Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében

BAGI GÁBOR - CSÁSZÁRI CSAPATOK SZOLNOKON, 1849 ELSŐ FELÉBEN

sérüléseket szenvedve harmadnapra meghalt.

A Szolnokra bevonuló császáriak és a visszavonuló magyarok között ágyúzásra is sor került. A római katolikus halotti anyakönyvbe január 30-án írták be a 14 esztendős cselédlány, Zelenka Anna, valamint a 17 éves halászfiú, Führer Mátyás nevét. Mindkettejüket ágyúgolyó sebezte halálra.21

A bakonybéli születésű szolnoki ferences barát, Fazekas Rajmund költészettanár életében komoly változást hozott a visszavonulás. Szolnok kiürítésekor Alexander Buttler őrnagy, dandárparancsnok utasítására a honvédek 26-án őt is magukkal vitték. A tartományfőnök, Károsy Simon végül Fazekast szabályosan elbocsátotta a rendből, és még január 26-án Perczel kinevezte a karcagi katonai kórházhoz tábori lelkésznek. A magyar csapatokkal kényszerű fogolyként távozott Sohajda Mátyás káplán is.22

A magyar csapatok szolnoki tartózkodása során főképp a huszárok „ra- koncátlankodtak”. A klastrom szénáskertjéből jó kétszerkényi szénát vittek el erőszakkal, ami miatt a szerzetesek 23-án Perczel Mórnál tiltakoztak. Végül a tábornok kettőzött őrséget állíttatott fel, és így a lopások hamar megszűntek.

A januári hadműveletek során a gimnáziumban és az elemi iskolában a harcoló felek katonai kórházat rendeztek be, amelyet mind a császáriak, mind a magyarok használtak. Mivel a padokat és az iskolai felszerelést ki kellett hordani, a császáriak azt ígérték, hogy a károkat meg fogják téríteni.23

2. Szolnok második császári megszállása (1849. január 28. - március 5.)

Windisch-Graetz herceg a visszavonuló magyarok üldözését Jellacic I. hadtestére bízta, amelyből báró Karl Vinzenz Freiherr Hartlieb von Wallthor (1785-1862) altábornagy, hadosztályparancsnok 3 zászlóaljat, 9 lovasszázadot és 3 tüzérüteget különített ki. E csoportosítás előőrsei már 28-án hajnalban megjelentek Szolnok előtt. A hírre a város küldöttséget küldött Abonyba Dubecz lelkipásztor, Bokor Gedeon nyelvészettanár, Nagy István főbíró és a főjegyző részvételével. Útközben találták a pár hete vezérőrnaggyá kinevezett Franz Adam Freiherr Grammont von Linthal24 dandárparancsnokot. Neki jelentették a város behódolását, ám

21 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 46.; SZML Szolnok város római katolikus halálozási anyakönyve, 1849.

22 ZAKAR Péter 2007. A fegyverletétel után Fazekas visszatért Szolnokra, ahol Károsy Simon provinciális védőszárnyai alá húzódott. Ő azzal mentegette alárendeltjét, hogy a „forradalmiak kórházában január elején sok beteg volt, és ott is kellett lelki szolgálatot tenni. Utalt arra, hogy Fazekas Buttler őrnagy rendelete következtében lett tábori lelkész, és egyházilag törvényesen elbocsátotta védencét. Hangsúlyozta, Fazekas mint cs. kir. pap volt távol (!) és kizárólag kórházakban teljesített lelki szolgálatot, továbbá a „cs. kir. Felség ellen soha nem izgatott. Ennek ellenére háromszor kellett Kapy Edu- árd császári biztost felkeresnie, mire megszületett a szükséges purifikációs irat. Hasonlóan határozottan védte meg Károsy az egykori tábori lelkészt az egyházi felelősségre vonástól is. Az egykori honvédpap már 1849. július 14-i levelében hivatkozott gyenge egészségére. Az 1850/ 51-es tanévtől a szécsényi rendházban az újonc szerzetesek latintanára volt 1852. január 31-én bekövetkezett haláláig. Sohajda ügyére lásd Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 52.

23 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis.. .III. 46.

24 Franz Adam Freiherr Grammont von Linthal (1798. Vili. 1. - 1849. VI. 19.)

a tábornok a beszédből egy szót sem értett. Az Ottinger katonáit 22-én ért támadások miatt viszont megfenyegette a várost.

„ Hallom hogy Szolnok városa népe rossz nép, gaz nép, huczvut nép, ő ásót, kapát és fegyvert kapott kevés napok előtt Szolnokról kivonuló cs. kir. hadseregre. Ezt meg kell bosszúlnom, a fő czinkosokat felakasztatom és a várost felperzseltetem."

A helyzetet a plébános-gvárdián Dubecz Tamás mentette meg, aki társai nevében is felelősséget vállalt a lakosokért, és maga kérte az ügyben a vizsgálat elindítását. Erre a tábornok megkegyelmezett a településnek, és a küldöttséggel együtt ment egészen a városházáig. Utóbb új küldöttség is felkereste Grammontot a szállásán, aki erre végleg elállt a megtorlástól.25 A vezérőrnagy még 31 -én jelentette Hartlieb altábor- nagynak, hogy a magyarok Törökszentmiklóst komolyan megerősítették, így az ellen a meglévő erőkkel nem célszerű támadást kezdeményezni.26 Ezzel a tiszai front e szakaszán egy hónapra lecsendesedtek a harcok, de mindkét fél komoly előkészületeket tett a várható összecsapásra. Szolnok császári megszállása a lakosság számára újabb terheket jelentett. A mintegy 5000 főre rúgó ellenséges csapatok27 élelmezése súlyos tehertételnek bizonyult, és a település kiszakadt az Egerből Tiszafüredre települt megyei igazgatásból is. 1849. február 9-én ugyan a megyegyűlés Gyenes Menyhért28 szolnoki bizottmányi tagot is megjelenésre kötelezte, ám aligha valószínű, hogy erre sor kerülhetett.29 Az újabb megszállásban a kezdettől nem volt sok köszönet. Jellacic hor- vát banderiális huszárai már az első délután brutális módon kiűzték a ferenceseket a rendházból, és azt részben ki is rabolták. Végül Grammont parancsára a rend helyreállt, ám a károk így is jelentősek voltak. A 254 ezüstforint 40 krajcárt tartalmazó pénztárat teljesen kifosztották, de a szerzetesektől még kb. háromszor annyit vittek el. Az ellopott ruhákkal, személyes tárgyakkal, dohánnyal a teljes veszteség legalább 1500 ezüstforintot tett ki az egyháztörténet szerint.30

vezérőrnagy pályafutására lásd: SCHMIDT-BRENTANO Antonio 2007. 58.

Grammont 1848 végén még a Jellacic hadtest Kempen-féle hadosztályában vezetett egy dandárt, de pillanatnyilag nem állapítható meg, hogy január végére a hadrendet átszervezték-e. Viszont 1849. március 12-én már Hartlieb altábornagy hadosztályában találjuk. RÜSTOW, Wilhelm 1866. I. 148., 279-280.

25 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 47-48.

26 HL 1849.11/252. sz.

27 Február 10. táján a magyar hadijelentések Szolnokon 4000 gyalogost, 900 nehéz- és 300 könnyűlovast, Abonyban 600 gyalogost és 900 vértest, Cegléden 1200 gyalogost, Törteién 300 vértest, Nagykőrösön 170 vértest és 6 löveget, Ceglédbercelen pedig további 4-500 embert jelentettek. Szolnokon Ottinger alatt a János főherceg dragonyosokat, a Wallmoden vérteseket, egy-egy határőr és vadász zászlóaljat, Abonyban két, Nagykőrösön egy osztály Hardegg vértest említettek. BARTA István 1953. II. 395.1848. december közepén Grammont ezredes dandáréban az 5. vadászzászlóaljat, a liccai határőrezred 2., a gradiskaiak 3. zászlóalját, a 2. román határőr gyalogezred 2 századát, valamint a 2. számú hatfontos gyalogüteget említették, míg 1849. március 12-én az első három alakulatot és a 6. számú hatfontos üteget. RÜSTOW, Wilhelm 1866.1.148., 279.

28 Gyenes Menyhárt 1848-ban 38 éves „földész” a Katonaváros 235. alatt lakott. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999. 450.

29 TÓTH Tibor 1979.40. dokumentum

30 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis... III. 49-50.; Militär- Schematismus des Österreichischen Kaiserthums... (1848) 283.

151