Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Közművelődés, múzeumpedagógia - Szabó István: Röpülj Páva '77 - A túri vásár

TISICUM XX. - KÖZMŰVELŐDÉS, MÚZEUMPEDAGÓGIA Kunszentmárton „ 1807-ben mezővárosi rangra emelkedik, 4 országos és 1 heti (szerdai) vásár tartására kap jogot."™ Cibakháza a földesúri család kérésére „1832. november 16-án mezővárosi rangot kap, s 4 országos és 2 heti vásár tartására nyer jogot."

2

0 „1868-ban Tiszaföldvár évi 3 alkalomra országos vásár tartására kapott jogot. 1913-ban és 1935-ben is 4 országos vásárt tartottak Földváron, 1959-ben pedig 6-ot

m Csépa „ 1873-tól évente 4 vásárt és 3 piacot tarthatott."

2

2 „1913-ban 3 országos vásárt tartottak Tiszakürtön... 1935-ben állandó piaca, 1 heti és 2 országos vására volt a községnek. 1959-ben 4 vásárt tarthatott a település."

2

3 A Tiszazugból Túrkevére és Törökszentmiklósra is feljártak a vásározók. Kevivel kapcsolatosan alábbiakat jegyzik fel: „A XIX. század első évtizedei minőségi változást jelentettek a város életében. 1808-ban a település megkapta a városi rangot, és egyúttal 4 országos vásár tartására az engedélyt. (A többi nagykun település - Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras - is ez idő tájt kapott vásártartási engedélyt,)

m A földesúri támogatással fejlődő Törökszentmiklós pedig már „1732-ben évi három vásár tartásának jogát szerezte meg."

2

5 Kétségtelenül a legnagyobb vonzáskörű vásárokat Mezőtúr rendezte. „A város már a XV. század elején is 3 országos vásártartási joggal bírt, amely jogot III. Károly 1724-ben kelt kiváltságlevelében egy negyedikkel bővített."

2

6 „Paluska György (a város egynegyed részének birtokosa) közbenjárására 3 (vagy 4) országos vásár tartására kapott jogot... (1784 körül említik, hogy). ..Túrnak roppant vásárai vannak, az egri vásároknál is nagyobbak. Bánáthbúl, Világos vár tájékárúi, Debrecenből, sőt még Posony vármegyéből is eljönnek a kereskedők, Túri ember még a kenyerét is eladhattya. "

2

1 A „messze földön híres túri vásárok színhelye" nemcsak a Tiszántúl, hanem az egész ország legjelentősebb vásárait rendezte, amelyek „...leginkább a debreceni és a hódmezővásárhelyi vásárokkal állíthatók párhuzamba. Nemcsak magának az árucserének a város életében betöltött szerepe, hanem a települések sok hasonlóságot mutató gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai fejlődése következtében is. Mindhárom tiszántúli vásár a saját, nagy kiterjedésű vonzáskörzetén messze túl hatással volt az árucserére és az árucseréhez kapcsolódó kulturális jelenségekre Vörös István, Mezőtúr céheinek történetírója

2

9 munkájából egyértelműen következtethető, hogy a túri vásárok, bár állatforgalmuk (szarvasmarha, juh) sem volt lebecsülendő, főleg 19 BOTKA János - SZABÓ László 1980. 577.; PALUGYAY Imre 1854. III. 212. 20 SOÓS Imre - SZABÓ István - SZABÓ László 1980.123. 21 T. BERECZKI Ibolya-SOÓS Imre - URBÁN László 1989/a. 370. 22 BOTKA János 1977.145. 23 T. BERECZKI Ibolya - SOÓS Imre - URBÁN László 1989/b. 495. 24 NÓVÁK László (szerk.) 1998. 401. 25 NÓVÁK László (szerk.) 1998. 380. 26 BODOKI Fodor Zoltán-BODOKI Fodor Zsigmond 1978. 42. 27 SOÓS Imre - SZABÓ László 1980. 633. 28 DANKÓ Imre 1991. 29 VÖRÖS István 1911. iparcikkvásárok voltak. Tehát a túri vásárokat szinte kizárólag a kirakodóvásárokkal azonosítja. „A mezőtúri mesterek között legtöbb volt a csizmadia, szűcs, szabó, kocsigyártó, szíjgyártó, tímár, korsós, tálas, egyszóval fazekas, asztalos, lakatos, kovács, szappanos, takács, kerékgyártó, bodnár, köteles, szitás, fésűs, kalapos, esztergályos, késes. Kölcsönösségi alapon árultak a túrkevei, kisújszállási, karcagi, törökszentmiklósi, cibakházi, békési, szarvasi, gyomai, dévaványai, szeghalmi, füzesgyarmati és gyulai vásárokon, hetivásárokon. A mesterek mintegy negyede távolabbi vásárokra is eljárt: Kecskemétre, Jászberénybe, Debrecenbe, Hódmezővásárhelyre, Aradra, Nagyváradra, Szentesre és Szegedre."

3

0 Nem véletlen tehát, hogy Szolnok megye a minden szempontból legalkalmasabb város javára döntött, amikor a Röpülj Páva 77' műsorának megyei központját Mezőtúrnak ítélte. Mellé egyenjogú rendező-résztvevőként kapcsolódott elsősorban Kunszentmárton (Kunszentmártoni járás), illetve Túrkeve. Eredetileg úgy képzeltük, hogy Mezőtúr vásárterén megrendezünk egy olyan kétnapos programot, amely némi kiegészítéssel, rásegítéssel, a nem odavaló áruk kiszűrésével, kísérő szórakoztató programokkal leginkább érzékelteti a húszasharmincas évektől a hetvenes évekig ebben a térségben rendezett vásárok hangulatát. Vagyis régit és mait együtt. Végül is a húszas-harmincas évek faragott-festett-díszített bútoraiból, kerámiáiból, textíliáiból a hetvenes évekre már népművészet lett, amelynek anyagát, technikáját, motívumait a még működő mesterek mellett, a hatvanas évektől fellendülő háziipari-népművészeti manufaktúrák tartották életben. Ugyanígy a kézműves kisipar főként mezőgazdaságban, állattenyésztésben használatos eszközeit, szerszámait a még működő kismesterek biztosították. Mindazzal a változtatással együtt, amit például egy-egy faragott kisbútor, lekváros bödön, káposztás dézsa, fonott kosár lakás-, illetve kertdíszítő funkciójú átalakítása jelentett. Nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy a hatvanas évektől egyre nagyobb szerepet kapott a népművészet, a népi iparművészet, s egyre nagyobb figyelem irányult arra, hogy a lakásbelsőkbe mind több magyar hímzés, szőttes, kerámiaedény és festett bútor kerüljön. Az öltözködésben is helyet kaptak a hímzett blúzok, mellények, kisbundák, illetve a kékfestő mintájú szoknyák, nyári ruhák. A különböző tájegységek hagyományos termékeit szakosodott háziipari szövetkezetek gyártották, ahol a fiatalok muzeális darabokon tanulták a mesterséget. Mezőtúron a Mezőtúri Fazekasok Népművészeti és Háziipari Szövetkezete, a Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet (mezőtúri HSz.), Túrkevén a TÖVÁL kézműipari termékeit az akkoriban működő népművészeti és háziipari üzletek, edényboltok árulták. A modern konyhákban divat lett a mázas cserépedény, az írókával díszített fűszertartó, a különböző vidékekre jellemző díszítésű fali tányérok. Annak idején a fiatalok többen váltottak a polgári porcelán készletről mezőtúri, vásárhelyi vagy tiszafüredi cserépedényekre, boroskészletre. Szokássá lett személyre szóló 30 NAGYBÁKAY Péter (szerk.) 1991. 701. »282