Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Régészet - Prohászka Péter: Tariczkay Endre és a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszus (1876). Levelek és rajzok Tiszafüred és környéke régészetéhez

PROHÁSZKA PÉTER - TAR1CZKY ENDRE ÉS A Vili. NEMZETKÖZI ÓSRÉGÉSZETI ÉS EMBERTANI KONGRESSZUS (1876) XIV. Nevezetesebb e vidéken minden halomnál a tiszaigari földvár, melyet már felebb is megemlíték; mely nem geológiai értelemben vett halom, de tel­jesen kézzel alkotott sírí műemlék. Maga Tiszaigar is a hagyomány szerint erről Igvár névvel neveztetett. A keresztény századok sem tegnapiak, de azért úgy vélem, még ezeknél is belebb esik ennek eredete, s a történelem hátterében messze mosódik el előttünk, mert valóban egész mivoltában pogányvár. Régészeti tudományos vizsgálattal még senki sem búvárolta, dehogy ku­tatási kísérletek ejtettek már rajta, mutatják a méhéből kihányt temetkezési cseréptöredékek, melyeken én az őskori agyagművészetet ösmertem fel. A Holt-Tisza partján fekszik délre a községi telep szélén. Ábráját kettős rajzban állítottam ki. A rajta látható zöld szegélyezések épen nem erődítési, inkább későbbkori lejtősítés, s a róla élvezetes kilátás kedvéért alkotott csigalépcsőzet nyomai. XV. És ezek után össze véve 3-4 éves régészeti tapasztalataimat, én e tiszavidéket az ősrégiségek tárházául tekintem. Hol csak egy-egy telep­hely határában is, nem egy, de több népfaj kiaknázhatatlan maradványai rejlenek. Mert kezdve a keltáktól, kiknek előtte is laktak már itt ismeretlen népcso­portok, a hosszú idők folyamában az egymásra sorlódó népáramlatok is, mint a tenger árja, itteni, egykori létezésöknek emlékmaradványaiul min­dig uj meg uj, őket jellemző lerakatokat hagytak maguk után. Azután e vidék egy ős nagy tiszai szigetet képezett körülbelül 15-16 □ mér- földnyi területben. Egyedül délről volt nyílt kapuja több mint 3790 m.nyi szélességben a Madaras-Karczagi-Üllőlapos (tiszai tó), és a Karczag- nádudvari, bőviztartalmu, s a Berettyót tápláló tiszai árteres nagy Zádor rétség között népes telepítvényekkel védve. Egyik körága észak-dél-nyugoti részről az Elő-Tisza folyama s ágazásai által volt teljesen szegélyezve, mely magában foglalta Tiszaeőrvényt, Do- maházát, Szőllőst, Igart, Őrsöt és Nacsát. A másik körág területén feküdt Tiszafüred, Kócs (okmányi levelek szerint Kócs, Köles-Kulcs - elnevezéssel is előfordul), Egyek, Óhát, Nagy Ivány, Iám felerészben, Nádudvar hatarának egy része. E körág északi részét és nagy részben az Elő-Tisza folyama határolta; de keleti oldalon már nem, hanem az úgynevezett Árkos-ér, mely a Tiszából táplálkozó I/ölgyestől kezdve Ohat és Ősege között 17 Km. 64 m. (9000 ől) hosszaságban a Tiszát a Hortobágy folyóval kötötte össze. Ez Árkos-ér vizicsatorna, kézzel alkotott mű, barbársáncz, melynek föld­hányásai mai nap is láthatók, alkotva a népvándorlások idején valamely népcsoport által, részint hogy a nagy sivár pusztaságon keresztül csor­dái, száguldó menjei vízben, mezőben, legelőben hijányt ne szenvedje­nek, részint, hogy nomád értelemben erős védbastyaul, mintegy arzenál- helyisegül szolgáljon az. E mellett létezik még a tiszai szigetnek bensejében is egy barbársáncz, ördög-árok név alatt Nagy Ivány határában. Ennek hossza 2150 m.-ternyi, mely a közötte, és a Labadás-fenek, Mérges-fenek, és Sarkad-ér, s ezekből kieredő erek között létező 1000 holdnyi földterületnek, mintegy 3. szögű alakot adott; mely a hátban fekvő Mérgesfenek, Sáros-ér, s egyéb érterek mellett valódi véd- s menhelyül szolgálhatott oly viszontagságos időkben, melyben valának az avarok, mi­dőn a frank fegyverek általi legyőzettetésők után a rájuk tóduló, s gyilkoló szláv népfajok ellenében csak is a mocsáros, vizközti helyeken oltalmaz­hatták meg magukat a végképi elpusztulástól maradékaikban a magyarok bejövetele idejéig. E hosszú nagy tiszai vonalon, az itt megállapodott vándornépeknek, mint a költözködő jászoknak, kik a felső-Tiszát is bírták, mit nemcsak a törté­nelemből, de különösen még ez őstiszai szigeten is, az áltatok rablóit, s itt felmerülő romai érmek után is lehet következtetni: - vagy a hunoknak, kiknek a hajdani Zelemér határában, jelenleg Debreczen és Újváros hatá­rában létező fensikokon a hagyomány szerint Etellaka nevezett előtt szék­helyük is volt: ez őssziget vala egy részben a kulcs; egyik részben ez nyi­totta meg az utat a dorogmai és poroszlói, borsodi és hevesi fensikokon keresztül a romai birodalom megingatására, Pannónia meghódítására. Mit nemcsak a búvárkodó régész, de az oknyomozó történész is kell, hogy észre vegyen. S hacsak a magyar honfoglalási időket, az akkori s utóbbi tábori járásokat, a saját korunkban is nem csekély részben itt is zajlott harczi eseményeket átgondolja, kénytelen bevallani: hogy a századok ese­ményei habár különböző szerencsével, kezdve az ősidőktől, már számta­lanszor ismételtették itt magukat. Ezért itt az ősidőknek annyi számtalan maradványa. 867. (Tariczky) 882. (Tariczky Endre 6 ft küld) 920. (Tariczky gyűjteményét eladja) 975. (Tariczky Endre térkép)*0 [íaricky Endrének négy térképét sikerült megtalálni a Magyar Nemzeti Múzeum Adattárában, melyek a rajtuk található érkeztetési szám alapján azonosíthatóak. Sajnos az esetleg hozzájuk tartozó levélnek nem akad­tunk a nyomára.] 1) Az igari kéthalom térképi vázlata. 2) A tiszafüredi ős tiszai szigetben levő tisza-igari Földvár nyugoti oldalról. A budapesti ősrégészeti Vili. Congressus alkalmára 1876. (4. kép) 3) A tiszaőrvényi morotvaparti vaskorszaki pogány sírok egyike. A sírverem mélysége 2 m. 85 cm. közepének átmérője 1 m. 90 cm. - (5. kép) 4) A tiszafüredi ős tiszai szigetben levő tisza-igari Földvár déli oldalról. A budapesti ősrégészeti Vili. Congressus alkalmára 1876. (6. kép) 1095. (Tariczky) 1252. (Tariczky Endre és az egylet)*' Tiszafüred, mart 6.1877. Nagyságos s Főtisztelendő úri Úgy vélem méltóztatik már tudni a lapunkból, hogy e vidéki régészetnek egyik pártolója Borbély Miklós még január utolsó napjaiban meghalt. De 40 41 40 Magyar Nemzeti Múzeum, Adattár (Budapest) 41 Országos Széchenyi Könyvtár (Budapest), Levelestár: Tariczky Endre Römer Flórisnak. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom