Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Művészettörténet - Zsolna László–Gecse Annabella–Szebenyi Nándor: „Nagy Isten kedvében – örök dicsőségen” Gondolatok a Templomok művészete című kiállítás kapcsán
TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET Noricumi Szent Szeverin 410. körül született. Valószínűleg előkelő származású római volt, aki remeteként a Közel-Keleten élt, s a 460-as évek elején Noricumba ment. Favianis városka mellett kolostort alapított, innen támogatta a határvidéki embereket minden gondjukban-bajukban. Ébren tartotta a hitet, kolostorokat alapított. A beteggyógyítás mellett különös gondja volt a foglyokra és a szegényekre. 480-ban halt meg. Az oltárkő Krisztus-jelkép és ereklyetartó. A kőlapba vágott mélyedésbe helyezték el az ereklyét, amit vékony kőlemezzel lefedtek és lepecsételtek. A II. Vatikáni Zsinatig (1962-1965) csak az oltárkőn volt szabad szentmisét bemutatni, a kehely és a paténa az oltárkőn nyugodott. A jászszentandrási templom különleges helyet foglal el megyénk egyházi művészetében. A középkori itáliai festészetet idéző neogót épületet az 1930-as években Aba-Novák Vilmos és Chiovini Ferenc, a kor két kiváló festője festette ki. Aba-Novák szentélyfreskói és Chiovini oldalsó falképei sok vihart kavartak korukban, mára viszont méltó hírnevet szereztek a kis jászsági településnek. Kiállításunkon Chiovini freskóvázlata szerepelt, melyen Szent László király lándzsájával vizet fakaszt a sziklából. Aba-Novák Vilmos szentélyfreskója Jászszentandrásról Chiovini Ferenc freskója Jászszentandrásról A vallási identitás lokális ízeinek feltérképezése, gyűjtési és feldolgozási munkája újabb feladatokat vet fel, amire jelen kiállításunk nem vállalkozhatott, csak egy rövid ízelítő erejéig, már terjedelménél és összetettségénél fogva sem. Gyakran találkozhatunk templomokban, illetve magánházakban elhelyezett vallásos tárgyakban olyan alkotásokkal, melyeket nem képzett művészek, sőt gyakran helyi mesteremberek készítettek. Megvásárolhatóak voltak búcsújáróhelyeken és vásárokban is. Lokális mesterek munkáinak szép példáit láthatjuk itt az öltöztetős Mária, a Feltámadt Krisztus vagy a Madonna gyermekkel és báránnyal című szobrokban vagy a Jézus szenvedéseit bemutató stációképeken. A vásárokban, illetve búcsújáróhelyeken olajnyomatok és fényképek sora volt beszerezhető, így a Jézus és a Mária szívét ábrázoló festmények reprodukciói. Igényesebb műfajai voltak ezeknek a viaszképek, amelyeket többféle kézimunkatechnikával is kiegészítettek, valamint a domborműves Szent Család képek, melyeket üveg alatt, keretezve árusítottak. Sajátos alkotások azok a festmények, amelyek az 1950-es évek sematikus, szocialista realista stílusában ábrázolták az egyház szentjeit. A római katolikus templomokban a textilek mint liturgikus kellékek két alapfunkcióban jelennek meg, két fő típusba sorolhatók. Egyrészt a liturgikus tér berendezésében, másrészt a papi személyek és kisegítők viseletéként. Az egyház szabályozásai ezt a tárgycsoportot is minden korban érintették. Legutóbb, a liturgikus tér egyéb elemeivel együtt, 1962-65 között a II. Vatikáni Zsinat rendelkezett használatukat illetően. A Zsinat jelentős, máig ható változtatásokat határozott el. „Ez a korábbi, központilag vezérelt, uniformizált liturgiából a helyi egyházak adottságait és igényeit figyelembe vevő liturgikus pluralizmus felé nyitott utat. Lényeges elemei: a nemzeti liturgikus nyelvek bevezetése, az inkulturáció, a laikus apostolkodás hangsúlyozása, a liturgikus tér (szentély, szembemiséző oltár) átrendezése, új liturgikus könyvek megjelentetése stb. A római katolikus egyház hivatalos előírásai szerint a templomban összegezve a következő textíliákat találhatjuk.1 2 1 http://lexikon.katolikus.hU/L/liturgikus%20reform.html (2012. március 14-i letöltés) 2 A Liturgikus lexikon szócikkei alapján. Zárójelben azok a térítők szerepelnek, amelyeket a lexikon nem említ ugyan külön, ám a tárgyat, amelyre valók, igen. VERBÉNYI István 2001. 282
