Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Régészet - Prohászka Péter: Tariczkay Endre és a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus (1876). Levelek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez

Prohászka Péter

Tariczky Endre és a Vili. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus (1876). Levelek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez1

Bevezetés

Jász-Nagykun-Szolnok megye régészeti emlékeinek kutatásában és megmentésében számos személy játszott kiemelkedő szerepet a kiegyezést követő évtizedekben. A megye déli részén a Tiszazugban Széli Farkas és Kovách Albert, valamint Fechtig Imre, Szolnok környékén Hild Viktor, az 1876-ig Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez tartozó Tiszafüreden pedig Taricky Endre. Közülük kétségtelenül Tariczky kutatásai voltak a legszerteágazóbbak, és tartottak a leghosszabb ideig, közel negyven évig. Ráadásul sikeresen szervezte meg és működtette haláláig a Tiszafüred-vidéki Régészeti Egyletet, illetve annak múzeumát. E gyűjtemény elsősorban Tiszafüredről és környékéről gyarapodott, és rövidesen országos jelentőségűvé vált. Tariczky, majd barátja és kollégája, Milesz Béla halála után működése beszűkült, és a közel ötven éven át gyűjtött régészeti leletanyag legnagyobb része a második világháborúban megsemmisült. Sajnos ugyancsak vele pusztult azon iratanyag, levelezés, feljegyzés legnagyobb része, melyeket Tariczkyék készítettek. Szerencsénkre azonban számos kutatásukról beszámoló levelük és jelentésük más gyűjteményekben és hagyatékokban fennmaradt, melyek egy részét e tanulmányban szeretnénk közreadni. Az itt közlésre kerülő leveleket és rajzokat Tariczky Endre az 1876-ban Budapesten megrendezésre került Vili. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus alkalmából készítette, és teljes egészében eddig nem kerültek közlésre.2 A Kongresszusnak, mint azt a későbbiekben látni fogjuk, meghatározó szerepe volt a magyarországi régészeti kutatások szempontjából, mivel hatására kezdtek el foglalkozni mélyrehatóbban az amatőr régészek, érdeklődök a lakhelyük környékén található lelőhelyekkel, kezdtek ásatásokat, és szerveztek egyleteket, múzeumokat. Ez alól Tiszafüred sem volt kivétel, ahol Tariczky Endre vált a kutatások motorjává. Pedig Tariczky - hasonlóan számos kortársához, mint Ipolyi Arnold, Foltiny István, Kandra Kabos - elsősorban pap volt, és a régészet csupán véletlenül vált a szenvedélyévé. Az 1818. november 18-án Gyöngyösön született Tariczky tanulmányait 1835 és 1842 között az egri papnevelő intézetben végezte.3 Pappá szentelését (1842) követően először Tiszanánán, majd 1846-tól Jászárokszálláson volt segédlelkész. 1853 és 1862 között Bükkzsércen, majd 1862-től 1907-ig Tiszafüreden plébános.4 Széles körű közéleti tevékenységet fejtett ki szervezve a közösség életét.6 Régészeti munkássága egy véletlen találkozásnak köszönhetően kezdődött. 1872-ben tavaszán Hortobágyról Tiszafüredre hajtva látta, hogy vályogvető cigányok

1 A tanulmány elkészítését a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Ösztöndíja tette lehetővé. Itt szeretném megköszönni dr. Bardoly Istvánnak, dr. Szende Lászlónak, Debreczeni-Droppán Bélának és a KÖH Tervtár, valamint az OSZK Levelestár összes munkatársának a kutatásaimhoz nyújtott támogatást és segítséget.

2 A levelezésből idézett: MAKKAY János 1989.

3 FÜVESSY Anikó 2002. 875.

4 FÜVESSY Anikó 2002.875.

5 FÜVESSY Anikó 2002. 875.

bolygattak meg egy temetkezést, amely felkeltette az érdeklődését.6 Ezt követően kezdte gyűjteni a környéken előkerülő érmeket, leleteket, és kezdett nyomozásba a tiszaszőllősi aranylelet után.7 A régészet ügyének népszerűsítéséért előbb az Eger c. lapban, majd a Karcag és vidéké ben számolt be megfigyeléseiről és az újonnan előkerült numizmatikai és régészeti leletekről. Már 1873-ban felvetette egy régészeti egylet alapítását, mely azonban éppen a Vili. Ősrégészeti és Embertani Kongresszus hatásának köszönhetően alakult meg 1877. április 22-én Tiszafüred-vidéki Régészeti Egylet néven.8 Az egylet titkáraként (1877-1884), majd elnökeként (1889-1912) motorja volt az egylet működésének, melyben segítő partnerre lelt Milesz Béla tanítóban. Sajnos Tariczky munkásságának a legnagyobb részét a különféle heti- és napilapokban megjelent cikkek adják, azonban néhány kötete között az 1892-ben megjelent Tiszafüred vidéke a népvándorláskortól kezdve igen fontos, még ha a régészet művelőinek alig használt forrása a környék régészetéhez.91912. május 1 fjén bekövetkezett haláláig folyamatosan dolgozott, tette közzé cikkeit.10 Tariczky Endre igen szorgalmas levelező és jó rajztudással bíró ember volt, így leveleinek közreadása és feldolgozása még mindig kínál új adatokat régészeknek és a helytörténet kutatóinak. Sajnos múzeuma, az egylet régészeti és numizmatikai leletanyaga, illetve Tariczky Endre személyes iratai, mint arra már utaltunk, a második világháborúban nagyrészt megsemmisültek,11 így csupán az általa írt levelek maradtak, melyek több közgyűjteményben találhatók. Azonosításuk és közzétételük, mint az alábbi tanulmány is mutatja, a kutatás régi adóssága. Néhány általa és neki írt levelet ugyan közreadtak,12 mint például Jósa András leveleit13 vagy a Magyar Nemzeti Múzeumnak írt korai levelei egy részét.14 15 Sőt részleteket közöltek néhány olyan leveléből, melyekben a tiszaszőllősi aranyleletre történik utalás.16

Tariczky 1873-ban fordult először Rómer Flórishoz, aki ezen időszakban a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának őreként a Magyar- országon folyó régészeti kutatások meghatározó személyisége volt.16 Tariczky Endre első, 1873. július 19-én kelt levelében már régészeti és numizmatikai leletek meghatározása után érdeklődik Rómernél, illetve beszámol felfedezéseiről:17

6 MAKKAY János 1985.32.

7 Ez irányú tevékenységéről részletesen: MAKKAY János 1985.33-50.

8 KOVÁCS László 1998.11.; SZECSKÓ Károly 2000.112.;

FÜVESSY Anikó 2002. 875.

9 TARICZKY Endre 1892.

10 FÜVESSY Anikó 2002.876.

11 FÜVESSY Anikó 1974.40-41.

12 SZECSKÓ Károly 2000.

13 FÜVESSY Anikó 1974.

14 KOVÁCS László 1998.

15 MAKKAY János 1989.154-158.

16 Horváth Tünde a kapcsolatfelvételt 1875-re tette, tanulmányában számos félreértés és probléma olvasható: HORVÁTH Tünde 1999.56.

17 KOVÁCS László 1998.47-48.; Magyar Nemzeti Múzeum Adattár, i. n./1873.

9