Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Irodalomtörténet - Lisztóczky László: Szolnok megye irodalmi hagyományaiból - Pájer Antal élete és költészete
TISICUM XX. - IRODALOMTÖRTÉNET gények és elnyomottak. Egyre nagyobb nyugtalanság lett úrrá rajta: Csak akkor csendesült lelkének vihara, Megédesítve egy kissé az álmot, Midőn egy fényes, szép csillagnak sugara A betlehemi istállóra szállott. A Hattyúdalok című ciklus úgyszintén az Új Magyar Sión 1877-es évfolyamában látott napvilágot. Ez a mű a létösszegzés, a visszatekintés, a számadás igényével íródott, Pájer Antal szellemi végrendeletének tekinthető. Harmadik részében keserű, megrendítő mérleget készít életéről: Én is tettem az emberiségért, Mint az, aki tenni csak szeret, S ingyen, bár nem ontottam csatán vért, Nem fogyasztám itt a kenyeret. Vér helyett csak a veríték csurgott Legjobb étkem s italom közé; S többször a célkoszorúzta dolgot Könnyeimnek árja öntözé. 1879-ben tette közzé a korabeli egri zenei élet két kiválósága, Zsasskovszky Ferenc és Endre nevezetes Temetőkönyvét. A kötet öt olyan gyászéneket tartalmaz, melynek szövegét Pájer Antal írta. Utolsó verse, az Ave Maria című „románc" az Új Magyar Sión 1879. áprilisi számában jelent meg. Egy „jámbor agg remetéről" szól, aki naponta háromszor meghúzza a „messze nyúló puszták közepében" álló kis kápolna harangját, mely az arra járó pásztort, sőt az orzott nyájat hajtó zsiványt is kalaplevételre inti. Bár a kis templomot már becsukták régen, „remetéjét sem láthatja senki", a harang mégis megszólal reggel, délben, este. Egyszer harangzúgás közben betörik a templomot, s ott találják holtan „a szent aggot", amint „két markával a kötélt szorítja". Személyes tanúságtételnek, a léten túli lét birodalmába hatoló próféciának is tekinthető ez az alkotás, méltó és sokatmondó zárása az Istenéhez és egyházához mindhalálig hű papköltő alkotói pályájának. 1881. május 29-én - két hónapig tartó s egyre elviselhetetlenebb szenvedéssel járó betegség után - Budapesten keresett gyógyulást, de már nem tudtak segíteni rajta. Június 4-én délelőtt 10 órakor - közvetlenül azután, hogy elvégezte szentgyónását - visszaadta a lelkét Teremtőjének. Testét végakaratának megfelelően Jászapátin helyezték nyugalomra. Légmentesen elzárt koporsóját június 6-án hajnalban szállították a jászberényi vasútállomásról szeretett városába, amelyhez utolsó kívánságával, a síron túl is hűséges maradt. Tizennyolc paptestvére és hívei seregében másnap, június 7-én kísérte el őt utolsó útjára Zsendovics József, az egri főszékesegyház kanonokja. A Lehel Kürtje így köszönt el tőle: „Mi benne a jeles lelkipásztort, a kegyes emberbarátot, a megyei törvényhatósági bizottság lelkes tagját, a kitűnő szónokot és emelkedett szellemű, lánglelkű költőt vesztettük el. Mint lelkipásztor atyja volt híveinek, mint emberbarát jótékony a szegényekhez s bőkezű üdvös intézmények létesítésénél az adakozásban. Mint megyei bizottsági tag élénk részt vett közügyeinkben... emléke élni fog köztünk, nemcsak itta megyében, hanem az egész magyar hazában." 3 0 Tiszafüredi hívei nevében utóda, Tariczky Endre búcsúzott el tőle az Egri Egyházmegyei Közlöny hasábjain. Beszámolt arról, hogy halála hírére a tiszafüredi templom tornyára gyászlobogót tűztek ki, s napi háromszori harangozással emlékeztek rá, június 15-én pedig gyászmisén imádkoztak érte. Fölidézte tiszafüredi jótéteményeit, mindenekelőtt a kórházalapításban szerzett érdemeit. Hálás szívvel emlékezett meg végrendeletéről, melyben a tiszafüredi templom és kórház javára 100-100 forintot ajándékozott. Még külön 100 forintot hagyományozott arra, hogy lelki üdvéért évente két alkalommal misét mondjanak. 3 1 Hamvai a sziporkázó szellemességgel megénekelt „jászapáti híres temető"-ben nyugszanak. Síremlékét unokahúga, Bajusz Antalné Pájer Katalin állíttatta. Sírja köré 1892-ben kerületi paptársai szép vaskerítést emeltettek. A síremléken a neve fölött egy szomorúfűz képe látható. A tiszafüredi plébánia szomszédságában nőtt hatalmasra egy példánya ennek a bánatosan lecsüngő, világossárga veszszejű fának, amelyet Szomorúfűz című versében meg is örökített. A legendás fát két költőbarátja szintén megénekelte: Mindszenty Gedeon az Orgonavirágokhoz írt előhangjában, a Fölhívásban, Zalár József pedig Éjféli látogatás Pájernál című költeményében. Ezek a versek avatták a szomorúfüzet Pájer Antal sorsának sokatmondó, szomorú jelképévé. Neve alá ezt a remekbe formált - feltehetően Zalár József által írt - epigrammát vésték: Ő mint ember helyét híven betölté, Mint költő az égé volt, nem a földé, Ezt a kettőt mint pap eggyé kötötte, Áldás vala, áldás legyen fölötte. Pájer Antal művei Emlékszózat nagyméltóságú felső eőri Pyrker K. János László, pátriárka egri érsek, vaskorona nagy rend első rangú vitéze, es. kir. val. belső titkos tanácsos és Heves és Külső Szolnok törv. egyesült megyék örökös főispánja ő excellentziájának 1846-ik évben december hó 8-án tartott arany áldozatjára. Eger, 1846. Pájer Antal versei. Pest, 1847. A nemzeti őrsereg dala. É. n. [Pest, 1848.] Villámok. Kiadta barátja: Futó János. Pest, 1854. Szent lant. Kiadta Sujánszky Antal. Pest, 1857. Szent énekek a bold, szűz Mária tiszteletére, mellyet az 1845. évben alakult alsó-hevesi egyházkerületi „Élő szent 30 Idézi K0NCZ Ákos 1894. 25. 31 TARICZKY Endre 1881.101. » 238 «
