Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette X. Az 1953–1956. évek művészetelepi eseményei

TISICUM XXI. - MŰVÉSZETTÖRTÉNET

jelentő főszereplő, Benedek Jenő teljesen eltűnik a lap hasábjairól. S ez csak részben magyarázható azzal, hogy életrajzi adatai szerint 1953-ban elhagyja Szolnokot és Budapestre költözik, ahol a Képző- és Iparművészeti Gimnázium művésztanáraként tanít 1966-os nyugdíjba vonulásáig - hiszen még nyaranta néhány éven át Fonyódligetet és a Balaton környékét váltogatja szolnoki tartózkodásaival.63 A lap munkatársa helyette egy, még az óesztendő utolsó napjaiban készült interjút közöl újévköszöntőként a magára talált Patay Mihállyal, amelyből az is kiderül, hogy a telep művészkollektívája előtt milyen fontos bemutatkozási lehetőségek, kiállítások állnak. „Az év végén - nemcsak az újság kedvéért - de úgy önmagának is számot vet az ember az elmúlt évről, s a jövő terveiről - kezdi a beszélgetést Patay Mihály, a szolnoki Művésztelep lakója, hazánk élő fametszőinek egyik legjobbja. Elmondhatom, az elmúlt év nem volt eredménytelen számomra. Sok nehézség, a háborús pusztítások, hadifogság, anyagi gondok után, ebben az évben lakásunk mellett műtermem berendezését is megoldottuk, s van állandó állásom, ahol megbecsülnek, s szép fizetést is adnak. Igaz ugyan, s ezt meg kell mondanom, hogy az állandó elfoglaltságot jelentő állás miatt a művészi munkára bizony kevés időm jutott. Pedig témám, amit feldolgoznék, van elég. A munka, de főként az azt végző ember életteli ábrázolása nagy és szép feladat, ezt szeretném megoldani rajzaimban, metszeteimmel.

Ehhez kapcsolódnak a jövő tervei. Hallom, Budapesten, de már Miskolcon is egyre-másra kötik az üzemek a szocialista szerződéseket a képzőművészekkel. Szeretném, -sazt hiszem, a Művésztelep valamennyi lakója nevében mondhatom: szeretnénk, ha végre nálunk is megtörne a jég, s az üzemek vezetői, pártszervezetei, szakszervezeti szervei ezzel a kérdéssel is foglalkoznának.

Művészi munkámban már év kezdetétől fogva a Szolnok megyei képzőművészek jövő nyáron, Budapesten rendezendő kiállítására készülök. Linóleummetszetekkel, szénrajzokkal s diófapáccal akarok ezen részt venni. Otthonom is bővül, rendeződik, s családom is gyarapodik. Zsuzska lányom jövőre már kis öccsével vagy húgával játszhat majd - feleségem gyermeket vár.

Tervek hát vannak, s bizalom sem hiányzik, hogy az új esztendő meghozza majd ezek teljesedését. Tehát több időt a művészi munkára - ez az, amit várok - s sokkal több és jobb művészi munka - ezt ígérem a jövő évre."64 Ezek között az év folyamán első a július 29-én Szolnokon, az úttörőházban megnyílt kiállítás, amelyen Patay a művésztelep három másik alkotója: Chiovini Ferenc, Botos Sándor és Bak János társaságában tárta közönség elé alkotásait.65 Erről a kollektív kiállításról a júliusi lapszámok további hírekkel is szolgálnak. Megtudjuk, hogy Patay az interjúban beharangozott metszeteiből állított ki. Az egy héttel későbbi lapszámban pedig azt olvashatjuk, hogy „...A szolnoki Művésztelep lakói, P. Bak János, Chiovini Ferenc, Patay Mihály és Botos Sándor úgy határoztak, hogy legújabb képeiből küldenek a Pesten rendezendő kiállításra, melynek teljes bevételét a művészek az árvízkárosultak megsegítésére fordítják. ”66 A jól sikerült júliusi kiállítás után 1954-ben még három kiállításon vettek részt a szolnoki telep alkotó művészei! - hirdeti címként is a helyi

63 Ifj. BENEDEK Jenő (szerk.) 2002. 7.; Megnyitva 2011. jan. 19. http:// hu.wikipedia.org/wiki/Benedek_Jen%C5%91_%28fest%C5%91 ,_1906 %E2%80%931987%29

64 N. N. 1954. Szolnokmegyei Néplap, január 1.2.; EGRI Mária 2010.389-409.

65 N. N.1954. Szolnokmegyei Néplap, július 1.2.

66 N. N. 1954. Szolnokmegyei Néplap, július 25.3-4.(Jászkun-Kakas)

sajtóorgánum, amelynek részleteiből konkrét műveket is megismerhetünk, legalábbis cím szerint. „A szolnoki Művésztelep képzőművészeti csoportjának kiállítása július 11-én befejeződött. Szolnokon az eddig évente megrendezett kiállításnak nem volt még ilyen nagy közönségsikere; ezt csaknem négyezren látogatták meg. A művészek újabb lendülettel látnak munkához, készülnek a Szolnok megyei kiállításra.

Bak János érdekes képen dolgozik. Egy mezőgazdasági szakkör hallgatóit vetíti vászonra. Nagy szeretettel tanulmányozza a nép életét, és az alakok a képen természetesek, mozognak, élnek. Elhatározta, hogy Mezőtúrra megy egy állami gazdaságba. Onnan szerez új élményeket, és ezeket őszre megfesti.

Botos Sándor A falu Háryján munkálkodik. Képének középpontjában egy nagyotmondó paraszt áll. A kép minden egyes alakja kifejező.

Chiovini Ferenc az 1849-es szolnoki csata megfestését fejezi be.

Patai Mihály fametszeteket készít.

A megyei kiállításon kívül még kettőn vesznek részt: a vidéken élő művészek budapesti kiállításán, valamint az ötödik országos képzőművészeti kiállításon.”6^ kiállítással kapcsolatosan megjelent cikkekből a kiállító művészekről is kapunk némi információt. Megtudhatjuk, hogy P. Bak egy gyerekportréval, Botos Ünnepi köszöntő és Holt Tisza-part képével szerepelt.68

P. Bak János: Péter, 1954. Olaj

Augusztus 20-án újabb tárlat nyitására invitál a lap, mégpedig a város- központba, a Kossuth tér 4. szám alá, a Damjanich Múzeum új kiállító termeibe. Ezek a továbbiakban kiváltják az addigi ideiglenes kiállítási lehetőségeket, melyeket az úttörőház, a megyei és városi tanács alkalmilag rendelkezésre bocsátott nagytermei biztosítottak. Ezen a kiállításon „... hét művész mintegy 60 képpel vesz részt, amely három teremben lesz elhelyezve...”69 Az esztendő végén is zsúfolt a program. Kiderül ez a helyi lap novemberi számából, amelyben ez áll: „...Megyénk képzőművészei... (még) ...két kiállításon vesznek részt, Budapesten a vidéki képzőművészek

67 N. N. 1954. Szolnokmegyei Néplap, július 18.3-4. (Jászkun-Kakas)

68 EGRI Aranka 1954.3.

69 N. N. 1954. Szolnokmegyei Néplap, augusztus 19.2.

212