Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Bagi Gábor: Adalékok Szolnok város 1848-as történetéhez
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM Gyula vármegyei alispán is beszámolt a nemzetőrség szervezéséről. Egyebek mellett jelentette, hogy Szolnokon ennek immár 184 tagja van, akik mind szeretnének fegyverhez jutni. 2 4 Szolnok tehát a kezdeti habozás után a változások mellé állt, ám a három hónap múlva megtartandó törvényhatósági választásokig a vármegyék élére megválasztott ideiglenes bizottmány összetétele - rövid fennállása ellenére is - komoly megbotránkozást keltett. A bajok az arányos népképviselet hiányából és a nemesi előjogok részleges megmaradásából fakadtak. A kamarai mezővárosban ugyanis nemesi jogú személyek nem nagy számban éltek, ami a bizottmányi képviselők számát rendkívül kedvezőtlenül befolyásolta. Jellemző, hogy Eger és Gyöngyös 38, illetve 29 képviselőt delegálhatott ebbe a testületbe, noha az utóbbinak csak 14.870 lakosa volt. Ezzel szemben a 11.720 lakosú Szolnok mindössze 4 (!) fővel képviseltethette magát. Az aránytalanság már így is kirívó volt, de még inkább elgondolkodtatónak és sérelmesnek tekintették a lakosok, hogy pl. a kis Tenk falucska mindössze 462 lakosra küldhetett 6 képviselőt Egerbe, mivel ott jóval több nemes élt, mint Szolnokon. 2 5 Az abszurd helyzetből fakadó morgolódás csak a júniusi törvényhatósági képviselői választásokkal vált okafogyottá. A helyi közigazgatási választások az országos tendenciáknak megfelelően Szolnokon sem hoztak komolyabb változásokat. A főbíró az a Nagy István maradt, aki 1840-től egészen 1851-ig folyamatosan töltötte be ezt a tisztet. Megmaradt mellette a hivatalában Elek György főjegyző is, míg Hegedűs Antal aljegyző 1848. október végén mondott le tisztéről - esetleg az országos események elfajulásától tartva. Az 1847-ben megválasztott tanácstagok (Kovács Ignác, Agnelly Ferenc, Tóth Mátyás, Fülöp Ignác, Kludik István, Sándor István, Hegedűs János, Bárányi Antal, Kuczora István, Sárkány András) 1849. július közepéig maradtak hivatalukban, akárcsak a két pénztárnok: Sipos György és Keskeny István. 2 6 A város hangulatát kedvezően érintette, amikor május 4-én kiderült, hogy országgyűlési választókerületi központ lesz. 27 A helyi választásokat június 26-án tartották meg Papszász Ignác elnöklete alatt. Ezen Graefl József ügyvéd lett a választókerület követe, aki a nála jóval fiatalabb - kicsit talán tapasztalan és túlzottan is lelkes - Halassy Kázmérral (?, 1821. VI. 30. - Eger, 1888. VI. 14.), Heves megye tiszai járásának 1845 óta hivatalban lévő alszolgabírájával szemben diadalmaskodott. 28 Figyelembe véve Halassy márciustól Szolnokhoz kapcsolódó tevékenységét, forradalmi szerepét, illetve a következő évben végzett elismerésre méltó élelmezési biztosi munkáját a tiszai hadsereg mellett, a nála idősebb, de szinte ismeretlennek tűnő Graefl sikere első pillanatra talán meglepőnek tűnik. Ám ha az utóbbi konkrét szolnoki kapcsolatait, kiterjedt rokonságát is figyelembe vesszük, már egyáltalán nem nevezhető annak. 24 HAJAGOS József 1998, GEBEI Sándor 1998. 25 HAJAGOS József 1998. 35-36. 26 SOMOGYI Ignác 1887. II. 414, 419, 421, 423. 27 KAPOSVÁRI Gyula 1975. 93. 28 SOMOGYI Ignác 1887. II. 421.; BALÁSSY Ferenc-SZEDERKÉNYI Nándor 1890. IV. 398.; MADARAS Anna 1998. 36-43. 2. kép - Képviselők az első népképviseleti országgyűlésen. Középütt, 30. szám alatt Graefl József látható. (JÓKAI Mór—BRÓDY Sándor—RÁKOSI Viktor 1898. 83.) Graefl József (Szolnok, 1813. X. 6. - Budapest, 1889. XII. 22.) Svájcból áttelepült pesti polgárcsalád sarja volt. A família egyik ágát a XIX. század elejétől már Szolnokon találjuk, ahol iparosként, polgárként, haszonbérlőként, valamint kamarai tisztviselőként említették őket. A szülők áldozatkészségének köszönhetően József jogot tanulhatott, és amikor 1837-ben Szolnok mezőváros lakói perbe keveredtek a földesúri jogokat birtokló Királyi Kamara Óbuda-visegrádi koronauradalmával, a lakosok érdekeit a fiatal Graefl védte. A per minden részlete még napjainkban sem tisztázott, de igen nagy indulatokat kavart, amit az is jelzett, hogy a megyei szervek utóbb jónak láttak 300 lovas katonát is Szolnokra vezényelni. Végül aztán az ügy odáig fajult, hogy a vármegye néplázításért a fiatal ügyvédet is perbe idézte. A hangulat hevességére jellemző, hogy a lázongók közül első fokon 31 személy kapott börtönbüntetést, míg 23-at a helyszínen botoztak meg. Végül azonban Graefl József kitartó munkájának eredményeképp a felsőbb bíróságok az elítélteket felmentették, ami személy szerint nagy diadalt és szakmai elismerést is jelentett neki, bár némely kifejezése miatt átmenetileg „ügyvédi silentiumra" ítélték. A tehetséges fiatalember ezt követően Pesten lett ügyvéd, és itt vált a reformer Kossuth lelkes hívévé. 1848. március 24-én ő is bekerült a pest-budai forradalmi választmányba, majd a nyár folyamán Pest város főbírája lett, és egészen 1849. január 5-ig töltötte be tisztét. Azt az álláspontot képviselte, hogy a közigazgatásnak az ellenséges megszállás alatt is szolgálnia kell a lakosságot, ám felfogása végül nem hozott sok elismerést a számára. Feltehetően már a bevonuló császáriak eltávolították a hivatalából, de mire április elején Debrecenbe mehetett, a forradalmi kormányzat is megfosztotta képviselői mandátumától. A furcsa helyzetben Graefl Szolnok helyett végül Pest városát választotta, és megbecsültségére jellemző, hogy a tavaszi hadjárat után a „beteg" Rottenbiller Lipót helyett ténylegesen főpolgármesterként tevékenykedett Haynau táborszernagy hadainak július közepi bevonulásáig. Az elmondottakból látható, hogy bár Graefl az őt a szolnoki választókerületben országgyűlési képviselőként váltó Damjanich tábornok „árnyékában" első pillanatra a korszak sokadrangú epizodistájának tűnhet, valójában egyáltalán nem volt az. A későbbiekben tehetsége a családi va» 82 «
