Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Régészet - Prohászka Péter: Néhány X. századi abonyi leletről
TISICUM XXI. - REGESZET Hazafias üdv. Bpest 1910X11 Márton Fábián Istvánnal folytatott újabb telefoni megbeszélés következtében a fenti levél elküldése fölöslegessé vált. /A munkások megjutalmazására kért borravalót, de miután a tárgy csekély értéke felül fölvilágosítottam, úgy nyilatkozott, hogy sajátjából elégíti ki a munkásokat és a leletet ideajándékozza. Köszönő levelet küldtem. 1910X11/20. Márton" Ugyan a leletek a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek, azonban a XX. század viharos évtizedeiben a lelethez tartozó ezüstcsat elveszett. Szerencsénkre a leltárkönyvben lerajzolták, és ez a rajz lehetőséget biztosít az elemzésére. A Beöthy-kastély kertjében talált sír mellékletei. Die Beigaben des Grabes aus dem Garten des Beöthy-Schlosses 1. ) Csat töredéke, rosszezüstből. A karika hiányzik, a pajzs alakú csattest felületét keskenylevelű és szárú növényi motívum hálószerű elrendezésben díszíti. A hátsó oldalán a felerősítésre szolgáló három szegecs. A tárgy az 1958-ban végzett revíziónál már nem volt fellelhető, azonban rajzát az Érem- és Régiségtár leltárkönyve őrzi. A méretére vonatkozó adatok nem állnak a rendelkezésünkre. (MNM 186.1910.1) 2. ) 13 darab hosszúkás pajzs alakú, oldalain hullámos rosszezüst veret. Elülső lapjuk díszítetlen, a szélek lehajlítottak. Hátoldalakon háromszögű elrendezésben a sarkoknál szegecsek. H.: 2,50 cm, sz.: 1,9 cm, v.: 1,3 cm. (MNM 186.1910.2-14) 3. ) 10 darab zömök pajzs alakú, hullámos oldalú, behajlított szélű ezüst veret. Elülső oldal felső részén széthúzott szív alakú áttörés van, a felület díszítetlen. Három szegecs a sarkokban található. H.: 2,15 cm, sz.: 2,2 cm, v.: 1,4 cm. (MNM 186.1910.15-24) A két verettípusból egy-egy példány került a szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményébe, melyeket 1954-ben leltároztak be.28 A leltárkönyvi bejegyzés szerint: „Mitzky Kálmán szolnoki ügyvéd ajándéka. Abony tanyán 1911-ben (1910 őszén találták) lovassír volt.’’ 1.) Hosszúkás pajzs alakú, oldalain hullámos rosszezüst veret. A tetőszélhez közel kereken átfúrt. Elülső lapján díszítetlen, a szélek lehajlítottak. Hátoldalán háromszögű elrendezésben a sarkoknál szegecsek. H.: 2,57 A szolnoki múzeumban őrzött öweretek. lm Szolnoker Museum verwahrte Gürtelbeschläge cm, sz.: 1,9 cm, v.: 1,3 cm. Súly: 2,29 g. (DJM 54.8.1) 2.) Zömök pajzs alakú, hullámos oldalú, behajlított szélű ezüst veret. Elülső oldalának felső részén széthúzott szív alakú áttörés van, a felület díszítetlen. Három szegecs a sarkokban található. H.: 2,16 cm, sz.: 2,23 cm, v.: 1,4 cm. Súly: 2,42 g. (DJM 54.8.2) E két veret és a leltárkönyvi bejegyzés számos problémát vett fel, mivel a szolnoki múzeum a második világháború után jött létre, és a leleteket 1954-ben leltározta be Szabó János Győző. Hogy mikor és hogyan kerültek a múzeumba, arról nem áll rendelkezésünkre semmiféle adat. Minden bizonnyal a Beöthy-kastély kertjében megbolygatott sírból származhatnak a veretek, melyek talán valamelyik munkástól vagy magától a földbirtokostól jutottak Mitzky Kálmán szolnoki ügyvédhez, aki azokat a későbbiekben a múzeumnak ajándékozta. Fábián István szerint további temetkezések nem voltak a területen, így nem kizárt, hogy egy magányos temetkezést bolygattak meg 1910-ben. Annak lehetőségét sem szabad azonban kizárni, hogy esetleg egy kisebb temetőhöz tartozott a sír, mivel a területet a munkások nem ásták fel teljesen. A földbirtokos szerint más melléklet nem tartozott a sírhoz, mint a beküldött csat és övveretek, melyek azonban nem az elhunyt derekán és annak környékén, hanem a mell és nyak körül kerültek elő. így az övét bizonyosan leoldva a mellkas felső részére helyezték, és így került a holttest eltemetésre. Ezen öv csatja és a veretei egyaránt különlegesek a honfoglalás kori leletanyagban. Bár a csat méreteit nem jegyezték fel a leltárkönyvben, mégis a rajz segítségével lehetőség van vizsgálatára és kapcsolatainak bemutatására, még ha a csat karikája hiányzott is. A honfoglaláskor leletanyagában számos különféle formájú és díszítésű csat fordul elő, melyek között 28 Damjanich János Múzeum 54.8.1-2. 30
