Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Régészet - Cseh János: Kelta megtelepedés régészeti emlékei Kengyel-Kiss-tanyánál (Adatok a la Téne világ üvegkarpereceinek és kaszakarikáinak ismeretéhez)

Cseh János Kelta megtelepedés régészeti emlékei Kengyel-Kiss-tanyánál Adatok a La Tène világ üvegkarpereceinek és kaszakarikáinak ismeretéhez „Kai où 7rôÂKiç ÖKOUV eí naiovEç o'iôe, äk).. ' àypoùç ï xconaç Kaxà auyyévEiav'" „E paiónok nem laktak városokban, hanem a földeken vagy a falvakban - nemzetség szerint."/„Ezeknek a paiónoknak nincsenek városaik, hanem az egyes nemzetségek szétszóródva élnek vagy legfeljebb falvakba tömörülnek." Appiani História Romana. Vol. I. Edidervnt P. Viereck et A. G. Roos. Bibliotheca Scriptorvm Graecorvm et Romanorvm Tevbneriana. Lipsiae MCMLXII. Liber IX. Illyrica. c. 22 § 63.345.; Appianos: lllyrica 22. 63. Appiani História Romana [Az ókori Pannónia történetének forrásai I. Kora földrajzi szerzők. A római hódítás kora (Kr. u. 54-ig). Szerkesztette: Kovács Péter-Fehér Bence. Budapest, 2004.176-177. (fordítás: Simon Sándor-Topái Judit); Appianos Róma története. (IX. könyv. Az illír háborúk). Szerkesztette Németh György. Sapientia Humana. Budapest, 2008. 291. (fordítás: Patay-Horváth András); idézi Maráz Borbála: La Téne-kori magányos sírok és kis temetők a DélAlföldről. La Tène-age isolated graves and small cemeteries on the South Hungarian Plain. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, 2. Békéscsaba, 1973. 59. 75. jp. és Maráz, Borbála: Chronologische Probleme der Spátlaténezeit in der Südtiefebene (Südostungarn). A Dél-Alföld késői La Téne-korának kronológiai problémái. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 19 (1974). Pécs, 1977.120. 95.jp.] Annak a kelta kistelepülésnek - Einzelhofsiedlung vagy Gehöft, illetőleg alighanem aedificium a latin nyelvben és szóhasználatban - régészeti kutatása, amelyet publikálásra szemeltem ki jelen dolgozat keretében, most már lassacskán két évtizedre tekint vissza. 1990 őszén, szeptember folyamán tártam föl a három objektumot (két földbe süllyesztett házat és egy gödröt külső járószinttel vagy padlóval) a Kengyel község déli szélén található Kiss-tanya közelében, magaspart mentén. Az aprónak tűnő, önálló parasztgazdaság, tanya lezárja mintegy azt a késő vaskori, egyfajta szétszórt településre - Streusiedlung - utaló lakóhelysort (részleteiről, szerkezetérőlhálózatáról egyre több információm van), amely a baghymajori szélmalom dombjának lábától nem nagy távolságra kezdődik, s tart eddig. A lelőhelyről több helyen is lehet olvasni, úgyhogy én most a kötelező, részletezőbb bevezető részt mellőzöm, bár az illusztrációsor nem prompt a La Tène emlékanyaggal szorosan összefüggő ásatási helyszínrajzzal, hanem egy mikrorégiós, az ásatás pontját föltüntető térképszelvénnyel indul (1-2. kép). A leletek prezentálása talán kissé különös módon történt, szétválasztva fotókat és rajzokat, mindazonáltal átlátható, szakmailag és esztétikailag megfelelő formában. Az emlékanyag A lelőhely La Tène korú archeológiai leleteinek, változatosan fogalmazva mobiliáinak áttekintő inventáriuma a következőképpen fest (a nagyobb számoknál némi plusz-mínusz kalkulálandó be, a meghatározás bizonytalansága okán): lelet összesen 499 100% kerámia 231 45% ebből: korongolt 164 71% kézzel formált 67 29% egyéb 268 55% Egyéb tárgy üvegkarperec 1 vas kaszakarika 1 vastárgy 5 kovapenge 3 obszidián 1 cserép orsókorong 1 kőbuzogány 1 malomkő 5 őrlőkő 2 kő 3 salak 4 agyagplatni 54 patics 16 állatcsont 164 szarvasagancs 6 halcsont 1 B objektum IV. kutatóárok, illetve szelvény (3-7. kép) A telepnyom a szántásban kb. 2x2 m-es, hamus folt alakjában tűnt szemembe a partszakasz átvizsgálása folyamán, mely vázlatrajzomon a 23-as számot kapta. Föltáró munkálataim 7. napján (szeptember 10. körül) a negyedik kutatóárok megnyitásával kezdtem meg napfényre hozását. Az első ásónyomból (25-30 cm-es réteg) kevés őskori - réz-/bronzkori, kelta és gepida cserép került elő a szokványos egyéb teleplelet mellett. A nyugat-keleti futású, cca. 4x0,5 m nagyságú kutatószonda középső részén, az „eleven" földben méter hosszant, sarkos formában bontakozott annak az objektumnak a maradványa, amelyet összefüggésbe lehetett hozni a felszíni jelenségekkel. Hamarosan kiderült, hogy egy igen vékony, 5-8 cm-es rétegről van szó, alatta kemény, letaposott („tapasztott"?) agyag padlóval, illetőleg járószinttel. Kora ekkor még nem volt számomra világos (Id. még alább is). » 7 «