Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Néprajz - Bartha Júlia: Jász-Nagykun-Szolnok megye tárgyalkotó népművészete a múltban és a jelenben

BARTHA JÚLIA: JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE TÁRGYALKOTÓ NÉPMŰVÉSZETE A MÚLTBAN ÉS A JELENBEN Kunsági kisbunda oldalrészének hímzése Kisújszállásról (Gaál Sándor-féle minta) A fémművesség A paraszti közösségekben meghatározó jelentőségű volt a kovácsmesterség. A szerszámokon kívül a kovácsok kapukat, kovácsoltvas díszítéseket, zárak készítését is vállalták. A népi kovácsmunkák közül megyénkben kiemelkedtek a kovácsoltvas házoromdíszek, amik egyben a vallási hovatartozást is jelölték. A jászsági lakóházak oromdísze kereszt alakú, a református nagykunsági oromdíszek napot, nyílhegyet, madár- és virágformát mutattak. A nagykunsági puszták és a Hortobágy melléke jó felvevőpiaca volt a csengőknek, kolompoknak. A rézműves cigányok öntötték a legutóbbi időkig a csengőket, kunsági legénybotokat, szűrcsatokat, rézfokosokat. A hímzés, csipke, varrás A vászonneműek díszítésének legáltalánosabban elterjedt fajtája a fehérhímzés volt. Ez maradt fenn talán a legtovább a megye egész területén. Pusztamonostoron, Jászszentandráson még a XX. század közepén is készítettek fehérhímzésű férfiingeket, máshol azonban csak női alsóruhákat, pendelyt, réklit, alsószoknyát és bugyit hímeztek, illetve párnavégeket. Az áttört fehérhímzésű párnák alá színes vásznat tettek, így vetették fel az ágyat. A parasztpolgári közösségekben nagyon elevenen élt a fehérhímzés. A túrkevei birkás minta igen elterjedt volt. Szolnokon a csipkevarrásnak voltak jeles művelői, mivel a csipkebetétes blúzok a polgári divat elterjedt darabjai voltak. A Nagykunságon a vert csipke terjedt el. Minden parasztpolgár lánynak illett megtanulnia csipkézni, ez volt a fiatal lányok Kunhímzéses párnavégek Túrkevéről (a kevi hímzőkör munkái) téli elfoglaltsága. A Jászságot a szűcshímzés, a Kunságot a kunhímzés örökbecsű motívumai tették a népművészet színes palettájára. A kunhímzés keleti örökséget őrző motívumainak összegyűjtésében az 1950-es években a Nagy Erzsébet Berta tanárnő vezetésével működő szakkörök végeztek óriási értékmentést. A karcagi Györffy István Nagykun Múzeum adattárában található albumuk mintakönyvül is szolgálhat a mai hímzőknek. A megye tárgyalkotó népművészetének kiemelkedő egyéniségei napjainkban A fazekashagyományok átörökítői Mezőtúron: Gonda István, a Népművészet Mestere rátétes, karcolt, színes kerámiával, Búsi Lajos Népművészet Mestere, de számos más díj tulajdonosa, aki a mezőtúri szín- és formavilágot a gömöri hagyományokkal ötvözi. Kőműves Lajos Népi Iparművész kezdetben a mezőtúri hagyományokból merített, majd az erdélyi kerámia ihlette tárgyakat láthattuk munkái között. Steinbach Sándor színes karcolt és feketekerámiát formáz. Veres Gyula magát úgy jellemzi, hogy öntörvényű, egyedi, s noha fazekasdinasztia leszármazottja, nemigen kötődik a népi hagyományokhoz. Az ifjabbak közül Cseh Magi Népi Iparművész, Hornyákné Sila Katalin Népi Iparművész, Derecskei Magdolna, Nagyné Balogh Ibolya, Nagyné Kollár Mária nevét kell említenünk. A Kovács Manufaktúra a mezőtúri hagyományokat viszi tovább családi vállalkozás keretében. ígéretes a Kovács családon belül Kovács Karolina munkája, akinek képzettsége és szíve az iparművészet felé húz, de fiatal kora ellenére bizonyította, hogy a Badárhagyomány letéteményese. Róla még sokat hallunk majd, mert a pályája elején járó iparművésznő kísérletező alkat lévén sokféle formai és technikai megoldást kipróbál. Takács Eszter népi kerámiái is a régi túri hagyományokat viszik tovább. Itt kell megemlítenem, hogy bár minden vidéki múzeumnak van fazekasgyűjteménye is, a fazekasság egyetlen múzeuma a Túri Fazekasmúzeum, amelynek a gyűjtőköre » 43 «