Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Adalékok Graefl József, Szolnok első országgyűlési képviselője életéhez
BAGI GÁBOR - ADALÉKOK GRAEFL JÓZSEF, SZOLNOK ELSŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐJE ÉLETÉHEZ KOTTENU1LLER I, 1 p ú T. Rottenbiller Lipót, Pest város polgármestere 1848/49-ben A nyári és őszi Pest városi üléseken Graefl szereplése pillanatnyilag nem nyomon követhető. Neve igazából akkor vált újra ismertté, amikor Táncsics Mihállyal került konfliktusba. Ekkorra már Táncsics ellen Munkások Újsága című lapja hangvétele miatt több támadás is indult, sőt voltak, akik egyenesen a betiltását követelték. Graefl főbírói munkája kapcsán a helyi kézműveseknek is voltak panaszai, amit a december 5-i szám (Gréfl József főbíróval kapcsolatos panaszai a pestvárosi kézműveseknek) szóvá is tett.33 Végül Graefl, aki maga tehetős polgárként elveiben is élesen szemben állt a lap alapvetően munkásbarát szemléletével, szintén közreműködött Táncsics sajtóvétségért történő feljelentésében és 500 ezüstforint pénzbüntetésre ítélésében. A válasz nem késett, Táncsics Éljen a sajtószabadság és Gréfl a pesti bíró című cikkében vágott vissza.34 A cikkből kitűnt, a jelentős pénzösszeg kivetését az okozta, hogy Táncsics a városi hatóságnál nem tette le a biztosítékot lapjáért, és egyben további büntetés terhe alatt kötelezték az ítélet közzétételére is. Táncsics méltatlankodva jelezte, hogy ilyesmit akkor közöltek vele, midőn már a császári hadsereg az országba tört. Majd gúnyosan megjegyezte, hogy a pesti bírónak mégis „hálával tartozik”, hiszen az a pénzbüntetésen kívül akár egy év fogságot is kivethetett volna rá, mivel a meggyőződését fejtette ki olvasói előtt. Pest városa azonban a büntetésen túl a lap betiltásáról is intézkedett, és már az utolsó számnak sem lett volna szabad megjelennie. Végül a Kossuth vezette Honvédelmi Bizottmány hívta fel Pest város figyelmét, hogy a betiltására vonatkozó rendelkezést nem módosítja, de a Munkások Újsága 26. száma megjelenését ne akadályozzák. Táncsics utóbb mégsem Pest városára, hanem arra hivatkozott, hogy „Madarász László az év végén a lapot betiltotta”35 33 Munkások Újsága, 1848/19. (dec. 5.) 78-80.; ILLÉS Ilona 1973.39. 34 Munkások Újsága, 1848/25. (dec. 26.) 101-102.; ILLÉS Ilona 1973.69. 35 KOSÁRY Domokos 1985.162-163. Graefl szerepe hamar ismét előtérbe került, mivel Windisch-Graetz herceg császári csapatai ekkor már a főváros előtt álltak. Mint láthattuk, 1849 elején Pesten maradt, bevárva a császáriakat. Bizonnyal komolyan hatott rá Rottenbiller Lipót polgármester állásfoglalása, aki kijelentette, hogy csak akkor marad meg a megbízatásában, ha Graefl József is a helyén marad. Graefl ennek nyomán maradt, amire utóbb eléggé ráfizetett.36 A városi közgyűlés már január 2-án döbbenten értesült arról, hogy a kiürített városban a baloldali Radikális Kör némely tagjai fegyveres helyőrséget akarnak szervezni, amelynek azonban valós célja nem a rend fenntartása, hanem a császári hadsereg utcai harcokban való megállítása lett volna. Mivel a szervezők népgyűlést is hirdettek, Graefl vezetésével küldöttség kereste fel a még Pesten tartózkodó Csány László kormány- biztost, hogy betiltsák a szervezkedést. Csány azonban a küldöttek megdöbbenésére kijelentette, hogy a gyűlést már engedélyezte, és a szavát nem vonja vissza. Graefl tovább érvelt Pest feláldozása ellen, és végül Csányval sikerült annyira összevesznie, hogy az már a kivégző osztagot is felsorakoztatta az agyonlövetésére. Csak akkor visszakozott, amikor Graefl hajthatatlannak bizonyult. Ennek a határozott állásfoglalásnak az eredményeként másnap, 4-én a Radikális Kör „helyőrségi szabad csapat” szervezése iránti kérelmét a tanács elutasította, és 5-én Rottenbiller kiadhatta felhívását a császáriak békés fogadására.37 Budán a megszállókat már szórványos éljenzés fogadta, amikor Pestről Rottenbiller és Graefl vezetésével Budaörsön jelentették gróf Wrbna altábornagynak a város behódolását. A megszálló császári csapatok gyorsan berendezkedtek a fővárosban. Január 5-én Graefl ott volt a pesti városi tanács azon ülésén, amelyen írásban ismerték el Ferenc Józsefet Magyarország törvényes királyának. Azonban hamarosan tiltakozni kényszerült Windisch-Graetz tábornagy törvénytelen adókivetése ellen, sőt megtagadta annak behajtását is! Ez igen bátor cselekedet volt, amit utólag Palóczy László is elismert. Graefl január 12-ig bizonyíthatóan a helyén maradt, ám január 23-ával a pesti tanácsot a császári parancs nyomán a megszállók átalakították. A fő liberálisok között elsőnek Rottenbillernek és Graeflnek kellett távoznia, és utóbb katonai engedély nélkül még tanácsülést sem lehetett tartani.38 Ez a helyzet három hónapig tartott. A tavaszi hadjárat sikerei nyomán végül április 24-én hívták össze a felfüggesztett pesti bizottmányi közgyűlést. Ezen Ságody Sándor, az 1848 nyarán megválasztott és hivatalában a császáriak által is meghagyott alpolgármester elnökölt. A császári uralom alatt kinevezett Lechner Károly polgármester és a többi erőszakkal kinevezett tisztviselő bejelentette lemondását, a közgyűlés pedig rendelkezett arról, hogy a „törvényesen választott és a törvénytelen hatalom által hivatalaikból elmozdított tisztviselők" haladéktalanul foglalják el állásaikat. Határozat született arra vonatkozóan, hogy a távollevő Rottenbiller Lipót polgármestert hivatalának átvételére küldöttség útján hívják meg, de rendelkezett a közgyűlés arról is, hogy a Pestről eltávozott Graefl József főbírót és Lángh Ignác főkapitányt visszatérésükig Madedl János tanácsnok, illetve az osztrákok által kinevezett főkapitány, Terczy Szilárd helyettesítse. Mindezekről már aznap falragaszok útján tájékoztatták a város lakóit, akiket egyúttal a „rend fenntartására” is nyomatékosan felszólítottak. Erre a városba bevonult magyar csapatokat irányító Aulich Lajos vezérőrnagy is felhívta 36 SPIRA György 1998.420. 37 SPIRA György 1998. 425.; JÓKAI Mór 1980. 22-23. Más vélemények szerint Csány Graeflt nem agyonlövetéssel, hanem akasztással fenyegette. 38 SPIRA György 1998.427., 432. és 434. 141
