Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan ismertté tette IX. A szolnoki művészkolónia második világháborút követő első korszaka a műtermek fiatal képzőművészekkel történő betelepítéséig. Az 50 éves jubileum
SZABÓ ISTVÁN: AMI SZOLNOKOT ORSZÁGOSAN ISMERTTÉ TETTE IX. emeli ezt a festményt Benedek Jenő legsikerültebb művei sorába." 2 7 A lap március 19-i számában is róla írnak: „A párt és a kormány képviselőinek jelenlétében osztották ki március 15én ünnepélyes keretek között a Kossuth-díjat azoknak a dolgozóknak, akik a tudomány, művészet és irodalom, a szocialista építőmunka terén kimagasló eredményeket értek el. A képzőművészet terén kifejtett munkásságáért tízezer forintos Kossuthdíjat kapott Benedek Jenő festőművész A tanács első ülése és Partizánok című festményéért" - olvashatjuk. 2 8 A legmagasabb kitüntetést a művész a következő szavakkal köszönte meg: „A dolgozó magyar nép felszabadításának dicsőséges napja örökre belevésődött minden igaz magyar ember lelkébe. A hosszú sötétséget káprázatos fény váltotta fel. Megszűnt az elnyomás, szabadok lettünk. Művészeink, tudósaink szabadon alkothatnak a dolgozók boldog országában, amelyet megteremtett számunkra a dicső Vörös Hadsereg. Bátran írhatom le ezeket a szavakat, hiszen most tűzte mellemre dolgozó népünk azt a nagy kitüntetést, a Kossuth-díjat, amit április 4-nek köszönhetek. Megünnepeljük ezt a napot, mert mi művészek ettől a naptól kezdve forrtunk össze a néppel, a párttal és a társadalommal. Ekkor kezdődött számunkra azaz út, melynek végén az igazi művészet soha nem látott magassága áll. Hálánk és szeretetünk száll kelet felé a nagy Szovjetunióba, ahonnan elindult a dicső hadsereg, hogy ünneppé avassa számunkra április 4-et. Gyűlöletünk és megvetésünk hullámai pedig öntsék el azokat az ördögi figurákat, akik meggyilkolták a szabadság harcának hajnalán Beloiannisz elvtársat és a többi görög hazafit Beloiannisz elvtárs és három társa, ígérjük nektek, hogy megsokszorozzuk erőinket, mi művészek is folytatjuk a harcot ott, ahol ti abbahagytátok, míg meg nem semmisítjük békénk ellenségeit," 2 gAz év folyamán a lap anonim munkatársa a művészt műtermében faggatja újabb nagyméretű festményéről. Az interjúból a következőket tudhatjuk meg: „Benedek Jenő Kossuth- és Munkácsydíjas festőművészt most készülő hatalmas képe előtt találjuk. Festménye, nagyságában (2,50x4,50 m), s kifejező erejében is túlszárnyalja eddigi alkotásait. A kép középpontjában öntudatos arcú dolgozó áll. A munkapad fölé hajolva éppen befejezi a dolgozóknak Rákosi elvtárshoz írott levelét. Ebben jelentik, hogy ötéves tervük harmadik évét teljesítették. A munkapad körül eggyé forrott tömegben állnak a büszkén mosolygó munkások, várva, hogy aláírhassák a levelet. Pártunk és népünk iránt érzett meleg szeretet, önmaguk erejébe vetett legyőzhetetlen hit sugárzik ezekről az arcokról. Körülöttük vörösen izzanak a kazánok. Érezzük, hogy ezek az erős, derűs tekintetű emberek csak egy pillanatra álltak meg. A munka az eddiginél is nagyobb lendülettel folytatódik az aláírás után. Megérti szemlélője: ezek a munkások még sok ilyen győzelmet jelentő levelet fognak írni, munkájuk mind nagyobb mértékben erősíti népünket. Benedek elvtárs féléve dolgozik a képen. Benedek Jenő: Drága Rákosi elvtárs, jelentjük..., 1952 Több éve hordom már magamban készülő festményem tervét - mondja. - Úgy érzem, most megérett arra, hogy dolgozóink hősi harcának győzelmét méltóképpen tudjam ábrázolni. Sorra nézzük a szebbnél szebb olajvázlatokat. Közülük sok műalkotásként is megállná a helyét. Sztahanovisták és kiváló brigádvezetők képei ezek. A szolnoki járműjavító dolgozóinak munkától kipirult arca mosolyog ránk. A művész elmondja, hogy miért készít ennyi vázlatot. Horváth Márton elvtársnak a műalkotások felépítéséről szóló brosúrája sok mindent tisztázott előttem. Azelőtt csak néhány vázlatot készítettem. Hogy életünk nagyszerűségét minél jobban tudjam ábrázolni, alaposan fel kell készülni. Változtattam munkamódszeremen. Sok tanulmányt készítek, így tudom jobban kifejezni azt, amit a való élet nyújt.'™ A kolónia megdicsőült művésze az országos fórumot jelentő Szabad Művészetnek is egész esztendőben híranyagul szolgált. Az év első hónapjában - még az előző esztendő sikereihez kapcsolódóan közölték, hogy „1951. december 21-én (Sztálin születésnapján) nyitották meg a Pedagógus Szakszervezet Országos Központjában a pedagógus képzőművészek műveiből rendezett IV. országos kiállítást... (amelyen)... a kiállított olajfestmények, grafikák, mozaikok, vízfestmények között hét művet díjazott a Pedagógus Szakszervezet... A kiosztott három második díj egyikére Benedek Jenő: Biológia óra c. festményét... találta érdemesnek a bizottság." 3' 11952 februárjában azt olvashatjuk, hogy „...a festőszakosztály november 21-én, a Műcsarnokban tartott megbeszélésén sorra vették a kiállítás (II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás) legjelentősebb alkotásait, és a művekre egyenként tették meg észrevételeiket az ankét résztvevői. ... Teknős Péterné (az ankét egyik résztvevője, aki Bernáth Aurél képeivel nem volt megelégedve, mert azokon a munkások arca kifejezéstelen)... Benedek A Tanács első ülése képét (viszont, szerinte) a szép, kifejező arcok teszik vonzóvá..." 1 2 A márciusi számban Pogány Ö. Gábornak a 60 éves Rákosi Mátyás előtti tisztelgő cikke egyik illusztrációjául Benedek 27 Szolnok Megyei Néplap IV/10.1952. február 2. (szombat) 3. 28 Szolnok Megyei Néplap IV/23.1952. március 19. (szerda) 2. 29 BENEDEK Jenő Kossuth-díjas festőművész: Mi művészek is folytatjuk a harcot. Szolnok Megyei Néplap IV/28.1952. április 4. 3. 30 Műteremlátogatás BENEDEK Jenő Kossuth-díjas festőművésznél. In: Szolnok Megyei Néplap IV/76.1952. szeptember 20. (szombat) 4. 31 Szabad Művészet VI/1.1952. január, 28. 32 Ankétok a II. Magyar Képzőművészeti Kiállításról. In: Szabad Művészet VI/2.1952. február, 81. és 90. »195«
