Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan ismertté tette IX. A szolnoki művészkolónia második világháborút követő első korszaka a műtermek fiatal képzőművészekkel történő betelepítéséig. Az 50 éves jubileum

TISICUM XX. - IRODALOMTÖRTÉNET bizonyos reflektorfényt adtak a szolnoki kolónia munkásságának. Ilyenkor a szolnoki újságok mellett a fővárosi lapok is bővebben foglalkoztak az itt dolgozó művészek tevékenységével, ami különösen a második világháborút követő elzártságban, a Művészeti Egyesület és a félévszázados szervezeti rend megszűnése, a műtermek bérlakássá alakulása után kapott igazán jelentőséget. A kerek évforduló kapcsán (50 éves jubileumi kiállítás) viszszatekintve az eltelt fél évszázad jubileumi rendezvényei, kiadványai, kiállításai az alábbiak voltak: 1913:10 éves jubileum - Szolnok a művészetben, (szerk.: Lázár Béla) Budapest, 1913. május 1927: 25 éves jubileum - Szolnok a művészetben, (szerk. : ifj. Gonda Béla) Emlékkönyv a szolnoki művésztelep huszonöt éves jubileumára. Kiadja a Szolnoki Művészeti Egyesület 1927. szeptember havában. Budapest. - Retrospektív kiállítás a művésztelepen és a Műcsarnokban.

43 1936: 35 éves jubileum - a Szolnoki Művészeti Egyesület megalakulásának 35. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás a Nemzeti Szalonban. Katalógus nélkül. 1947: 45 éves jubileumi kiállítás - Szolnokon a vármegyeháza közgyűlési termében a Szolnok a magyar képzőművészetben címmel, a Szolnoki Kultúrnapok keretében. - Katalógusa: Szolnok a magyar képzőművészetben kiállítás a vármegyeháza közgyűlési termében. 1947. május 15-24. Szolnok.

4

4 1952: A Szolnoki Művésztelep kiállítása, a telep alapításának 50-ik évfordulója alkalmából - Kiállítás az Ernst Múzeumban, Budapest, 1952. május-június - Leporelló. Előszó: dr. Végvári Lajos. Budapest, 1952. Végvári Lajos a leporelló bevezetőjében a szolnoki művésztelepet minősítve azt írja, hogy „Több, mint száz évvel ezelőtt, egy osztrák festő, Pettenkofen meglátogatta Szolnokot, Magyarország egyik legfontosabb kereskedelmi és közlekedési központját. A látogatás döntő jelentőségű lett az egész magyar művészet szempontjából, mert ez a magyarbarát festő itt készített müveivel felhívta egyre erősbödő festészetünk képviselőinek figyelmét a magyar tematikára, a falusi élet ábrázolásának realista módjára. Szolnok hamarosan művészeti központtá lett, ahol az osztrák művészek mellett egyre több magyar művész is megfordult

Z*

5 Noszlopi György a Szabad Művészeiben így folytatja: „...a múlt század második felében a polgárosodás hatására szélesen kibontakozó magyar festőművészeti fejlődés számos jelentős eredménye Szolnokhoz kapcsolódik, így a hazai életkép-piktúra fejlődésének figyelemreméltó eredményei...'™ Mint említettük, a jubileumi tárlaton az akkori műteremgazdák is teljes létszámmal kivonultak. Chiovini Ferenc: Ősz, Tisza, Kukoricahordás és Alföld című, magántulajdonként jelzett olajképeivel, Bótos Sándor ugyancsak magántulajdonban lévő Fiú arckép és Táj című vásznával, Patay Mihály 8 táblányi fametszetével, Benedek Jenő pedig a Belügyminisztérium tulajdonában lévő A Tanács első ülése című, Kossuth-díjjal jutalmazott olajfestményével és a Honvédelmi Minisztérium tulajdonába került, 1950-ben festett A nép fiai képével szerepelt. Vagyis azokkal a munkáival, amelyeket már a felszabadulás utáni „erősen megrongált, romos művésztelepen... készített. (Amely)... képeknek jelentősége nem utolsósorban abban áll, hogy a művész megtalálta kapcsolatát a szolnoki új élettel és meglelte az utat a szolnoki művésztelep szolgáltatta haladó hagyományok legjobb értékei fe/é" - olvashatjuk Noszlopi Györgytől a jubileumi tárlatot bemutató cikkében. - „...Benedek igen sokat tanult Fényes Adolf világos egyszerűségéből. Fejlődésének jó mutatói a kiállításon látott képei, de igen helyénvalónak találtuk volna, ha a szolnoki táji környezet jellegzetességeit közvetlenül bemutató Népnevelő honvédek c. képét is láthattuk volna a tárlaton...'*

7 Az 50 éves jubileum tekinthető az első teljes és a telep jelentőségéhez méltó ünnepi rendezvénysorozatnak. Annak ellenére, hogy a kiállításokat csak az igénytelen műtárgylistát és néhány soros beajánlást tartalmazó, szerény kivitelezésű leporelló kísérte, az előkészítés körültekintő volt. Mindenekelőtt azért, mert a gondosan válogatott műtárgyak az idő próbáját is kiállott, valamivel több, mint fele már közgyűjteményekben (Szépművészeti Múzeum, Fővárosi Képtár) őrzött alkotás volt, s csak a kisebbik hányadát tették ki a magántulajdonban lévő munkák. Másodsorban azért, mert a jelentős értéket képviselő anyag elsőként Budapesten került közönség elé, s csak ezt követően láthatták a művészetkedvelők Szolnokon. Harmadsorban pedig, mert ekkor, ehhez a kiállításhoz kapcsolódóan jelent meg első ízben átfogó monográfia a szolnoki kolónia eddigi tevékenyégéről. A könyv szerzője ugyanaz a Végvári Lajos volt, aki a kiállítások anyagát is összegyűjtötte, válogatta és rendezte, s aki 80 oldalnyi szövegéhez (benne 60 oldalas elemzés, jegyzetapparátus, a szövegben tárgyalt művészek reprodukált műveinek jegyzéke, általános irodalomlista és művésznévmutató), 40 db egész oldalas, fekete-fehér illusztrációs anyagot csatolt. Mint a könyv bevezetőjében olvashatjuk: „a magyar művészettörténeti irodalomban még nem jelent meg olyan tanulmány, amely a szolnoki festők munkásságát történeti összefüggésében tár43 Kiállítás a Műcsarnokban. BENEDEK Katalin 2001. 39. 44 37 művész 70 db részben adatolt (technika, méret, jelzetek, készülési dátum hiányzik) műtárgylistával. DEI (=dr. Elek István) bevezetőjével. Reprint kiadása megjelent 1972-ben, A szolnoki művésztelep a felszabadulástól napjainkig című kiállítás egyik mellékleteként. 45 A Szolnoki Művésztelep kiállítása a telep alapításának 50. évfordulója alkalmából. Ernst Múzeum, Budapest. 1952. május-június. Leporelló. Előszó dr. Végvári Lajos. 46 NOSZLOPI György 1952. 376. 47 NOSZLOPI György 1952. 378. »198