Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Bagi Gábor: Adalékok Szolnok város 1848-as történetéhez
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM vekhez, előbb május 9-én, majd 15-én, de ugyancsak hasonló választ kapott. 3 4 A Heves megyei nemzetőrség szervezése alapvetően Hajagos József munkái alapján ismert. Ezekből kiderül, hogy az országos szervek a kettős vármegyében két nemzetőrzászlóalj felállítását tervezték Eger és Gyöngyös központtal, ám hamarosan kiderült, hogy egy harmadik szervezésére is szükség van. Ennek központjául Szolnok is pályázott, a parancsnoki tisztet pedig a városi nemzetőrség szervezője, Bódy Imre, 3 5 a császári-királyi hadseregből kilépett főhadnagy szerette volna elnyerni. Bódy ennek fejében még kétévi szállás- és lótáp illetményéről is hajlandó lett volna lemondani, ám az Országos Nemzetőrségi Haditanács másképp döntött. Ez Szolnok helyett Mezőtúrt jelölte ki a 3. Heves megyei nemzetőrzászlóalj központjává, parancsnokává pedig Mesterházy István egykori vértes kapitányt nevezte ki. Mesterházy csak augusztusban foglalta el a helyét, ezért Bódy még augusztus 1-jén is megújította a kérést a zászlóaljparancsnoki kinevezését illetően, ámde eredménytelenül. 3 6 A nemzetőrség esetleges mozgósításával kapcsolatban az első felsőbb rendelkezés június 10-én érkezett meg. Mészáros Lázár hadügyminiszter ekkor több vármegye és város között Szolnokon is sürgette a nemzetőrség mielőbbi rendezését a délvidéki események miatt. Jelezte, hogy az első felhívásra a veszélyeztetett részek védelmére kell sietni. Négy nappal később Mészáros újabb, hasonló tartalmú felhívást küldött. Szolnokon a hírekre azonnal megmozdultak. Már június 12én Pestre küldték Graefl Józsefet és Kindlovits Jánost, hogy 100 (egyes szerzőknél 200) szuronyos puskát és a meglévő vadászfegyverekhez lőszert kérjenek a kormánytól, továbbá 100 (vagy 150) kasza, valamint a kupakos gyalogsági fegyverekhez lőkupakok beszerzéséről, illetve igényléséről is határoztak. Végül a kiküldöttek felemás eredménnyel jártak. Lőszert ugyan sikerült szerezniük, ámde szuronyos lőfegyvereket nem, mivel azokkal a kormányzat a szerveződő honvédzászlóaljakat kívánta felszerelni. 3 7 Végül Mészáros Lázár hadügyminiszter július 13-án rendelte el 3.000 hevesi nemzetőr mozgósítását és a bácskai Kulára történő mielőbbi leszállítását. A július 22-i megyegyűlés úgy határozott, hogy az első kontingenssel a megyei hivatalnokok felének kell tábori szolgálatra vonulnia. Egyben rögzítették, hogy a levonuló kontingens végső összpontosítási helye Szolnok lesz. Ide a felsőbb részek nemzetőreinek július 31-én kellett elindulni, és egy napi Hevesen eltöltött pihenő után bevonulni. Az egriek és gyöngyösiek kocsin való szállításáról Blaskovits Gyula alispánnak kellett intézkedni, míg a többiek ügyében a fő- és az alszolgabíráknak. A tiszai járás mozgósítottjainak augusztus 2-án kellett Szolnokon megjelenni. 3 8 34 SOMOGYI Ignác 1887. II. 75-76.; HAJAGOS József 1995. 99. 35 Bódy Imre (?-?) 1848. okt. 18-tól Szolnok megyei (így!) nemzetőr őrnagy, 1849. januártól szolgálaton kívüli. Lásd BONA Gábor 1987. 355. 36 HAJAGOS József é.n. 37 KAPOSVÁRI Gyula 1975. 93.; HAJAGOS József é.n. 38 HAJAGOS József 1995.101-102. A kiállítás igen változó körülmények között zajlott le. Voltak települések, ahol tömegesen jelentkeztek, máshol viszont kezdetben alig néhány önkéntes jelent meg. Végül - különféle félreértések után - két nemzetőr zászlóalj alakult meg, egyenként 6-6 századdal, amelyek külön-külön 250 főből álltak. A 2. zászlóaljat a gyöngyösiek és a tiszai járás nemzetőrei alkották gróf Almásy Ernő 3 9 parancsnoksága alatt. Ennek 2. századában Bódy Imre vezetésével szolgált 152 szolnoki, akiket még a szajoli, alattyáni, besenyszögi, kőtelki, nagykörűi, tiszasülyi, vezsenyi, tiszavárkonyi és pusztamonostori nemzetőrök egészítettek ki. Hadnagyként említették a századnál Halassy Kázmér alszolgabírót, valamint egy Clementis nevű mérnököt. A kivonuló szolnoki nemzetőrök megválogatásában nagy szerepe volt a rangnak, illetve a lakosok által megkívánt „kiválasztásnak". Az első kontingensbe a tehetősebbek közül 52en jelentkeztek, hogy a szegényebbeket is csatlakozásra bírják. Voltak ugyan olyanok, akik a „sor szerinti felkelést" (azaz az összeírás utáni kijelölést) igazságosabbnak tartották volna, ám a tehetős önkéntesek példájának lelkesítő hatása végül is nagyobb mozgósító erőnek bizonyult. Az alakulatok sajátos szervezése egyben azt is eredményezte, hogy a 2. mellett az 1. hevesi nemzetőr zászlóaljba is jutottak szolnokiak. Ez utóbbi alakulatnak az 5. és 6. századait adták a Tisza mentiek, és a Dombrády László százados vezette 5. században említik Szolnok város nemzetőreit. A szolnoki levonuló nemzetőrök kiképzésére a tanács a 62. Turszky sorgyalogezredbeli Szenkovics Ferenc őrmestert szerződtette, míg a fegyverzeti hiányosságok pótlására Bécsi János helyi kovácsmestertől rendeltek hadikaszákat. Ezek pontos száma ugyan nem ismert, az azonban igen, hogy a gyártó hiába kért a várostól darabonként 30 krajcárt, végül csak 20at kapott meg. Szolnokon mindkét nemzetőr zászlóalj újoncállományát alaposan megrostálták. Sok szolgálatra alkalmatlant hazaküldtek, és igyekeztek a krónikus fegyverhiányon is enyhíteni. Valószínű, hogy a mozgósítottak kevesebb mint harmada rendelkezett csak lőfegyverekkel, ami nagyon rossz arányt jelentett. Az 1. zászlóaljban a legnagyobb problémák éppen az 5-6. századnál voltak, amit az is mutat, hogy az 5. század szolnoki nemzetőrei még augusztus 5-én, azaz az indulás napján is kaptak 18 nyeles kaszát. Végül a hadügyminisztérium 2.000 darab harci kaszát szállított Szolnokra, és a hiányokat ebből pótolták. 4 0 A 2. zászlóalj zászlószentelésére 5-én került sor a szandai réten, majd a következő napon a nemzetőrök el is indultak a Tisza jobb partján Szeged felé, mégpedig eléggé nagy rendetlenség közepette. Az 1. zászlóalj négy százada 7-én kezdte meg a levonulást, míg a maradék kettőt valamivel később indították útnak. Eredetileg hajókon akarták levinni a csapatokat, de 39 Gróf Almásy Ernő Bódog (Zsadány, 1818.1.16. - Uo. 1849. V. 22.) a 12. Nádor huszárok kilépett főhadnagya, 1848 nyarán Heves megyei nemzetőr őrnagy, szeptembertől az 1. Pest megyei nemzetőr zászlóaljat vezette a feldunai hadtestnél, novembertől osztályparancsnoka 17. huszárezrednél, utóbb a Heves megyei lovas nemzetőröknél. BONA Gábor 1987. 89. 40 HAJAGOS József 1995.107.; SOMOGYI Ignác 1887. II. 78-79. 84
