Gulyás Katalin et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 21. (Szolnok, 2012)
Történelem - Bagi Gábor: Adalékok Graefl József, Szolnok első országgyűlési képviselője életéhez
TISICUM XXI. - TÖRTÉNELEM Szolnokon végezte, majd Kecskeméten és Pesten jogot tanult. 1836- ban Pesten avatták ügyvéddé, majd a Királyi Hites Tábla jegyzője lett. Talán ekkorra már az édesanyjuk is elhalt, mivel ez évben a család perben állt Török Sándorral6 és annak mostohaöccsével, Szekeres Jánossal.7 Az utóbbi arra hivatkozva nem fizette ki a Graefléktől bérelt lakóház bérét, mert a Graefl-örökösök „az Atyai javak kezelése” ügyében nem tudtak egyezségre jutni.8 A fiúk az apai örökségüket nem is kaphatták meg, mivel a 24. életévüket még nem töltötték be. Az ifjú Graefl József neve 1837-ben Szolnok mezővárosnak földesura, a Magyar Királyi Kamara (pontosabban annak óbudai-visegrádi uradalma), valamint Heves és Külső-Szolnok vármegyék közti pereskedésében játszott szerepe nyomán várt ismertté. A jelek szerint ekkorra Szolnokon számos okból elmérgesedett a helyzet. „A céhbeliek ugyanis taxára fogatván, roppant zavarokat támasztottak s a tanácsot is becsmérelték. 12 tagú megyei törvényszék ült össze ez ügyben Szolnokon s mivel a lázadás fő bűnösei elszöktek, a városi tanácsot a megye törvényszéke nagyon gálád büntetéssel sújtotta.” Amennyire kiderül, egyrészt Grosschmid János kamarai praefectus túlkapásai vezettek a későbbi eseményekhez, másrészt a lázongok befolyásának állandó növekedése a külső tanácsban. Már 1833. szeptember 11-én kihirdettette a praefectus, hogy „ezentúl semmiféle esetbe semmi csoportozásokat, titkos összejöveteleket, annyival inkább rendelkezéseket tenni ne bátorkodjon, mivel az illyetén tiltott eszközlések a felsőbbi helyekrül érzékeny fenyíték alatt tilaimaztattak. "9 10 Mindez azonban nem volt elegendő az indulatok megfékezésére. A céhes kézművesek ügye családja, rokonsága és baráti köre révén az ifjabb Józsefet is érinthette, mindazonáltal legalább ilyen vagy még nagyobb hatással voltak a lakosságra azok a földesúri visszaélések, amelyek a város szabadságait csorbították. „A Kamara - akinek a földesúri hatósága alatt állott a város - már húsz éve nem tartott a törvény által elrendelt bírói és elöljárói választásokat, hanem a kincstári igazgatóság nevezett ki, illetve helyettesített be elöljárósági tisztviselőket... A város előbbkelő és vagyonosabb közönsége... kérvénnyel fordult a Helytartótanácshoz, az Úriszék tartását rendelte el, ami nagy aggodalomba ejtette a kérvényezőket, akik a szolnoki két ügyvédhez, Elek Györgyhöz10 és Füiöp Ignáchoz11 fordultak segélyért. E két ügyvéd nem tudott jobb tanácsot adni, minthogy hívják haza Pestről Graefl József ügyvédet, aki engedett a hívó szónak. Eközben Ceglédről és Körösről 300 vasasnémet katonát rendeltek Szolnokra. Az Úriszéken az alispán elnökölt. Graefl József oly hévvel és bátorsággal kelt polgártársai védelmére, hogy többszöri megintés után fiscalis actiót [ügyészi 6 Török Sándorról annyit tudunk, hogy 1848-ban 60 éves „magányemberként” vették számba, és lakása a Német tized 173. szám alatt volt. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1998. 469. Á. VARGA László őt a család rokonának tekintette: A. VARGA László 2002/a 437. 7 Szekeres Jánost 1848-ban már nem említik, sőt a Szekeres név a Német tized nemzetőrei között sem ismert 8 Á. VARGA László 2002/a 437. 9 SOMOGYI Ignác é. n. II. 378. 10 Elek György 1848-ban 33 éves főjegyző és nemzetőrszázados, háza a Német tized 155. alatt volt. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999.447. Mindez azért érdekes, mivel 1836 táján még Pesten lakott: Á. VARGA László 2002/a 438. Talán ő is ügyvédjelölt volt. 11 Fülöp Ignác 1848-ban 43 éves városi hivat" inok volt, és a Német tized 104. alatt lakott. P. KOVÁCS Melinda-KOZMA György Bertalan-SZABÓ Jolán 1999.449. vizsgálatot] rendeltek ellene, valamint a másik két ügyvédtársa ellen is. Végre az Úriszék ítéletét kihirdette, mely a földesúri brutalitásnak utolsó fellobbanása volt. Az ügyvédek az ítélet ellen óvást tettek, a végrehajtás felfüggesztését kérték. Mindhiába, a védőügyvédeket karhatalommal eltávolították, a 60 kérvényezőt pedig, köztük 50-60 éves tisztes mesterembereket, a piacon felállított deresre húzták, és a piacon felsorakoztatott német katonaság segédlete mellett megbotozták. A piacon 4-5 ezer ember gyűlt össze, akik jajveszékelve ki akarták szabadítani az elítélteket, és a katonaság csak fegyverrel tudta visszatartani a tömeget. Az elítélteket másnap vasra verve Egerbe szállították börtönbüntetésük letöltése végett...”12 A földesúr képviselői az úriszék összehívását megelőzően Ceglédről és Kőrösről egy lovasszázadot rendeltek be Szolnokra, de a petíciót benyújtó városlakók ennek ellenére sem álltak el követelésüktől. Az úriszéki végzés valószínűleg elmarasztaló volt a szolnoki lakosokra, ezért ennek megerősítésére 1837. augusztus 21. és 26. között a megyei törvényszék is ülést tartott Szolnokon, melyen Dapsy alispán elnökölt. Végül a lefogott 62 szolnoki polgár közül 31 személyt a megyei törvényszék több-kevesebb börtönbüntetéssel sújtott. A legsúlyosabb ítélet másfél évi, a legenyhébb 24 órás szabadságvesztést jelentett, de emellett 26 főnek - ebből 23-nak a helyszínen történő - deresre húzásáról is rendelkeztek. A hosszabb szabadságvesztéssel sújtott 17 főt az egri börtönbe szállították, míg a két hét és az egy nap közötti fogva tartásra ítélt 14 személyt a helybeli börtönben helyezték el.13 Graefl két említett társával vállalta a szolnokiak védelmét, de a vármegye ellenük indított eljárása csak három év múltán zárult.14 A brutális eljárás felháborította az erős testalkatú Graeflt, aki maga is súlyos betegsége esett. Miként arról a Nyírvidék című lap 1889-es nekrológírója beszámolt, „igazságérzetét annyira bántotta a megye és a földesurak igazságtalan és brutális eljárása, hogy erős lázrohamokba esett, s hozzátartozói komolyan aggódtak miatta. Ha már a meggyalázó botbüntetést nem tudta elhárítani földiéiről, lelkének minden erejével adta magát arra, hogy legalább a hátralevő büntetés alól feloldhassa. Míg ezen czélját el nem érte, a rendkívüli testi erejű derék fiatalember csak lézengett, éjjelét nappalát az ügynek áldozá, s csak akkor nyerte vissza 12 KAPOSVÁRI Gyula 1990.248. 13 KAPOSVÁRI Gyula 1990.248.; Á. VARGA László 2002/a 439. 14 A vezetők közül Koncz István, Gaál Ferenc és Tóth János szabómestereket egy évi vasban letöltendő rabságra ítélték Egerben, fertályonként 25 botütéssel. Somodi János asztalosmestert a bottól felmentették. Bécsi János kovácsmester és Sághi Antal földesgazda külső tanácsosokat, valamint Molnár Mihály szabó céhmestert az egri megyei tömlöcben félévi, vasban eltöltendő rabsággal büntették, heti 3 napi böjttel és negyedévente 25 botütéssel, míg Altersberger János üveges és Gebauer János suszter büntetése négy hónap vasban. Váczi Imre szabóé három hónap és 30 bot, Nemes Czakó Mihály kalaposé és Nemes Frivalszky József ácsé három hónap és heti három nap böjt, míg nemes Rákóczi István kerékgyártó és Zsoldos Antal szabó egy hónapi rabságot szenvedett el. Mellettük Aigner Márton üveges, Paulik Antal kalapos, Kreuczer Mihály lakatos 8 nap, Karkecz György szűcs és Nerfeld szabó 7 nap, Bács Imre piktor 3 nap elzárást kapott. Nemes Vincze József takácsot és nemes Kiss József szűcsöt egyaránt két nap elzárásra ítélték. Harminc botütésre ítélték Sárkány József szabót, Tari Mihály asztalost, Schreyer József pintért, Tarlós Mihály szűrszabót, Viszlay szabót, Veres Ferenc csizmadiát, Farkas András csizmadiát, míg húszra Kulcsár József takácsot és Szabados Lajos szűcsöt. Negyven vesszőt kapott Nagy Mátyás szabó, Tóth Mátyás csizmadia és Balasi Antal takács. KAPOSVÁRI Gyula 1990.248. 138
