Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Tamáska Máté Dávid: Tiszafüred építéstörténete az újkorban
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM A háború utáni hatalmi vákuum A második világháború utáni átalakulás a negyvenes évek végén még alig volt érzékelhető a településképben, hiszen 1945-49 között mindössze ötvennégy új ház épült. 5 7 Az ötvenes évek fordulóján a faluba érkezőt a háború előttihez hasonló kép fogadta. A módosabb, részben alápincézett lakások száma csekély, mindössze 160, de az alapozással rendelkező ingatlanok száma sem éri el az ötszázat. A lakásállomány döntő többségét a palával, cseréppel vagy bádoggal fedett, alapozás nélküli vályogházak tették ki. Rendkívül magas a közösségi és főként a gazdasági funkciójú ingatlanok aránya. Az 1949ben összeírt 3824 épületből mindössze 2341-et tartottak nyílván lakóházként. 5 8 Árnyalja a képet, hogy a nem lakóház jellegű ingatlanok egy része a valóságban lakott volt: mintegy kétszáz ilyen melléképületről tudósít a statisztika. A lakásként használt gazdasági épületek térbeli elhelyezkedéséről nincsenek adatok. Feltételezhető hogy a szőlőhegyi kunyhókba kiköltözöttekre és a tanyára települtekre vonatkozik. Ebben az időben a várostól északra elterülő Réten mintegy kétszázan éltek. Igaz, ez az adat a teljes népesség tízezres volumenéhez képest nem jelentős. Az építészet statikus képe mögött a társadalmi szerkezet alapvetően átalakult, ami előrevetítette a következő évtizedben regisztrálható térbeli átstrukturálódást. A zsidóság deportálása, majd a földreform révén a legjelentősebb birtokos réteg meggyengülése a negyvenes évek közepén hatalmi vákuumot idézett elő. Ráadásul e két csoportból került ki az urbánus fejlődésben döntő szerepet játszó vezető réteg zöme. A Horthyrendszer helyi hatalmi elitjének harmadik pillérét képező vezetőhivatalnoki gárda pozíciói szintúgy meginogtak. Mindeközben a földnélkülieknek és a törpebirtokosoknak juttatott földek alig mozdítottak valamit a legszegényebbek helyzetén. Az egy holdnyi átlagos gyarapodás érdemben nem oldhatta meg az agrárium problémáját, amely 1949-ben a népesség kétharmadát foglalkoztatta. 5 9 Ez az arány a járáson belül kifejezetten alacsony, a környező kisebb falvakban mindenhol 75% fölötti a mezőgazdasági népesség részesedése. E téren döntő változást csak a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megszervezése hozott. 1959-re a földeknek mindössze 3%-a maradt magánkézben. 6 0 Tiszafüred építéstörténete áttekintésének zárásaként kísérletet teszek a kétszázötven évnyi fejlődés néhány jellegzetességének elvontabb megfogalmazására. A várost kutatva az építéstörténet három fejlődési tendenciája domborodik ki: (1) az expanzió; (2) a központok differenciálódása; (3) az utcásodás. Bár a fogalmak szerkezeti változásokra utalnak, nem szabad elfelejteni, hogy pl. az ideiglenes megtelepülés minden eset57 NÉPSZÁMLÁLÁS 1949. 58 NÉPSZÁMLÁLÁS 1949. 59 NÉPSZÁMLÁLÁS 1949. 60 HAJDÚ Tamás 2006.17. ben kifejezésre jut az épület kialakításában is: kevésbé tartós anyagok, puritán, dísztelen megjelenés stb. Az expanziós folyamat tehát nem érthető meg kizárólag a térképi adatokat böngészve, hiszen ott az épületek anyagáról, kialakításáról alig nyerünk információkat. Az expanzió jelentése egyértelmű, a település térbeli növekedésére utal. Ugyanakkor a mód, ahogyan ez bekövetkezett, többféle lehetett. Triviális esetben egylépcsős. Ilyenkor a növekvő lakosságszám, természetes migráció, telepítés vagy más kiváltó ok folytán egy addig zöldmezős terület benépesedése figyelhető meg. Tiszafüreden ez volt a ritkább. Hosszabb folyamatot takar a többlépcsős expanzió. 6 1 Itt az első hullámban a kiszemelt területnek ideiglenes, a történeti fejlődésben főként gazdasági okokra visszavezethető birtokbavétele történik meg. Ilyenek voltak a tiszafüredi szőlőhegyek, kertségek, illetve a tanyák. Az első gazdasági építmények utalnak az expanzió megindulására. A végleges benépesülés ezek után hosszan elhúzódó, akár évszázadokig tartó folyamat, amelynek végén a belterületre jellemző építésmód honosodik meg a korábbi termelési övezetben. A központok differenciálódása általában összefügg a település expanziójával, hiszen egy fizikálisan nagyobb terület hajlamosabb kerületekre, alközpontokra bomlani. A differenciálódás azonban nem csupán a központok megsokszorozódását jelenti. Mint láthattuk, Tiszafüred vallási megosztottsága létrehozott ugyan két templomot, ám ez még önmagában nem jelentette a centrumok többféleségét. Ez csak akkor történt meg, mikor a kereskedelmi, közlekedési, oktatási, közigazgatási tevékenységek felértékelődésével újabb csomópontok, jellegzetes épületegyüttesek alakultak ki. Olyan helyek tehát, amelyek nem a társadalom egészét, hanem csupán egy-egy szegmensét, alrendszerét fogják össze. Az utcásodás lényege a halmazos településkép utcákba rendeződése, majd ezen utcák mentén történő továbbszerveződése. 6 2 A halmazok legegyszerűbb formájukban szabálytalanok, majd egy fokkal összetettebb állapotban központosodnak. A halmazok bomlásának lépcsőfoka, ha azok világos sorokra vagy tömbökre oszlanak, amelyek között utcák alakulnak ki. A tömbösödés során a telekbeépítés még nem alkalmazkodik az utcavonalhoz, de a következő fázisban utcaközpontivá válik. Az utcaközponti formában az utcavonal az elsődleges képződmény, amihez minden más szerkezeti elem alkalmazkodik. Végül a tervezett mérnöki struktúrában az utca és a telek alárendelődik egy átfogó szabályozási akaratnak. Bár itt egy tör61 A többlépcsős expanzió ötletét a magyar tanyarendszer fejlődési sajátosságainak ismeretében alkottam meg - ERDEI Ferenc 1976. 62 A magyar földrajzi irodalom klasszikus munkájában Princz Gyula és Teleki Pál a falusi települések alaktani vizsgálatakor mutatott rá a halmazosságtól az utcásodás felé vezető fejlődési vonalra. A román hegyi pásztorfalu és a székely településtípus összevetése kapcsán például megjegyzik, hogy utóbbi „szabályosabb, vagy legalábbis könnyebb volt újabban ilyenné tenni". A dolgozatban utcaközpontiként meghatározott szerkezeti sajátosságról a gyarmatfalvak esetében írnak: „az utcát kitűzték, hozzászabták a telket, (...), az utcára szabták a hajlékot. "PRINZ Gyula - TELEKI Pál 1936. 314. és 316. »68«
