Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Gurzó K. Enikó: A lírai és a geometrikus absztrakció találkozása Hamza D. Ákos képzőművészetében
TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET szorongásos lelkiállapotokról tudósító, egyéni festői stílusát. Auschwitzban hunyt el. Paul Klee158 Münchenbuchsee-ben, Svájcban született 1879. december 18-án. Festő, grafikus. Münchenben tanult, egyik alapítója volt a Die Blaue Reiter csoportnak. 1922 és 1931 között a Bauhausban tanított, majd Dessauban, illetve Düsseldorfban, amíg a nácik el nem bocsátották. 1933-tól Svájcban élt. Kezdetben grafikusként működött, irodalmias, gyakran bölcselkedő képeket készített. Később egyre érzékenyebb és átszellemültebb, technikájában pedig felszabadultabb lett. Sokat segített neki ebben barátsága Vaszilij Kandinszkijjal. 1914-ben Afrikában járt, ekkor talált rá saját színvilágára. Akvarelleket, olajképeket, temperákat és pasztellképeket egyaránt készített. Egy, a látható valóságon túli különleges érzékenységű világot alkotott meg gazdag, rejtélyes asszociációs térrel. Teoretikusnak is kiváló volt. Tudta, mit csinál, és ezt szavakban is kiválóan megfogalmazta. Rendkívüli hatással volt a modern képzőművészetre, iparművészetre, életműve mégsem sorolható be semmilyen stílusirányzatba, annak ellenére, hogy több stílus szintézisét végezte el. Munkáit leginkább a gyermekrajz és az ábrázoló geometria egysége jellemzi. Egyik fő alaptézise: ,A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz." Az ellentétpárokban kifejeződő, s a művészetben is ellentétes eszközökkel ábrázolható jelenségeknek nagy szerepet szánt - ezekben a mozgás megszületésének és az élet megjelenésének feltételeit látta. Visszafogott, csendes létmódokat, a mélyvízi életet, a mikroszkopikus életmód örökítette meg. A húszas évek végén azonban a személytelenebb létmódok felé fordult, a tárgyi létezés és a természet összefüggéseit kutatta. A geometriát metaforikusán értelmezte, nem pedig bauhausiáner módon. Az arányok segítségével a művészet és a természet törvényeit próbálta összhangba hozni. Locarnóban hunyt el 1940. január 29-én. Oskar Schlemmer159 Stuttgartban született 1888-ban. Festő, díszletkészítő, szcenikai tervező. Színpadi sikerei a Bauhausban töltött időszakához kapcsolódnak. 1903- 1905 között egy intarziakészítő műhelyben tanult rajzolni, majd 1909-ben a stuttgarti akadémián. Első színpadi munkáját 1920-ban tervezte. 1921- ben mesterként tevékenykedett a Bauhaus kőszobrászműhelyében, 1922-ig pedig a falfestészeti szekciót vezette, ám vitába keveredett Gropius-szal, ezért azonnali hatállyal felmondták munkakörét. Ezt követően a faszobrászokat irányította 1925-ig, de többszöri jelzése ellenére ő és csapata alig kapott érdemi feladatot. 1923-tól 1929-ig - a feloszlatásig -, ő volt a szcenikai részleg vezetője. Tanított aktrajzolást, 1928-1929- ben pedig Az ember címmel tartott előadást. 1929-1932 között a breslaui akadémián oktatott, ugyanott Ember és tér címmel tartott kurzust. 1933- ban bekövetkezett elbocsátásáig a berlini Vereinigte Staatsschulen für Kunst professzoraként tevékenykedett. Előbb Eichbergben, majd a Baden melletti Sehringenben élt. 1938-tól falképek készítésével kereste kenyerét, 1940-től a wuppertali Herbert lakkgyárban dolgozott. 1943-ban Baden-Badenben halt meg. Gyenes Gitta160 1888-ban született, és 1960-ban halt meg, mindvégig Budapesten élt. 158 HOFMANN, Werner 1974.328-337. és READ, Herbert 1972a. 135-173. 159 http://hu.wikipedia.org/wiki/Oskar_Schlemmer 160 http://pihgy.hu/?q=cimoldali/hir/jozsef_attila_halhatatlan_muzsai Tanulmányait a fővárosban (Karlovszky Bertalannál), Nagybányán és Rómában végezte. Polgári családban született, és egy jól ismert újságíró (Wallesz Jenő) felesége lett. Zuglói tágas otthonuk a húszas-harmincas években művészeti és irodalmi szalonként vált ismertté, hisz vonzotta a fiatal tehetségeket, többek között József Attilát és barátait. Gyenes Gitta művelt asszony volt, számos kiállításon szerepelt alkotásaival, többek között a Műcsarnokban. A porcelánfestészettől (amelynek egyik úttörője volt Magyarországon) a formatervezésen át a festészetig több műfajban is kipróbálta tehetségét. A húszas-harmincas években alkotott art deco grafikái és festményei kiemelkedő szépségűek, több közülük a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. 1920-ban tagja lett a KUT-nak. Lányához, Wallesz Lucához egy egész csokor gyönyörű verset írt József Attila, akinek Gitta megfestette a portréját. Gadányi Jenő161 Festő, 1896-ban született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán Va- szary János tanítványa volt 1922-ig. 1927-ben párizsi tanulmányutat tett, nagy hatással volt rá Henri Matisse, Pablo Picasso, Georges Braque és Fernand Léger munkássága. Első kiállítását Frankfurt am Mainban nyitotta meg. Itthon a KÚT tárlatain vett részt, majd az UME alapító tagjainak egyike lett. Gyűjteményes kiállítása a Tamás Galériában volt 1930-ban. 1945 után csatlakozott az Európai Iskolához, ezután a Magyar Iparművészeti Főiskolán oktatott 1948-ig. Amikor az Ernst Múzeumban bemutatta modern művészetét, azonnal menesztették állásából, nyugdíjba küldték. Ezek után teljes mellőzöttségben, belső emigrációban élt, mint oly sokan előtte, vagy vele egyazon időben (például Korniss Dezső) és utána (például Bálint Sándor néprajztudós Szegeden), de épp ekkor Békásmegyeren, Kassák Lajos közelségében teljesedett ki művészete. 1957-ben állított ki újra. Művészetszemléletét írásban is lejegyezte. Hagyatékát Esztergomban, a Balassa Bálint Múzeumban őrzik. A természettel állandó, közvetlen kapcsolatban élő Gadányi gazdag életműve jelképrendbe foglalta a valóság élményeit. Konstruktív szerkesztési módja mellett nagy szerepet juttatott a színeknek és a képzelőerőt felcsigázó asszociációs motívumoknak. Gyarmathy Tihamér162 Kossuth-díjas avantgárd festő, a II. világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője. 1915-ban született Pécsett. 1933-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskolának volt a diákja, 1937-től 1939-ig pedig Olaszországban, Franciaországban és Németországban tanult. Ezekben az esztendőkben kötött ismeretséget Piet Mondrian-nal, Beöthy Istvánnal, Hans Arp-pal, André Breton-nal és Max Bill-lel. 1938-ban első önálló kiállítását Párizsban, a másodikat Zürichben rendezte meg. Hazatérése után került kapcsolatba a magyarországi avantgárd képviselőivel, Kassák Lajossal és Kállai Ernővel. 1945-ben az Európai Iskola, 1946-ban az Elvont Művészek Magyarországi Csoportja és a Galéria a 4 Világtájhoz alapító tagja lett. 1947-ben tárlata volt Párizsban, 1948-ban Budapesten, ám ezt követően nem kapott kiállítási lehetőséget. Több mint húsz évig munkásként dolgozott, hogy családja megélhetését biztosíthassa. Fellépő betegsége miatt végül nyugdíjazták. Műveit az 1960-as években állíthatta ki ismét. Határon túli és hazai kitüntetései mellett 1991-ben a Magyar Művészeti Akadémia, 1993-ban pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia választotta tagjává. Az 1940-es évek elejétől szürreális nonfiguratív 161 FITZ Péter (főszerk.) 1999/1.676., 677. 162 Uo. 758-760. 330
