Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Bagi Gábor: Adalékok Szolnok város 1848-as történetéhez
BAGI GÁBOR: ADALÉKOK SZOLNOK VÁROS 1848-AS TÖRTÉNETÉHEZ 3. kép - Graefl József Szabolcs megyei főispánként. (A Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Honismereti Szövetség internetes honlapja: http://szabhon.hu/ index.html) 4. kép - Megyasszó község 2008-ban Graefl József tiszteletére állított emléktáblája. (A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Honismereti Szövetség internetes honlapja: http://szabhon.hu/index.html) gyon megalapozásakor, majd dualista kori közigazgatási pályafutása során is megfigyelhető. 2 9 29 Á. VARGA László 1995. 31-39.; Uő. 2002. 437-447.; Magyar országgyűlési almanach az 1887-1892. évi országgyűlésről, 136-137. Graefl József utóbb Károly öccsével bérbe vette a tiszaeszlár—basahalmi pusztát, majd még más birtokokat is, és ügyes gazdálkodásba kezdett. Sikereit megtetézve 1881-1886 között Szabolcs megye főispánja lett, és komoly szerepet játszott a hírhedt tiszaeszlári per korrekt lebonyolításában. Később örököse - Graefl Károly fia, Jenő - Horthy Paulát, a kormányzó nővérét vette el, és Tiszafüred életében játszott jelentős szerepet. A család ezen ága aztán vele halt ki. Graefl József komoly 1848/1849-es budapesti közéleti szerepére számos utalást tartalmaz még SPIRA György 1998. 39., 264., 267-271., 287., 297-298., 420., 425-427., 430-432., 494., 512., 556-558., 579., 596., 599-600., 604-605., 620., 653., 659. Főispáni működésére 2008 őszén ünnepélyes körülmények között emlékeztek Nyíregyházán. A mind szélsőségesebb nemzetiségi mozgalmak ellenére a mezővárost sokáig az átalakulás aktuális feladatai foglalkoztatták. Május 27-én gróf Széchenyi István közlekedés- és iparügyi miniszter a Szolnokról Arad irányába továbbvezetendő vasútvonal kapcsán írt a városnak. Kérte, hogy hárítsák el a vonal kijelölésével kapcsolatos előzetes mérnöki munkálatok akadályait, és Szolnok vállalja fel a vasútépítéshez szükséges földterület kisajátításának költségeit. A tanács végül kimondta, hogy amíg a kisajátítandó terület és annak költségei nem ismertek, a kérdésben nem nyilatkozik. Az ügy azonban ezzel nem zárult le, mivel Mück Vilmos vasúti mérnök erőhatalommal tett foglalásokat a vasúti töltés építésére, amit a tanács sem hagyhatott annyiban. Végül az elfoglalt földeket a város is erőszakos úton foglalta vissza. 3 0 A háborús helyzet kialakulását előre jelezték a katonai szállítások. Ezek május 1-jén már a vasútvonalon is zajlottak, ekkor egy három ágyúból álló tüzérségi félüteg, az ehhez tartozó és fedezetként működő 30 fős gyalogság, két hadiszertár szekér, valamint nyolc ló érkezett Szolnokra, és indult tovább Szegednek. 3 1 Június 18-án Batthyány Lajos miniszterelnök az első két honvédzászlóalj kapcsán intézkedett ezek Szegedre történő leutaztatásáról, ám végül csak az egyiket indították el. 3 2 A haza javára gyűjtés is folyt a városban, július 12-én az alispánnak ezüstpénzben 325 forint 55 krajcárt adtak át. 3 3 III. A szolnoki nemzetőrök a bácskai harcokban A népszerű Graefl József országgyűlési képviselői megválasztása mellett a későbbi eseményekre a legnagyobb hatást a nemzetőrség szervezése gyakorolta. Mint láttuk, ez már a forradalom utáni napokban megindult. A nemzetőri szolgálatra alkalmas férfiak száma összeírásonként itt is igen nagy hullámzást mutatott. Szolnokon május-júniusban 1.118 személyt vettek számba, míg július-augusztusban már csak 582-t. Hasonló nagyságú csökkenéssel a tiszai járás települései közül sehol nem találkozunk, ám az eltérések okai a hiányos levéltári forrásokból egyértelműen nem deríthetőek ki. A város nemzetőrségét kezdetben négy századra osztották, és május 27én annak lelkészeként Szomolányi Modeszt ferences szerzetest erősítették meg. A nemzetőrség szervezését és a kiképzését Szolnokon is kedvezőtlenül befolyásolta a fegyverek (alapvetően a gyalogsági szuronyos puskák) hiánya. Blaskovits Gyula alispán már április 7-én 3.000, május 15-én pedig 2.000 szuronyos puskát kért a vármegyei kontingens számára a központi kormányzattól, amely azonban ezt a kívánságot nem tudta teljesíteni, és a meglevő kevés számú lőfegyvert a többszázezresre tervezett nemzetőrség helyett a reguláris erők számára tartalékolta. A mezőváros is hasonló kéréssel fordult a felsőbb szer30 SOMOGYI Ignác 1887. II. 420-421. 31 URBÁN Aladár 1999.1. 435. 32 URBÁN Aladár 1999.1. 756. 33 SOMOGYI Ignác 1887. II. 78. » 83 «
