Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Néprajz - Bartha Júlia: Jász-Nagykun-Szolnok megye tárgyalkotó népművészete a múltban és a jelenben

TISICUM XX.-NÉPRAJZ lásfoglalást tükrözött) a népművészetet történeti kategóriaként írja le, úgy, hogy a „népművészetből szocialista nemzeti művészet" távlata világosan kirajzolódjék. A történelmi hűség kedvéért idézzük: „Népművészetünk pusztuló folyamatának megáll itása s egyben fejlődésének új szakasza a népi demokratikus Magyarországon következett be. A virágzó szovjet népművészet példája nyomán világossá vált előttünk, hogy a szocializmus körülményei között a népművészet nem pusztul el, hanem ellenkezőleg, új virágzásnak indul. Felszabadult hazánkban is a párt és az állam messzemenően gondoskodik arról, hogy népünk alkotóerői minden irányban kibontakozhassanakEz az idézet nem egy brossúrából való, hanem az ország legnagyobb múzeumának munkaközössége írta le. Ez volt a politikai máz, mindennek így kellett kezdődnie, mert a kor teoretikusai így kívánták. Azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ott dolgozó vezető néprajzosok, különösképp Kresz Mária tett sokat azért, hogy a tárgyalkotó népművészet a normális mederben haladjon. A népművészekkel személyes kontaktusban voltak, szakmai tanácsokkal látták el őket, a múzeumi tárgyakat megmutatták nekik. A ma élő népművészekkel beszélgetve, többen kifogásolják, hogy kevés az ilyenfajta kontaktus a múzeumi szakemberekkel. Az 1950-es években a hagyományról és újításról gyakran tanácskozó szakemberek fontosnak tartották a népművészek segítését, a népművészet fenntartását. Ezzel deklarálták azt, hogy a népművészetnek nemcsak a múzeumokban van helye, nem szabad az életünkből eltűnnie. Az egyik ilyen tanácskozáson, 1951-ben a Népművészeti Intézetben a népművészet-kutató Lengyel Györgyi használta a népi iparművészet kifejezést először - Kresz Mária és Schubert Ernő, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója ekkor nevezte el a népi iparművészet keresztanyjának... A népművészet életben tartásának egyik lehetséges útját vélték megtalálni a népi iparművészetben. A népi iparművészeti alkotás első és legfontosabb követelménye az, hogy képviselje és folytassa a népművészet történeti hagyományát, formavilágát, színeit díszítő motívumait, vagy ezek harmonikus felhasználásával elkészítsen egy új tárgyat. A népi iparművészet több ága úgy bontakozott ki, hogy másolták a múzeumi tárgyakat. Jó iskolája volt ez a történeti hagyományok megismerésének. Időről időre megfogalmazódó kérdés a népművészet és az iparművészet viszonya. Mindkettő tárgyalkotó művészet, mindkettő a mindennapi élet használati tárgyait hivatott művészi formában megjeleníteni, amíg azonban a népművészet nem ismeri a dísztárgy fogalmát, addig az iparművészetben ez igen jelentős helyet foglal el. A dísztárgy külön kategóriát alkot. A népművészeti tárgyaknak megvan a maguk rendeltetése, van azonban közöttük egy népes csoport, amely az év nagy részében nincs használatban, ez a parasztházak tisztaszobáinak berendezése, amit csak az év bizonyos időszakaiban, leginkább az ünnepeken használtak. Ugyanez vonatkozik az ünnepi viseletre. Az iparművészet és a népművészet viszonyában van egy igen je4 A Néprajzi Múzeum munkaközössége: Magyar népi díszítőművészet 1954.; BELL0N Tibor - FÜGEDI Márta - SZILÁGYI Miklós 1998.23. Asszonyszűtte vászon a Damjanich János Múzeum gyűjteményéből lentős pont, az, hogy a magyar iparművészet a XX. század elejétől sokat kapott a népművészettől. Nem kölcsönhatásról volt szó, hanem arról, hogy az iparművészek tudatosan fordultak a népművészet felé, hogy annak formanyelvét átültessék saját művészetükbe. A két terület között nemcsak párhuzamok vannak, hanem közös pontok is.

5 A néprajzkutatók javaslatára a Magyar Néprajzi Társaság és a Népművelési Intézet kezdeményezésére 1953-ban létrejött a Népi Iparművészeti Tanács (NIT), azért, hogy támogassa a történeti tárgyalkotó népművészet hagyományainak megőrzését. A népi iparművészetnek nevezett mozgalom irányító szerepét töltötte be a NIT - egészen 1992-ig, amikor is mint önálló jogi szervezet megszűnt, feladatainak egy részét a Magyar Művelődési Intézet vette át, és „A népi iparművészet területén jelentkező állami feladatokat a nemzeti kulturális örökség minisztere a Hagyományok Háza útján látja el" - szól a 114/2004. (IV. 28.) kormányrendelet.

6 A Népi Iparművészeti Tanács főleg a háziipari szövetkezetekbe bedolgozó, a népművészetet hivatásszerűen űző népművészeket segítette, míg a népművészettel amatőr módon foglalkozók a Népművelési Intézet égisze alá tartoztak. A tárgyalkotó népművészet elismerésére a NIT javaslatára 1953-ban a Népművészet Mestere kitüntető címet alapították. 1982-ben a HISZÖV megszűnt, a hozzá tartozó szövetkezetek anyagi források hiányában elsorvadtak, ami megmaradt belőlük, azt privatizálták. A népművészet támogatási rendszere a rendszerváltás után alapjaiban megváltozott. Számtalan probléma adódott ebből, szinte gazdátlanná vált a terület. Időközben persze a világ is változott, és most megint új helyzet előtt állunk. Az a dolgunk, hogy a magára maradt népművészetet átsegítsük a kor nehézségein, mert hiszem, hogy ez csak átmeneti állapot lehet. Okosan kell felmérni a népművészeti örökséget. Miből is áll a megye szellemi kulturális örökségének ez a területe? 5 DOMANOVSZKY György 1981. 27-28. 6 www.nesz.hu /magyar népi iparművészet, Kovács Judit írása »40