Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Néprajz és nyelvtudomány - Szabó László: Oszét (kaukázusi) adalékok a nagyszentmiklósi kincshez
SZABÓ LÁSZLÓ - ŐSZÉT (KAUKÁZUSI) ADALÉKOK A NAGYSZENTMIKLÓSI KINCSHEZ tudta magát, az asszonyok máris hozták a kis asztalkát, minden jóval megterítették, és az asztal mellett ülve tárgyalták meg a házigazdával a további teendőket, a szökés tervét. „Szado felesége alacsony, kerek asztalkát hozott teával, pilgissel, vajas lepénnyel, sajttal, csurekkel és mézzel. A leányka kézmosó tálat, magas cserépkorsót és törülközőt hozott. Szado és Hadzsl Murat egy szót sem szóltak, mig a nők nesztelenül suhanva, piros, puha, sarkatlan papucsaikban elrendezték az ételeket a vendégek előtt. Edgar kosszemének tekintetét keresztbe tett lábaira függesztette, és szoborként mozdulatlanul ült, amíg a nők a szobában voltak. Csak akkor sóhajtott fel megkönnyebbülten, amikor a nők kimentek a száklyából, és surranó lépteik nesze elcsön- desedett az ajtó mögött. Hadzsi Murat ekkor tölténytartójából kivette az egyik golyót, alóla meg összecsavart levélkét szedett elő.’’ Sörfőző nők. A falra akasztott háromlábú asztalka Külön figyelemre méltó a vendégnek hirtelen felszolgált néhány étel, ami csészében és fül nélküli tálkában került az asztalra, s egy nagyobb agyagkorsó kézmosáshoz való és nyilván ivásra is alkalmas vízzel volt tele. Hasonló csészécskék, tálak, tányérok vannak a kincsek között is. Az adigék Nart eposzában a kérő érkezik egyedül, a nők leültetik a karosszékbe, behozzák a kis asztalt, megterítenek, de mert a kérő nem találja méltónak a fogadtatást, a felszolgált ételt, felrúgja az asztalt, hangoztatva, hogy ő nem koldus. Többször is megismétlődik a jelenet, mígnem rájönnek, hogy kivel van dolguk, és méltó terítésben részesítik. Az asztalnál tamadával, vagy a gazdával együtt mindig hárman ültek a közös étkezésnél is, mint ez az idézett leírásból is kiderül, amikor a félszemű Ali megtanítja őket az étkezés és az ülés helyes rendjére. Nagy és népes lakomákon több asztalnál helyezkedtek el. Az asztalok kor szerinti sorrendben, egyenes vonalban sorakoztak, és mindegyik asztalnál hárman ültek. A lakomákra ki-ki maga vitte az asztalkáját, s ha távolabbra lóháton mentek, az úti felszereléshez ez is hozzátartozott. A háromlábú asztal terítéke (Tuganov alapján) Az asztalsor legelején a három legöregebb telepedett le, s a legöregebb közülük a tamada tisztét töltötte be. Onnan irányította a lakomát. Az egyik leírás szerint az adigéknél a közelmúltban is elevenen élt ez a rend. A három öreg szokás szerint náluk is háromlábú kerek asztalkánál ült, a többiek pedig a hosszan, egy sorba helyezett asztalkáknál vagy egy hosszú asztalnál kor szerint foglaltak helyet. Szólásszerűen használják a „Három férfinak egy asztal" kifejezést. Egy XVII. századi adige feljegyzés szerint Giraj kán lakomát adott, ahol 12-30 asztalnál ültek, de szigorúan hárman egy asztalnál. így a résztvevők száma is kikövetkeztethető. A lakomán a legöregebbek osztották szét az eléjük tett bárányfejeket az asztaloknál, amit a fiatalok szolgáltak fel az étkezésnél. Mai adige szokás szerint - csakúgy, mint az oszéteknél - az öregek kisasztalkájának szerepét az ünnepi asztal felső része, az asztalfő ülésrendje vette át. Ennek ülésrendje és annak funkciója teljesen megegyezik a különálló asztalkáéval. Itt is hárman kapnak egy közös tálat, és erre is azt mondják: Étel a három férfinak. A lakomák ülésrendjét, lefolyását mi az oszéteknél figyelhettünk meg, ám ez több kaukázusi, közép-ázsiai nép hagyományában ugyanígy megvan. Bizonyára vannak közöttük apróbb eltérések, ám ezek a lényeget nem befolyásolják. Az őszét szoba alaprajza. Szentpétervár (Leningrád), Ermitázs 67
