Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Vadász István: Tiszaszőlős belterületének fejlődése
Vadász István Tiszaszőlős belterületének fejlődése Mint minden település belsősége, így Tiszaszőlős belterülete is magán viseli a történelmi fejlődés jellegzetességeit. A belterület ma megfigyelhető alaprajza, szerkezete arra utal, hogy Tiszaszőlős már a XVIII. század végére halmaztelepüléssé vált. A földrajztudomány így nevezi azon településeket, amelyek településformájának fontos ismérve a szabálytalan alaprajz. Ez a szabálytalanság, szinte rendszertelenség mind az egyes lakóházak elhelyezésére, a telkekre, a telektömbökre, az utcák vonalára is értendő. Csakhogy ez a halmazos jelleg is egy folyamat eredménye lehetett, hisz néhány szerkezeti elem egy korábbi formára, az útifalura utal. De a halmazfalu-jelleg is további változáson mehetett át. A rendelkezésre álló adatok és térképek alapján az is felmerül, hogy Tiszaszőlős ólas-kertes, úgynevezett kétbeltelkes településsé fejlődött a XVIII. század legvégére. A belterület legrégibb részén a belső útvonalak rajza azt mutatja, hogy a főbb szerkezeti elemek, a legfontosabb utak a felszíni formákhoz, a Tisza feltételezett egykori medréhez, illetve annak partvonalához, az ármentes térszín futásvonalához igazodtak. Ez az elrendeződés kissé az útifalukra jellemző szerkezeti felépítésre emlékeztet. Feltételezhetjük tehát, hogy eredetileg talán kétutcás település lehetett az 1700-as évek első évtizedeiben több lépcsőben újratelepedő falu. Minden jel szerint az egymásra merőleges mai Szarvas Sándor utca és a mai Dózsa György utca-Sza- badság tér-Kisköz volt a kezdeti szerkezeti elem. Tiszaszőlős az I. katonai felmérés térképlapján, 1786 Mindez az igen ellentmondásos kép a 1780-as évek első felében készült I. katonai felmérés térképlapjáról,1 illetve egy 1790 körüli térképről2 olvasható le. Ezeken a lapokon még nincsenek feltüntetve a beltelkek határvonalai. A csak hozzávetőleges pontossággal megrajzolt épületek meglehetősen szabálytalan rendben helyezkednek el a belterületen. Az úthálózat alaprajzának legfeltűnőbb jellegzetessége, hogy Szőlős zsákjellegű településnek tűnik. Jól látható, hogy a belterületről összesen három irányba, keletre, délkeletre és északkeletre vezetnek kifelé az utak. A keleti és a délkeleti utak valójában Igar, az északkeleti pedig Füred felé indulnak. Ez azt jelenti, hogy Szőlősnek ebben az időben mindössze két szomszédjával volt térbeli kapcsolata, hisz nyugat vagy délnyugat felé egyáltalán nem vezetett út. A térképek szerint egyetlen dűlőút, egy határbeli út futott nyugatra. Ez az úgynevezett „sziget” felé, az ott már létező szőlő felé vezetett, de a távolabbi kaszálók, halászó helyek megközelítését is lehetővé tette. Az úthálózat ilyen gyér fejlettsége egyáltalán nem meglepő, mivel a határ ezen része gyakorlatilag az év nagy részében vízzel borított, árvízjárta terület volt. Ezzel szemben a szomszédos települések irányába tartó három kivezető út mindegyike ármentes térszínen haladt. Ez a térszín - amely ma is mintegy 3-4 méterrel magasabban fekvő peremmel emelkedik ki környezetéből - tehát egyértelműen meghatározta a településeket összekötő utak futását. Ezzel végső soron előrajzolta a belterület alakulását is. Fia a három említett kivezető utat a határban is követjük, akkor azt látjuk, hogy a kelet felé vezető út a legfontosabb. Ez az út ugyanis a Gellért-hátról 5 irányba ágazik el. Ezek közül egy délkeletre fordul és Igar irányába tart. Egy másik pedig a Nagyszőlőt északon érintve egyenesen kelet felé halad, amely Füred kikerülésével tette lehetővé Kócs-puszta, a Hortobágy, azaz végső soron Debrecen elérését. Nem lebecsülendő fontosságú utak lehettek ezek, hisz a források tanúsága szerint mind Igarnak, mind pedig Debrecennek, illetve a Hortobágynak az állattartás miatt fontos szerep jutott a falu életében. Ebből az útból a Nagyszőlőbe, a gyepre és keletre, egy majorságba is út vezetett. A falu művelés alá vont határának elérése, illetve a szomszédos települések megközelítése szempontjából tehát meghatározó volt ennek az útnak a futása. Úgy tűnik, ehhez képest a Füred felé, északkeletre vezető út kisebb jelentőséggel bírt az 1700-as években. Mindezek részletes tárgyalása azért is elkerülhetetlen, mert a faluból kiinduló utak a belterület úthálózatának kialakulását is befolyásolták. Az I. katonai felmérés szelvényén nem igazán kivehető, de a Lietzner János-Sándor József-féle tiszai térképek szőlősi lapján már elég jól látszik a belterületi úthálózat. 1 Az első katonai felmérés (DVD) 2 Lietzner János-Sándor József Közép-Tisza térképeinek tiszaszőlősi szelvényei, 1790 (Fleves Megyei Levéltár Térképgyűjteménye T-117. és T-118.) 197
