Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)

Történelem - Fekete István: „A forradalom fegyveres védelme, a katonák dolga és felelőssége.” (Emlékek, történetek Kablay Lajos posztumusz repülőezredes életéből)

TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM

után orvos, illetve más hozzáértő ember hiányában megindult a szülés. Minden bizonnyal ez volt az oka annak, hogy amikor a vajúdás során komplikációk léptek fel, nem volt senki, aki segítséget tudott volna a fiatalasszonynak nyújtani. A háborús körülmények és az orosz jelenlét következtében a faluban eluralkodott félelemmel magyarázható, hogy a vajúdó asszonyt befogadó házban még az utcára sem mertek kimenni. A fiatalasszony állapota oly mértékben romlott, hogy érdemi segítség híján már az élete került veszélybe. Kislánya egészségesen jött a világra, de az ifjú anya életét vesztette. Az osztrák település temetőjében helyezték örök nyugalomra. A csecsemővel Erzsébet asszony menekült társa visz- szaindult Budapestre. A sorsnak és valami óriási szerencsének tudható be, hogy a több napja alultáplálta^ meglehetősen rossz állapotban lévő csecsemő Budapestre érkezéséről még aznap tudomást szerzett a baba nagynénje, Augner Magdolna, akinek sikerült a „túlvilág közeli állapotból” a kislányt életre keltenie, és annak további sorsát egyengetnie. A nagynéni a gondjaira bízott csecsemőt saját keresztneve után Magdolnának nevezte el.6

Kablay Lajos első felesége haláláról és gyermeke születéséről a hadifogságban, a vöröskereszt útján értesült. Ő a hadifogság ideje alatt sem tétlenkedett: igyekezett hazájától távoli térségekben a rabság nehéz időszakát, a lelkét gyötrő kétségek, kínok okozta fájdalmat munkával enyhíteni. Mivel tiszti hadifogolytáborban volt, ezért munkát csak egyedi esetben, saját kérésére lehetett végezni. Ezért kérvényezte, hogy a hadi- fogolytáborhoz közel működő halászati szövetkezetben engedélyezzék a munkavégzést számára, ami jó lehetőséget teremtett az orosz nyelv gyakorlására is. Kérelmét a tábor parancsnoka kedvezően bírálta el, így elhárult az akadály a munkavégzés útjából. Ezért viszont tiszttársai becsületbíróság elé akarták őt állítani.7 Ez végül is elmaradt, mert az orosz parancsnokság megígérte, hogy egyedi estként kezeli ezt az „ügyet”, és ezért másokat akaratuk ellenére nem kíván munkára vezényelni. Alkalmazásának praktikus haszna az volt, hogy Kablay munkavégzése révén „félhivatalos” halszállítmányokkal sikerült a hadifogoly-konyha meglehetősen egysíkú választékát valamivel változatosabbá tenni.

Kablay százados a szovjet hadifogságból 1948. január 28-án szabadult. Itthon századosi rendfokozattal igazolták.8 Még ebben az évben jelentkezett a hadseregbe, katonai szolgálatra. 1949 nyarán Szolnokra a „Kilián György” Repülő Hajózótiszti Iskolára helyezték. Az iskolán a légimegfigyelő növendékek képzését bízták rá. Jelentős változást hozott a gyakorlati felkészítésben, amikor 1949 őszén a szállítószázad állományában lévő néhány futárgép mellé megérkezett egy Li-2-es „Teve.” típusú szállító-repülőgép is, amit Kablay irányításával alakítottak át oktatási célra. A gép fedélzetén 12 megfigyelő növendék számára munkahelyeket hoztak létre, ahonnan a „nebulók” a repülőgépek irányítását a gyakorlatban végezhették. A Li-2-es a kiképzési nap kezdetén felszállt, és amíg üzemanyagkészletéből tartott, addig a megfigyelő növendékek forgó- színpadszerűen, egymást váltva gyakoroltak a fedélzeten.

Amikor Kablay százados Szolnokra került, nem a repülőtéren, hanem a városban, Kecskés Ödön szolnoki lakos Mátyás király út környékén lévő

6 Kablay Lajosné visszaemlékezése (2011. június 30-án a szerzővel folytatott beszélgetés alapján)

7 A tiszti hadifogolytáborokban őrzött fogoly tiszteket csak az érintett beleegyezésével lehetett állandó külső munkára vezényelni.

8 A hadifogságból hazatért katonákat igazoló bizottság elé állították, ahol igazolást nyertek, ha nem követtek el háborús bűnt, hogy további katonai szolgálatot vállalhatnak, ez esetben Ismertették velük a rendfokozatot is.

lakásában bérelt albérletet. Itt ismerkedett meg Vizi Rózsával. A fiatal lány néhány hónapja költözött Budapestről Szolnokra, és a városban a FÜSZÉRT vállalatnál dolgozott. Az ismeretségből hamarosan szerelem, 1951. január 19-én pedig házasság lett. A házaspár a Fiumei út 1-ben, a feleség lakásában rendezte be életét, később (1952-ben) ide költözött az akkor hétéves Kablay lány, Magdika is. Ő a Magyar utcai általános iskolában tanult egészen 1957-ig, ekkor a család kényszerűségből Budapestre költözött.9

1950-ben Kablay századost előléptették őrnaggyá. 1950-ben és 1951- ben is sok kedvezőtlen esemény történt a légierőnél. Két igen súlyos, rendkívüli esemény közül egyik az iskolát is érintette, amikor is két tiszt- helyettes egy Jakovlev, Jak-11 „Ölyv” típusú repülőgéppel külföldre távozott (akkori kifejezéssel élve: disszidált). Az esemény kivizsgálását követően több felelős beosztásban lévő személyt és az elkövetők családtagjait felelősségre vonták. 1951 júliusában Huba László századost, a Kilián Iskola parancsnokát is menesztették, helyére Kablay Lajos őrnagyot (1952-től alezredes) nevezték ki az iskola és egyben Szolnok helyőrség-parancsnokává. A szállító repülőszázadnál Kablayt a parancsnoki poszton Lengyel Menyhért főhadnagy követte.

Az 50-es évek eleje-közepe sok újszerű feladat megoldását hozta magával. Ekkor indult meg a szovjet harci technika (így a repülőgépek) beáramlása a Magyar Néphadseregbe. Ezért a repülőtechnikának, azok harci alkalmazásának, üzemeltetésének, üzemben tartásának sok-sok okmányát, dokumentációját alkalmassá kellett tenni az üzemeltetés és az oktatás számára történő hasznosításra. Az egész repülőképzést a korábbi ún „porosz vonalról” át kellett állítani a szovjet harcászati és harci pilótaképzés elveire és módszereire. Rövid idő elteltével a harci repülés minden fegyverneme és ágazata megjelent a Kilián Iskola kiképzési rendszerében a vadászrepüléstől a bombázórepülésig. Az akkori párt- és katonai vezetés (egy újabb, III. világháború közeli eljövetelét vizionálva) a képzésben a szakemberek tömeges létszámban történő kibocsájtását szorgalmazta. Ennek hatására 1953-ban a Magyar Néphadsereg létszáma már elérte a 230 ezer főt, ehhez 1949 és 1953 között 25 ezer tisztet képeztek ki. A Kilián Iskolán 1952-54 között, egy-egy időszakban az intézmény több repülőterén10 1200-1300 pilóta kiképzése, illetve átképzése folyt. 1952-ben például a repülésre alkalmas mintegy 6-7 hónapos időszakban11 az iskola növendékei 42406 felszállást hajtottak végre, és 9406 órát repültek.12 Az iskolában az alaprendeltetéséből adódó feladatokban beállott változások mellett, azzal mintegy párhuzamosan folyt az objektum rendbetételére, újjáépítésére, fejlesztésére irányuló munka is. A parancsnokváltás évében, 1951-ben kezdődött el és közel egy évig tartott a korábbi kelet-nyugati irányú fel- és leszállómezőnek észak-déli irányba történő kiépítése és betonburkolattal történő bevonása, a szükséges gurulóutak, kiképző objektumok, repülőgép állóhelyek, kiszolgálóbázisok létrehozása. Kisebb-nagyobb felújítások, építkezések azonban nemcsak a bázisrepülőtéren, hanem az iskolához tartozó többi repülőtereken is folytak.

9 Kablay Lajos leánya éveken át a MALÉV-nél dolgozott. Háromszor ment férjhez, egy gyermeke született (Gombos Attila). 2005-ben légi utaskísérőként, légi katasztrófában halt meg. Kívánságának megfelelően az ausztriai Weinburgban, édesanyja mellé helyezték örök nyugalomra.

10 Ebben az időszakban a szolnoki Kilián Iskola alaprepülőterén kívül több településen és repülőtéren folyt gyakorlati kiképzés.

11 A repülőkiképzést gyakran befolyásolta a rossz időjárás és a folyóhoz közeli repülőtereken a Tisza áradása is.

12 SZABÓ József János-SZAN! Ferenc-ZSILÁK András 1999.16-17.és 32.

182