Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM töltésnek, minden jóérzésű ember fájdalmára, de Szolnok városnak kiszámíthatatlan kárára, mindkét oldalon és nagy darabon kivágatta a nélkül pedig, hogy magának használjon.”54 Kollár János Békés megyei küldött február 15-i jelentése szerint Grammont a szandai úton kivágott fákból a hídfőnél emelt torlaszokat. Ennek csomóit a szandai szőlőkben is készítették, míg a hidat ekkorra már teljesen helyreállították. A tudósítás a Vár helyén és az abonyi út felől is megemlékezett sáncmunkákról, amelyek pillanatnyilag nem azonosíthatók. Ekkoriban 1500 ember és 600 kocsi dolgozott itt négy napig, teljesen ingyen. Esetenként elismervényt vagy Schlick-bankót nyomtak a munkások kezébe, de pénz nem kaptak. A császáriak Kollár szerint tisztességesen bántak a munkásokkal - csak szidták őket, de nem verték.55 Végeredményben a császáriak a Tisza homorú kanyarívét kihasználva, jól védhető hídfőállást építettek ki a Szolnokkal szembeni, Tisza túlparti szandai rész irányába. Ezt kiegészítve megerősítették a szolnoki Tisza- partot is, a várost teljesen körülvevő sáncoknak azonban csak a tervei készültek el. Északról a Zagyva-híd éjszakai felszedésével, délről Tószeg felől pedig a tüzérséget akadályozó fák kivágásával biztosították állásaikat. Ezek a tiszántúli magyar erők támadásaival szemben elegendőnek tűntek, míg északról, délről és nyugatról, részint Ottingerben, illetve a Jellacic-hadtest közeli alakulataiban bízva nem számoltak támadással. Az állások kiépítése február 17-re befejeződött,56 de a védelem lehetőségeit növelte, hogy február végére a Tisza jege felolvadt, és az azon való átkelés lehetetlenné vált. A közölt kémjelentés a császári erők létszámát nagyjából pontosan adta meg, ám az összetétel már némileg kérdéses. Igaz, a közelgő kápolnai csata miatti csapatmozgások a vidéket is érintették, ezért Kossuthnak a február 21-én Dembinskihez írott adatait is érdemes felsorolnunk, amelyek Vécsey tábornok jelentésein alapultak. Eszerint Szolnokon a jó erőkből álló 5. vadászzászlóalj (850 fő), négy gyenge határőrzászlóalj (együtt 3600 fő), a 3. Ferenc József dragonyos- ezred (800 fő), valamint két osztály Jellacic-féle banderiális huszár (400 fő) állomásozott 12 löveggel. Abonyban mintegy 1500 gyalogos és lovas állt 12 ágyúval, míg Cegléden 4500 gyalogos 40 löveggel. A Hardegg és a Wallmoden vértesek egy-egy lovas és röppentyű üteggel Cegléd, Törtei, Abony, Nagykőrös és Kecskemét környékén voltak szétosztva.57 Grammont vezérőrnagy a ferencesek szerint nem éppen kedves emberként maradt meg a lakosok emlékezetében. Bár katonái visszaéléseiről nem tehetett, február első felében Szolnokon a harangozás mindenfajta formáját betiltatta. Attól tartott, hogy a harangzúgás a tiszántúli magyar csapatoknak iránymutatást nyújthat egy támadás során.58 Óvatos magatartásában szerepet játszhatott, hogy a magyarok a túlpartról több sikeres akciót is vezettek a járőrei ellen. Ilyenről tudósított Répásy Mihály tábornok is, február 9-én: „Van szerencsém tudósítani, miszerint a portyázó csapat ma éjjel nevének tökélletesen megfelelt. Tudomásomra esett, hogy túl a Tiszán, Püspökivel átellenben, az úgynevezett szórói csárdánál egy ellenséges lovasegység tanyázik. Ennek következtében az itt lévő portyázó csapatból egy tisztet és 60 embert este 10 órakor Püspökibe küldöttem, hogy az előőrsöt elfogja vagy megsemmisítse. 54 KAPOSVÁRI Gyula 1950.7-8. 55 OLÁH György 1892.202. 56 CSIKÁNY Tamás 2003.16. 57 BARTA István 1953. II. 510. 58 Domesticae Históriáé Conventus Szolnokiensis.. .111,51. Reggel 3 óra tájban ezen nevezett csapat, Körner lovas százados, portyázó hadnagy Radniczky hét gyalog huszárral a bomladozó Tisza jegén átmentek, és miután az előőr által lövéssel fogadtatának, trombita és dob jelek közt egy kis fűzfa erdőcskén keresztül a csárdának rohantak, a megrémült Örs, mely egy hadnagy és 21 közvitézből állott, pisztoly és karabin tűzzel fogadta a rohanókat, de az éj homályában eredménytelenül, az alatt embereink a csárdát körülvették, az ellenszegülő tisztet és 1 közlegényt lekoncoltak, 10, közte három sebesültek, elfogatott, és 12 lovat fölszerszámozva és kantározva zsákmányul hoztak. Ezek közül egy ló a Tiszába veszett. A lovakat az álladalom részére átvettem, és a pénzt a portyázó csapat legényei közt egyformán felosztottam.”59 A vagyontalan polgárcsaládból származó, őrnagyi rangot elérő, majd Debrecenben hivatalnoki állásokat betöltő Körner Adolf a 6. huszárezred tehetséges tisztjeként több sikeres akciót is vezetett a császáriak ellen.60 „... megunva az ácsorgást, kémszemléket tartott a vidéken ,s a Tisza jobb partjára is kiszáguldoztatott, főleg asszonyokat használt e' kémkedésekhez...”6' Az idézett támadást állítólag Répássy tábornok határozott tiltása ellenére hajtotta végre a János főherceg dragonyosezred egy szakasza ellen, amelyet egy Blank nevű, az összecsapásban elesett tiszt vezetett.62 Még elgondolkodtatóbb a neki tulajdonított szolnoki kémszervezet ügye, mivel talán ez vezetett a Sorsics (Sauerschütz) Júlia (1825-1890 után) körüli legenda kialakulásához. A költő Sárossy Gyulával való kapcsolata nyomán ismertté vált Júlia kalandos életutat járt be. Sauerschütz József szolnoki kézművesmester lánya volt, aki 1845 táján szökött el otthonról, és a későbbi vizsgálati anyag szerint a forradalom előtt Kossuth Lajos édesanyjánál szolgált. Az a hír terjedt el róla, hogy honvédhadnagyként harcolta végig a szabadságharcot, bár ezt Bona Gábor kutatásai cáfolják. A helyiek úgy tudták, a második szolnoki ütközet előtt éjjel a Tiszán csónakon (vagy teknőn) átkelve kémlelte ki az osztrák tábort, és vitt hírt Vécseynek. Elképzelhető, hogy története a Körnerrel való kapcsolatát bizonyítja. Utóbb Sárossy kísérőiéként és bújtatójaként az abszolutizmus elleni mátravidéki szervezkedés 1853-as elfogottjai és bebörtönzöttjei között szerepelt.63 A szórói csárdánál álló császári előőrsöket később is gyakran támadták a magyarok. így 16-án délben Tiszapüspökiről kelt át néhány honvéd, akik egy lovast lelőttek, kettőt megsebesítettek.64 A magyar erők azonban nemcsak Szolnoktól északra hajtottak végre felderítő akciókat. Mesterházi Cibakházáról ugyancsak küldött ki huszárokat, akik 14-én éjjel a mai Tiszajenő és Jászkarajenő környéki jenői szőllőknél 2 vértes tizedest és 10 közembert elfogtak, hatot-hatot a Wallmoden és a Hardegg vértesezredekből.65 A munkák és az állandó felderítő akciók jócskán kimerítették a császáriakat. Grammont 15-én a főparancsnokságnak jelentette, hogy a Tiszánál csak Szolnok van megszállva, és az ellenség könnyen átkelhet az innenső partra. Jelezte csapatai kimerültségét, és azok mielőbbi 59 „Közlöny”, 1849. febr. 12. (26. sz.) 60 Körner Adolf (Prága, 1822. - Debrecen, 1886.) a 6. huszárezred főhadnagyaként csatlakozott a honvédséghez. BONA Gábor 1987.212. 61 KAPOSVÁRI Gyula 1960.75. 62 KAPOSVÁRI Gyula 1960.75-76.; OLÁH György 1892.193-194. 63 WALENTINY Samu 1898. 58.; LAKNER Irén 1938. 50.; SPÁCAY Hedvig 1983. 91.; LEBLANCNÉ KELEMEN Mária 1993. 121-133., KOSA Károly 2005. 64 OLÁH György 1892.203-204. 65 OLÁH György 1892. 202. 154
