Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Vadász István: Kiss Pál honvédtábornok életútja
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM A péterváradi vár egy 1821-es metszeten szólította fel Pétervárad parancsnokát is, bár a végleges döntést reá bízta. Kiss Pál körültekintő eljárására jellemző, hogy e felszólító levél nyomán kibővített haditanácsot hívott össze. Minden tiszt és altiszt köteles volt ezen megjelenni, és minden századból két-két honvédot is berendelt. A honvédek egyáltalán nem voltak hajlandóak a Görgei által adott utasítás szerint „kegyelemre" feladni a várat. A haditanács ekkor egy őrmestert és két honvédet küldött felderítésre a helyzet felmérése céljából. Szeptember elején érkeztek vissza az igaznak bizonyuló, lesújtó hírrel. Klapka György későbbi visszaemlékezésében azt írta, hogy a körülzárt Komáromból Kiss Pálhoz, a péterváradi parancsnokhoz szeptember 1-i keltezéssel levelet intézett, melyben a komáromi vár feladásának feltételeit közölte: „alkudozásaikban ezen föltételek alapjára helyezkedjenek, különben pedig küzdjenek éltre-halálra is, s inkább temetessék magukat a vár romjai alá.'™ Kiss Pál szeptember 5-én kelt levelében Hollán Ernő ezredest, a vár erődítési parancsnokát bízta meg a tárgyalások megkezdésével. A péterváradi vár feladása szeptember 7-én történt meg, Klapka korabeli feljegyzése szerint „majdnem föltétel nélkül". Ez azonban nem egészen helytálló, mert az átadáskor kikötötték, hogy a legénység szabadon eltávozhat, illetve azt is, hogy a majdani komáromi kapituláció által elfogadtatott feltételeket a péterváradi védőkre is ki kell terjeszteni. 3 2 A komáromi vár későbbi föladásának feltételeit tehát előzetesen Péterváradra is kiterjesztették, illetve alkalmazni próbálták. Minden bizonnyal ezzel is magyarázható, hogy a péterváradi őrsereg kisebb-nagyobb huzavona után október közepén szabadult: a 3 zászlóaljnyi sorgyalogság, a 2 zászlóalj honvédség, a tüzérek és utászok mintegy 6000 főnyi serege szabadon elvonulhatott. 3 3 A korabeli feltételezések és a rendelkezésre álló források szerint a vár átadásának feltételeiben nézeteltérések lehettek a tisztek és a legénység között. Tény, hogy a várőrség elvonulása után Kiss Pált és tiszttársait (mintegy 180 főt) továbbra is, egészen 1849. november ele31 KLAPKA György 1986.195. 32 BREIT (Bánlaky) József 1897-1898. III. 387. 33 KLAPKA György 1986.197-198. A péterváradi vár látképe az 1800-as évek közepéről péterváradi várparancsnoknak. „Megérkezvén Kiss Pállal a várba, megjelenésünk, illetőleg a várparancsnok visszajövetele az őrség tisztjei által örömmel fogadtatott. Nemcsak Hollán, ki személyesen volt Perczel által megsértve, hanem valamenynyi tisztek igen kedvetlenül szolgáltak Perczel Miklós alatt, mint ki nem volt soha katona." 2 9 Vukovics másnap, június 5-én Kossuthhoz írott levelében megerősítette Kossuthnak Kiss Pállal kapcsolatos, igen kedvező véleményét. Egyben összegezte, hogy „Kiss Pál mindenre kész a hazáért.... esedezem: míg a háború foly, Kiss Pált ne vigyük el innen sehova. Ő meg van elégedve, sőt büszke hivatásának nagyszerűségére. Tábornoknak nem neveztem ki, mert nem állott be felküldésének esete, mihez kinevezése kötve volt. Azonban kell, hogy mielőbb az legyen. A péterváradi parancsnokság fontos hely." 3 0 Vukovicsnak igaza lett: Pétervárad valóban fontos hely volt, s Kiss Pál elszántan védte a várat. Főleg azt követően, hogy Perczel a felvonulás előtt, június 7-én legjobb csapatait Kátynál meggondolatlanul csatába vezette, és ott súlyos vereséget szenvedett. Június 12-én a Perczeit legyőző Jellasics elfoglalta a Péterváraddal szemközti hídfőben lévő Újvidéket, ám a várvédők heves ágyútüze megakadályozta a jól védhető vár megostromlását. Ezután Kiss Pálnak már csak az ostromzár bezárulásának hátráltatására, illetve a védelem megszervezésére maradt ereje. Ezt segítette elő, hogy végül június 26-i hatálylyal tábornokká léptette elő a kormány: az erről szóló határozat azonban csak a Közlöny 1849. július 20-i számában jelent meg. Az ostromzár 1849. augusztus 17-i bezárulásával nyilvánvalóan egyre kevesebb kapcsolata volt a várőrségnek a külvilággal. Haynau augusztus 17-én a vár átadására szólította fel az őrséget. Görgei 1849. augusztus 21-én Nagyváradról német nyelven írt levelet küldött Kiss Pál tábornoknak. Ebben a magyar sereg fegyverletételéről, a helyzet kilátástalanságáról számolt be, és így tulajdonképpen jó tanácsként megadásra 29 Uo. 114. 30 KOSSUTH Lajos Összes Munkái, 1955. XV. kötet; VUKOVICS Sebő 1849. június 5-i péterváradi jelentése, pp. 474-475. 98«
