Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Bagi Gábor: Adalékok Szolnok város 1848-as történetéhez

Bagi Gábor Adalékok Szolnok város 1848-as történetéhez Szolnok város történetében az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc időszakának különleges szerepe van. Jelenle­gi ismereteink szerint a mai törzsökös lakosok elődei csak va­lamikor a török kiűzését, vagy inkább a Rákóczi-szabadság­harc végét követően telepedtek meg itt. Ennek a körülménynek tudható be, hogy a lakosság kollektív emlékezetében az 1848 előtti időszakokra vonatkozóan nem is maradt meg számotte­vő emlékanyag. A jakobinus Verseghy Ferenc ugyan születését tekintve szolnokiként - a végkifejletét és jelentőségét tekintve inkább szimbolikus, mintsem ténylegesen jelentős - szerepet játszott az országos nagypolitikai eseményekben, igazi cselek­vő hősöket, a városhoz ténylegesen kapcsolódó nagy alakokat azonban valójában csak a polgári forradalom és a szabadság­harc időszaka teremtett. Az ekkori események helyi történetének megrajzolásánál a legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a város 1919 előtti le­véltára a Tanácsköztársaság és az 1944-es események során jórészt megsemmisült, és ezzel együtt az 1848/1849-es jegy­zőkönyvek és iratok is. A súlyos hiányosságok így csak má­sodlagos források bevonásával pótolhatók, ami viszont jelentős mértékben megnöveli a tévedések lehetőségét az események rekonstrukciója során. I. Szolnok a forradalom és a szabadságharc előestéjén Szolnok Rákóczi-szabadságharcot követő békés fejlődé­sét nagyban elősegítette kedvező közlekedés-földrajzi helyze­te. A tiszai átkelőhely és az 1562-től kisebb szünetekkel fo­lyamatosan létező Tisza-híd fontossága megakadályozta, hogy a környező pusztásodó középkori mezővárosok (Fegyvernek, Tiszavarsány) sorsára jusson. Bár 1711 utáni népessége egy­ségesen római katolikus volt, azonban jogilag, társadalmilag és etnikailag is sokáig megosztott. 1780 táján Szolnok lakosai között még magyarokat, németeket és szlovákokat említettek. 1 A Várban sokáig német katonák állomásoztak, akiknek utódai az őrség 1765-ös felszámolása után az iparosok, kisebb rész­ben a földművesek közé illeszkedtek be. Ezek a Vártemplom német istentiszteleteihez még 1825-ben is ragaszkodtak, sőt nyelvük iskolai oktatását is igényelték. 2 A reformkor és a forradalom hatására 1850-ben Szolnokot már magyar mezővárosként jellemezték. 3 Népessége a meg­előző háromnegyed évszázadban a megye más mezővárosai­hoz képest is gyorsan növekedett. 4 1786 1827 1837 1852 Szolnok 5.714 10.962 11.680 10.460 Törökszentmiklós 5.287 6.011 7.595 8.694 Mezőtúr 7.964 15.736 15.811 15.886 Gyöngyös 9.832 15.092 13.737* 15.445* Eger 16.233 17.848* ? ?* 1848-ra Szolnok Heves és Külső-Szolnok megye mindin­kább önállóságra vágyó 5 tiszai részeinek legjelentősebb te­lepülése lett, lakossága 1786-1837 között megduplázódott. Lehagyta a közeli Törökszentmiklóst, és bár Mezőtúr még 1852-ben is népesebb volt nála, az túlságosan a megye szélén feküdt, és így közlekedési helyzete is kevésbé volt szerencsés. Ráadásul Törökszentmiklóson és Mezőtúron még az állattar­tás volt a meghatározó, és az ehhez kapcsolódó hagyományos kereskedelmi és ipari ágazatok, amíg Szolnokon már a szára­zon és vízen érkező termékek jelentősebb népesség megélhe­tését biztosították. Szolnok Egerrel és Gyöngyössel ugyan né­pesség és gazdasági erő tekintetében nem vetekedett, ám a Tisza mentén versenytárs nélkül állt. Ezt mutatják az 1828-as összeírás adatsorai is. 6 Szolnok Mezőtúr Eger Gyöngyös Ház 3.151 4.367 6.506 2.980 Honoracior 12 3 56 22 Polgár ­­424 ­Jobbágy 535 706 ­­Házas zsellér 746 1.207 2.551 1.818 Házatlan zsellér 356 271 1065 505 Szolga 52 87 41 33 Szolgáló ­6 198 68 Kézműves 174 169 605 535 Kalmár 4 4 36 76 Kereskedő ­­1 1 Szolnok azért is kedvező helyzetben volt, mivel földesura 1685-től a Magyar Kamara lett. A budai adminisztrációhoz tar­4 PALUGYAY Imre 1854. 361., 367., 389.; B0H0NY Nándor 1985. 89.; VAR­GA Éva 1981.152-162. 5 Szolnok Külső-Szolnok megye Hevessel való 1569-es összevonásával ve­szítette el megyeszékhelyi státusát. A török kiűzése után az Alföld közepé­től Gömörig húzódó Heves megye felosztása többször is felmerült, és Szol­nok idővel történeti szerepének visszaszerzésére törekedett. 1851-1860 között a Heves megye Tisza menti részeiből létrehozott Szolnok, majd 1876-tól Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székhelye lett. Heves Megyei Levéltár IV-7/a. Országos összeírások, 1827/28. 19. rak­tári egység. Összesítések. Summarium Regnicolaris Conscriptionis l.l. Comitatibus Heves et Exterioris Szolnok Articulariter Unitis juxta Art. 7-um 1827. Anno 1828/9 per acta. 6 1 BOHONY Nándor 1978. 84. 2 SOMOGYI Ignác 1887. II. 46. 3 PALUGYAY Imre 1854. 359-365. » 79 «

Next

/
Oldalképek
Tartalom