Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Császári csapatok Szolnokon, 1849 első felében
BAGI GÁBOR - CSÁSZÁRI CSAPATOK SZOLNOKON, 1849 ELSŐ FELÉBEN A császári főparancsnokság február elejétől komolyan számolt egy Szolnokon át Debrecen felé indítandó támadással. Emiatt a hídtól kb. 500 m-rel lejjebb egy hadihidat akartak verni. Ennek kiépítéséhez az utászok meg is kezdték az előkészületeket. Elsőnek a jeget olyan szélesen kellett feltörni, hogy legyen hely az úszóalapzat megépítésére. A munkát azonban hamar abba kellett hagyni, mivel a januári hideg utáni enyhülést újabb hideg követte, és a jégtakaró megvastagodott. A hadihíd építését így fel kellett adni, ezért a jégen próbáltak átkelőhelyet kiépíteni. Ehhez fedezetül a bal parton egy ötszögletű, szabálytalan, terephez idomuló sáncot építettek hat ágyú számára, és egy uszályrekesztőt is az üteghez kapcsoltak. E kis erődítés környékének a pásztázására a jobb parton még néhány ágyúállás is készült. A munkálatok február 23-én már jórészt készen voltak. Ekkor Pestről elindult vasúton a 8. utászszázad két hídkészlettel, és Cegléden felváltotta az ott állomásozó 13. századot. Tévedésből azonban Pestre a 16. utászszázadot rendelték fel, ám alighogy felért, vissza kellett térnie Ceglédre, és helyette a 13. század indult el. A Ceglédre kirendelt Teuchert kapitány, aki átvette a jól meggyalogoltatott 16. század parancsnokságát, annak állományából Thym hadnagyot 56 emberrel Szolnokra küldte, egyben a Cegléden maradt szekereket is a tartozékokkal és a 7. század tábori kovácsműhelyével.47 A hidat állítólag csak február 27-re fejezték be teljesen. Ennek helyrehozatala Somogyi Ignác szerint 5678 pengőforint 20 krajcárjába került a városnak, amelynek megtérítését 1851-ben perelték a katonai szervektől. Emellett fizettek még a hídon a javításokért 56 forint 28 krajcárt, a híd új padlózására 1931 forint 30 krajcárt, és a Tiszán állt talphíd felállítására 351 forint 12 krajcárt.48 A hídfő megerősítése során február 10-én a város 174 pengőforint 55 krajcár értékben kényszerült vasáruk vásárlására.49 A februári szolnoki erődítési munkálatok kapcsán megmaradt egy K. Dani nevű személy Kállay Ödön kormánybiztoshoz február 17-én írott levele, aki részletes - pillanatnyilag nem ismert - rajzokat is küldött a császáriak itteni hadállásairól. Ez a következő pontokat tartalmazta: „A Az úgynevezett vár egy régi, zárdaforma épület, mely az ellenség által leromboltatott, s a kertről a mezőre vezető földön sánc van, ahol álgyúk fognak állani. [Ide végül ágyúk nem kerültek - B.G.] B Tisza mentében fölhánt hosszú sáncz, melyről a Szolnok Szandai utat sackban tartja ez tart C.-ig. [Ez a tiszai hídfő - B.G.] C Itt az utat Ottinger egy ölnyi szélességnyire keresztül vágatta. D A szolnoki újonnan felállított híd. E Egy másik a töltésen álló híd. F Fasor, füzekből, miket Ottinger egészen kivágatott. G A szolnoki töltés, mely a csárdáig vezet. H A városban lévő egy híd, mely a Tisza egyik árkán át vezetett, ez leszakadt, s ottan igen sok kb. 16 vonó marha elveszett. [Ez a Büge-ér hídja lehetett a belterületen - B.G.] / A kolostor. [Ez a ferences rendház - B.G.] K Út mely fíékas felé vezet. Ezekből világos, hogy az ellenség a támadástól fél, azonban oldalról t.i. fíékas balról és Cibakházáról jobbról megtámadható. Ereje az ellenségnek a következendő: 47 BRINNER, Wilhelm 1881. II.2.116-117. 48 SOMOGYI Ignác 1887. II. 98-99. 49 SOMOGYI Ignác 1887. II. 99. Szolnokon: Gravemont [t.i. Grammont - B.G.] vezénylete alatt állanak: egy ezred János dragonyos, egy zászlóalj vadász, két zászlóalj horvátok, két zászlóalj sorkatona, olasz, 12 ágyú. Szolnok-Abonyban: Két lov. ezr. Hardeg 7-ik és Wallmoden 6-ik számú, két zászlóalj horvátok, 6 ágyú. Cegléden 1 ezr. könnyű lovas /:chevaux legers:/. 2 zlj. horvát és sorkatona lengyel. 6 álgyú.50 Megjegyzésre méltó, hogy a tüzérség, mely többnyire német s olasz az első alkalommal kész volna átmenni, ha látná, hogy körül van fogva. - A Horvátok sírnak, hogy megcsalta őket Jellacic, de emellett lop, mint a szarka, csak a cseh kutya pólyák pedig buta, e sereg Ottinger alatt van s egészen le van hangolva, nyíltan beszélik, hogy ők ide mészárszékre vannak küldve, s igen megcsigázottak. Körös, Kecskemét, Ladány és az egész Jászság megtagadott minden élelmezést.»51 Hogy az erődítési munkákról feljegyzést küldő személy ki lehetett, az pontosan nem megállapítható. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ugyancsak február 17-i dátummal emlékezett meg Kászonyi Dániel kormánybiztos is arról, hogy a császáriak szolnoki állásairól jelentést kapott. Ennek elkészítője nem volt más, mint a szomszédos Zagyvarékas község Thury nevű jegyzője, akit jelentésével azonnal Debrecenbe küldött.52 Nem feledkezhetünk meg arról a kétségtelenül vitatott állításról sem, amit Jókai Mór közölt a győzelem után, egy március 10-i szerkesztői levélben. Eszerint a sáncok készítésekor egy honvéd őrnagy álruhában hat napig dolgozott itt, és pontos terveket juttatott el Damjanichnak. Hogy így történt-e, az bizonyításra vár, - a Jókai levelezését összegyűjtő Szekeres László mindazonáltal egyértelműen mendemondának tekintette.53 A kémjelentés ugyan ekkor már Ottinger tevékenységének tudja be az itteni erődítéseket, ám a városi ferences rendház História Domusa mindvégig Grammontot emeli ki. Ebben számos kiegészítő adat is olvasható a munkálatokhoz mozgósított munkaerőről, a szandai úton kivágott fasorokról. „Gramont tábornok Szolnokba jővén minden gondját oda fordította, hogy ... a nagy részben felégetett Tisza hidat megépítse, s csak ugyan el is készült a híd hovahamarabb. Emellett a magyarokkali ütközetnek is eleibe nézvén túlsó oldalon a híd végén igen mesterséges s erős földsánczot csináltatott. Emellett a Tiszaparthoz közel a közönséges töltéstől a Szálház felé még egy-két puskalövésnyi távolságra egy, más sánczot készíttetett, de még harmadikat is a várbeli főtisztelendő hitszónok laka mellett. A sánczokba a földet összehordani nem a katonaság, hanem a föld népének tétetett kötelességéül. Minthogy pedig e roppant és sietett munka végrehajtásához fölöttébb nagy erő szükségeltetnék, teménytelen nép zavartatott Szolnokba a tiszáninneni környékből, jelesen fíékas, Újszász, Györgye, Szele, Czegléd, N. Kőrös, Abony és Tószegiek dolgoztak a sáncz csináláson. Ez a császári tábornok igen gyászos emléket hagyott maga után azáltal, hogy a Szanda felé vivő töltés melletti izmos fűz és topolyfákat, mellyek századokon át az árvíz habjai ellen dacolva, nagy tartalékául voltak a 50 A császári erők felsorolása nem pontos, de ebben bizonnyal szerepet játszottak a gyakori átcsoportosítások is. A jelzett alakulatok nem mindegyike tartozott Jellacic hadtestéhez. így a János dragonyosokkal és a Kress svalizsérokkal csak a II. és III. hadtest kötelékében találkozunk. 51 BÖHM Jakab-CSIKÁNY Tamás-FARKAS Gyöngyi 1998.81-82. 52 KÁSZONYI Dániel 1977.241. 53 JÓKAI Mór 1980. III. 506. 153
