Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Bagi Gábor: Adalékok Szolnok város 1848-as történetéhez
BAGI GÁBOR: ADALÉKOK SZOLNOK VÁROS 1848-AS TÖRTÉNETÉHEZ végül mégis szeKereken szállították őket. A szolnoki nemzetőrséggel vonult le a szerbek ellen augusztus 6-án a szolnoki ferences rendház, illetve az iskola nyelvészeti tanára, Szomolányi Modeszt is, aki a harcolók mellett tábori lelkészként tevékenykedett. 4 1 A két hevesi zászlóaljjal együtt tartott a Délvidékre a 10. honvédzászlóalj is Szemere Pál őrnagy vezetésével, amely augusztus elején pár napig ugyancsak Szolnoknál táborozott. 4 2 Az 1. hevesi zászlóalj első két százada kezdetben a Ferenccsatorna közelében fekvő Járek mellett teljesített szolgálatot Joseph Castiglione ezredes, az 1. számú Császár huszárezred parancsnokának vezénylete alatt. Castiglione eredetileg mindössze 14 sorgyalogszázaddal (1.260 fő) és 4 huszárszázaddal (400 fő) rendelkezett, így emberei zömét az igen gyenge felszerelésű és kiképzésű hevesi nemzetőrség adta, amely az első nagyobb összecsapásokig egyáltalán nem vette komolyan a szolgálatot. Augusztus 12-én aztán a szerbek Járek mellett foglyul ejtették a 2. zászlóalj két szolnoki és egy gyöngyösi nemzetőrét. A kiszabadításukra tett sikertelen kísérlet volt a megye - és feltehetően a város - nemzetőreinek első akciója a hadműveleti területen. A fogságba esettek végül szerencsésnek bizonyultak, mivel a szerbek kiadták őket a péterváradi katonai hatóságoknak, és így hamarosan hazatérhettek. Ezt követően a szerb felkelők sorozatos látszattámadásokat intéztek Temerin, illetve a közeli Járek ellen. A lőfegyverrel rendelkező nemzetőrök a sorkatonasággal együtt állandóan előőrsi szolgálatot teljesítettek, míg a többiek a településen várták a támadást. 19-én a szolnokiak is Temerinbe vonultak, amikor a második magyar támadás is kudarcba fulladt Szenttamás ellen. Az aktivizálódó szerbek még ezen a napon megtámadták Járeket, azonban a magyarok ekkor még visszaverték őket. A délvidéki csapatok parancsnoka, Bechtold altábornagy augusztus 22-én meglátogatta a járeki és temerini csapatokat, és ott sáncok építését rendelte el a védelem megerősítésére. A munkálatokat Lahner György őrnagy, a későbbi honvédtábornok és aradi vértanú vezette, amelyhez a puskával nem rendelkező nemzetőröket alkalmazták. Augusztus 25-án a szerbektől elfoglalt sziregi sáncokhoz vezényelték ki a szolnoki és a gyöngyösi századot, mivel azt az előző napon ellenséges rajtaütés érte. Pár nap múlva azonban ismét bevonultak Temerinbe, és a szerbek nagy erejű támadása augusztus 28-án már itt találta őket. A járeki és temerini erőknek azonban sikerült visszaűzni a támadókat, akiknek offenzívája éppen Mészáros hadügyminiszter és Bechtold tábornok látogatásakor következett be. A következő nap éjjelén a két települést újra csak támadás érte. Ezt a sorkatonák és a nemzetőrök már nem tudták visszaverni, így reggelre a védők mindkét települést feladták, és Ókérre menekültek. A nemzetőröknek nem voltak veszteségeik, ám a szolgálat, majd a vereség és az olykor pánikszerű menekülés demo41 HAJAGOS József 1995.108.; Uő. é.n.; ZAKAR Péter 2007. 42 HAJAGOS József 1995.108. Ugyanakkor nem tudjuk konkrét csapathoz kötni azt a 20 év körüli debreceni önkéntest, aki még július 31-én fürdés közben a Tiszába fulladt. ralizálta őket. Ókérről Verbászra vonultak, és bár pár napjuk még hátravolt a szolgálatból, másnap mégis engedélyt kaptak a hazavonulásra. A hevesi nemzetőrök nem éppen dicsőséges bácskai szereplése nem volt egyedi eset, sőt általánosnak tekinthető. Az itt tapasztaltak egyértelműen felszínre hozták a nemzetőri szervezet minden problémáját, ami mielőbbi orvoslást követelt. 4 3 A vármegye a maga nemzetőrkontingensének újabb 3.000 fővel történő felváltására még augusztus elején szervezkedni kezdett. Elgondolkodtató viszont, hogy Szolnok tanácsa már augusztus 12-én felmentését kérte az újabb nemzetőrök leküldése alól, ennek okaként pedig a nagy nyári mezei munkákat és a kamarai létesítmények, raktárak őrzésének szükségességét emelte ki. 4 4 Végül azonban a nemzetőrség második kontingensének mozgósítása egyetlen törvényhatóságban sem következett be. Ennek fő oka az volt, hogy a magyar politikai és katonai vezetés gyorsan belátta: a nemzetőrség tömeges tábori szolgálata nem váltja be a reményeket. Az egyes csapatokat mindöszsze hat-nyolc hétre lehetett levezényelni, és mire azok valamiféle komolyabb katonai tapasztalatot szerezhettek volna, már indulhattak is hazafelé. Különösen elgondolkodtató volt, hogy Szenttamás első sikertelen ostroma után a tolnai zászlóalj önkényesen hazavonult, ami a nemzetőrség hírnevét és önbecsülését végleg tönkretette. IV. Az önkéntes nemzetőrök szolnoki tábora és a Jellacic elleni mozgósítás Batthyány miniszterelnök már augusztus 13-án jelezte, hogy a jövőben a háború végéig szolgálatot vállaló, a korábbiaknál kisebb létszámú, önkéntesekből álló nemzetőrcsapatokat kíván alkalmazni, akiknek összegyűjtése, felállítása, felszerelése és kiképzése a küldő törvényhatóságok feladata lesz. Két héttel később (27-én) a miniszterelnök azt is jelezte, hogy az önkéntes mozgó nemzetőrség alakulatait az ország négy hagyományos (Dunán és Tiszán inneni és túli) kerülete alapján négy katonai táborban (Pápa, Vác, Arad, Szolnok) fogják összevonni. Szolnok az előző évben megnyílt vasútvonalának köszönhette, hogy a Tiszán inneni törvényhatóságok nemzetőrségét itt összpontosították. A tábor élére egy akkor még ismeretlen tisztet, a beosztásával hamarosan az őrnagyi rangot elnyerő Görgei Artúr századost nevezték ki. A szolnoki nemzetőr tábor története Hermann Róbert kutatásai nyomán meglehetősen jól ismert. Görgei Pesten kapta meg a kinevezését, majd egyebek mellett Kossuthtal is tanácskozott a feladatokról. A Vácra kinevezett Ivánka Imrével fogalmazták meg a részletes szervezési terveket, az esedékes és szükséges feladatokat. A szeptember 7-én kiadott utasítás szerint az őrnagyok kiinduló felszerelése 4 löveg, 500 lőfegyver, 1.000 hadikasza és 1.000 pár felsőruha volt, valamint kiképző43 HAJAGOS József é.n. 44 SOMOGYI Ignác 1887. II. 80. »85
