Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Történelem - Tamáska Máté Dávid: Tiszafüred építéstörténete az újkorban

TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM amra tisztaszoba szoba 16. Az Igari úton álló, XIX. század végi módos parasztporta eredetileg egy szabálytalan alakú, a mainál négyszer nagyobb telken állt. Az Igari út a második világháborúig a gazdagparasztság településrésze volt. A tetőszerkezet archaikus megoldása (kis ollólábas), az elsődleges építési anyagok (vályog, fa, nád) jelzik, hogy a XIX. század végén még a gazdagparasztság is benne élt a népi építőhagyományok világában egy-egy kerten belül több sor ház épült is. A legtöbb kertség a város keleti végén, a ma Morgónak nevezett városrészben volt. A Morgó beépülésének rekonstruálásakor főként az ott élők visszaemlékezéseire támaszkodtam. A Morgó utca a Debreceni út felől terjeszkedett déli irányba, a ma is álló legrégibb házakat még az 1910-es években emelték, a déli végén álló sor a harmincas évekre készült el. Házhelyeket nemcsak fürediek vehettek, de a környéken dolgozó idénymunkások is. Az utcában lakó Sári Margit szülei például dohánymunkások, úgynevezett „kukások" voltak a Trószt tanyán. A Morgó utca szabályos házsora tudatos, szociális indíttatású telepítési akcióról tanúskodik. A házak szabályos rendben sorakoznak a telekhatáron, kialakításuk, megjelenésük egységes. (15. ábra) Az első szoba egészen a kerítés vonaláig fut ki, ami ha nem is példa nélküli, de nem szokványos megoldás a füredi parasztházaknál. A helyi népi építészetre jellemző deszkaoromzat hiányzik, minden esetben felfalazott, vakolt a vértelek. Eredetileg a szerényebb, alacsonyabb épületeknek mindössze egyetlen ablaka nyílt az utcára. A módosabb, „padlós" házak feltehetően már építészek tervezte rajzok alapján születtek. Erre utal, hogy a visszaemlékezések szerint ezeket hitelből húzták föl. A Morgó városrész belterülethez közelebb eső Felsőbuda utcai része, az egykori Kandó kert majd csak a háború után vált a lakóövezet részévé. Úgyszintén 1945 utáni fejlemény a Debreceni út menti terület a Pacsirta utca környékével és a Húszöles úttól északra futó utcák beépülése (Téglás, Délibáb). Hasonló folyamatok játszódtak le más uradalmi kertekben is. A Külsőkertsor és a Húszöles út közötti, a XIX. század első felében „nyert" terület, a Kántorvár, kissé szabálytalan utcákkal még a századforduló előtt, félig spontán módon épült be, míg a szomszédos Görbe utcának a Külsőkertsoron túli szakaszai, valamint a Hársfa és Csatlós utcák a XX. század tervszerű parcellázásának eredményei. A gazdagparaszti építkezések változásai Akárcsak a kétbeltelkes rend XIX. századi felbomlását, úgy a kertségek felszámolódását is erős társadalmi differenciálódás kísérte. A kertekben nemcsak szegények vásároltak házhelyeket, de 20-40 vagy akár 50-100 holdas birtokosok is. A nagyobb paraszti gazdaságok számára az egyben megvásárolható telek kellően tágas telephely kialakítását tette lehetővé, ahol nagy méretekben lehetett istállózó állattartást folytatni. A százötven évvel korábbi folyamatokkal ellentétben, mikor is egy szegregálódott belső szegénynegyed jött létre, az uradalmi kerteknek fél évszázadon át tartó bomlása során egymás szomszédságában jöttek létre szegénysorok és gazdagparaszti birtokok. A gazdagodó középparasztság házai a századfordulótól kezdtek kiemelkedni a népi építészet egyszerű anyagszerűségéből, majd a két világháború között a paraszti polgárosodást fémjelző építéstechnika és lakáskultúra hordozóivá váltak. A helyi értékvédelmi rendeletben is szereplő Igari u. 34. számú lakóház a tulajdonos elmondása szerint a XIX. század végén épült. (16. ábra) Akkoriban a szabálytalan alakú telek a mainak többszöröse volt. Örökösödések és adásvételek által történő aprózódása után további három lakóház kapott helyet az egykori parcellán. A mai szemmel nem túl tágas, nádfedeles vályogházból két ablak tekint az utca felé. Külön tisztaszoba és lakószoba létesült. Utóbbiból egy keskenyebb részt kamra céljára leválasztottak. A rövid tornác az utca felé zárt, az udvar felé csak a hátsó szobáig fut. A padlásfeljáró a konyha mellett, a tornácról nyílik. A fedélszék ollólábas, ami azért érdemel figyelmet, mert a maga korában jómódú épületnek számított, tehát feltételezhető, hogy a XIX. század végén még általános volt ez az archaikus megoldás a faluban. A visszaemlékezések szerint a házban az öregek laktak, míg a fiatalok a tanyákon dolgoztak. A ház körüli munkákban egy cseléd segédkezett, de számára a házon belül nem alakítottak ki külön helyiséget. A ház azon az Igari úton áll, amely a XX. század folyamán a gazdagparaszti felemelkedés szinonimájaként vonult be a helyi köztudatba. Parasztossága a mesterek lakta Szőlősi úttal összehasonlítva, jómódja az egyre súlyosbodó agrárszegénységgel összevetve domborodott ki. Az Igari út felemelkedésében közrejátszhatott, hogy a nagy vásárok időközben a Kossuth Lajos térről kiköltöztek az Igari út Húszöles úton túli beépítetlen szakaszára. Relatív messze a városközponttól épült fel az első világháború előtt két nagyobb lakóház, a 42-es és a 44es, amelyek immár nem náddal, hanem palával, illetve cseréppel voltak lefedve. (17. ábra) Ha anyaghasználatukban újítottak is, alaprajzi elrendezésükben követték a népi hagyományokat. 66