Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Örsi Zsolt: A darumadár
TISICUM XXL - NÉPRAJZ ÉS NYELVTUDOMÁNY A daru azonban nem minden népnél rendelkezik ilyen makulátlan tulajdonságokkal. Indiában az árulás jelképe, a keltáknál pedig balszerencsét hozott.33 Ez utóbbi nyilvánvalóan azzal is összefüggésben lehet, hogy Európa nyugati részén rendkívül ritkán fordult meg, így nem is ismerhették, még látásból sem, ezért a néphit az ügyetlenséggel és a butasággal azonosította, helyenként kifejezetten rossz ómennek tartotta. A kereszténység a darut pozitív tulajdonságokkal látta el. Ő a hűség, az éberség, a szerzetesi élet erényeinek megtestesítője.34 35 Ennek egyik érdekes megnyilvánulása egy különleges daruszobor-pár, amely a mainzi templomban állott egykor. A templom XII. századi leltárában ez áll: „Ugyanott volt két belülről üres daru ezüstből, a melyeket jobbra és balra az oltár mellé szoktak állítani. Hátuk fölül nyitott, és szenet meg jó illatú tömjént tevén beléje, a füstöt torkukon és szájukon bocsátották ki. És ezek a darvak életnagy- ságúak valának.’™ A magyarság életében, néphagyományaiban is előkelő helyet töltött be a daru. Fészkelőhelyeinek felszámolásával, ezzel együtt megritkulásával lecsökkent népszerűsége. „De a daru azért nem lett nálunk népszerűtlenné, hanem csupán ritkává. A XVIII. században megkezdték a mocsarak lecsapolását és a folyók szabályozását. Aztán évről évre fogyott az állóvizek száma. Az ember lassan-lassan legyűrte a vadvizek hatalmát. Eltűnt az ingoványok rejtelmes világa. A lápok nefelejtslepte kék mezeiről, csll- lagvirágos rétéiről, locsogófüves, iszalagos és hínáros süppedékeiről ma már csak a megsárgult levelekben, s Jókai Mórnak örökszép leírásaiban olvashatunk. A beláthatatlan nádasok nyüzsgő élete is kihalt. A morotvák, a goronczok, a cseretek és a zsombékok helyén eke túrja a kövér tele- vényföldet, s az ingó nádtenger helyett aranykalászt ringat a nyári szellő. Fecskemadár röpköd fölötte s pacsirta énekli örömét. A darvaknak ott már híre sincsen. A nép már alig emlegeti őket. Hiszen ma már nem úgy van, mint régen, mikor folyton láthatók voltak a V betű alakjában repülő darvak falkái! A régi udvarházaink és váraink szokásai is feledésbe mentek. A szegény darvak lassan-lassan szerelmi költészetünkből is kiszorulnak. Az éber daru helyett ma mára fecsegő fecske a szerelem hírnöke. Ki is énekelne ma szelíd daruról, mikor már vad darvat is alig látunk?" - írja Takáts Sándor a változásokról.36 Ezzel ellentétben Lakatos Károly így ír a darvak- ról: „Kiválasztott, nagyra tartott madara a rétjáró embereknek a kócsagon kívül alig volt több, ha csak még a darut ide nem akarjuk számítanide ez előkelő népszerűségben alig versenyezhetett a kócsaggal, mert afféle »paraszti madár« számba ment inkább, melyet ugyan észrevett a lápi nép, de különösképpen nem ajnározott a szeretetével. ”37 Napjaink magyarságszimbólumai közül a daru teljesen kikopott. Egy közelmúltban végzett felmérés szerint a „gímszarvas („csodaszarvas”), a daru, kócsag és a sólyom említése (3.4 és 2.6% között) nem tekinthető jelentősnek, ... mint ahogy a korábban magyarosnak tekintett ruházathoz jellegzetes tolldiszt adó daru és kócsag sem idéznek fel nemzeti asszociációkat. ”38 Érdy Miklós a koronázási palást vizsgálatakor arra a következtetésre jutott, hogy az egykori miseruha szegélyén található madárábrázolás darvakat mutat, hiszen viselőjét védte, óvta az éber darumadár.39 33 SAUNDERS, Nicholas J. 1996.119. 34 HOPPÁL Mihály-JANKOVICS Marcell-NAGY András-SZEMADÁM György 1995.51. 35 ÉBER László 1900.90. 36 TAKÁTS Sándor 1917.91. 37 LAKATOS Károly 1910.86. 38 KAPITÁNY Ágnes-KAPITÁNY Gábor 2002.52-53. 39 ÉRDY Miklós 1988. és 1991. A koronázási palást darvai A magyar pásztorhagyományban azonban fennmaradt egy eredetileg görög folklórelem, amelyről fentebb már esett szó: az Ibikosz darvai. A megmagyarosított történet egyik, valószínűleg legrégebbi darabja így szól: „ Valamikor csipkés tótok járták az országot. A tót asszonyok, leányok híres csipkekészítők voltak. Munkájukat a családfő elhozta az alföldi vásárokra, s módosabb uraságoknak, városi embereknek eladta. Egy ilyen csipkés tót - Bibik volt a neve - a csipke árával hazafelé tartott, s megpihent a hadházi határban lévő Dugó csárdában. Két zsivány is ott iszogatott. Amikor Bibik tovább indult, ezek követték, s egy elhagyott helyen megtámadták. Bibik a pénzét odaadta, csak életéért könyörgött. - Ha életben maradsz, eljár a szád, dögölj meg! - és kegyetlenül agyonverték. Éppen akkor egy csapat daru repült felettük, s Bibik hozzájuk fordult: Darvak, ti legyetek a tanúim! Nagy híre lett Bibik embertelen meggyilkolásának és kirablásának, a bűnösöknek azonban nem tudtak nyomára jutni. Jó pár esztendő eltelt, amikor a két ember újra megjelent a Dugóban. Beszélgettek, iddogáltak, majd félrevaló dolgukra kimentek. Éppen akkor is egy csapat daru húzott el krúgatva felettük. Megszólal egyikük: - A Bibik tanúi! Ezt meghallotta az éppen kint lévő csapiár, s azonnal eszébe jutott Bibik meggyilkolása, meg az, hogy őt is mennyit zaklatták emiatt, és gyorsan jelentette az esetet a hadházi komisszárosnak. A két embert elfogták, törvény elé állították. Ott bevallották, ők gyilkolták meg és rabolták ki Bibiket. Akasztófára kerültek,”40 A Bibik név kétségtelenül bizonyítja, hogy valóban az Ibikosz dárvái-történettel van dolgunk. Az antik mitikus történet valószínűleg debreceni református diákok közvetítésével került a nép közé, ahol hozzáillesztették a helyi élethez, s később aztán számos változatban terjedt el. Szintén a magyar néphit egyik érdekessége Diószegi Vilmos egyik közlése, amely szerint a moldvai csángó magyar gyermekek körében él az a hiedelem, miszerint a magasban szálló darvakat meg lehet kötni, meg lehet igézni a következő versikével: 40 É. KISS Sándor 1973.185. 74
