Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
PUSKÁS ZOLTÁN: SZOLNOKTÓL PAOKINGIG bizonyítványt, tehát az esetleges továbbtanulás lehetőségétől elestek volna. Ezt kivédendő a katolikus, de állami elismerésre is vágyó iskolákban a hittan oktatását a hivatalos tanórák utáni időszakra ütemezték. 14 0 Amint a paokingi körzetben sikerült létrehozni az első hitújonc iskolákat, 1934-től az árvaházban a lányok számára is megszervezték az oktatást, akikkel a kiérkező vincés nővérek foglalkoztak. 14 1 Az első P. Erdős Apollinár, a második P. Károlyi Bernát vezetése alatt állt. Azokban a falvakban, ahol éltek keresztények, imaiskolát 14 2 is próbáltak beindítani, amely fiúk és lányok számára egyaránt nyitva állt. A beszámolók szerint a hitújoncok nagyon szorgalmasak voltak. Akik ismerték a betűket, három hónap alatt szórói-szóra képesek voltak betanulni 40 oldal katekizmust, 40 oldalnyi imaszöveget, 30 oldal rózsafüzért, újabb 30 oldal keresztutat és még 86 oldal bibliai történetet. 14 3 Napirend Délelőtt: 7 órakor szentmise 8-kor tanulás 9-kor első étkezés V210-kor tanulás 11-kor prédikáció 12-kor szünet Délután: 13-kor tanulás 14-kor prédikáció 15-kor második étkezés 1/216-kor tanulás, kikérdezés, ének 17-kor esti ima Ezeken az órákon elsősorban a Bibliát olvasták, imádságokat és katekizmust tanultak az újoncok mint főtárgyakat. Később egyháztörténelmet és szertartástant is. Emellett írni, olvasni és számolni is tanulnak a növendékek, a jövendő szeminaristák pedig latint. A tanév kétszer három hónapos volt, őszszel és tavasszal. Szentháromság vasárnapján (pünkösd utáni vasárnap) a katekumenátust lezárták, kiadták a szentségeket, megkeresztelték a végzett hitoktatókat. Az oktatás nem volt éppen problémamentes. A ferencesek ugyan használtak egy lefordított Szentírást, 14 4 és a keresztény imákat is átírták kínai írásjegyekkel, de az így alkotott kínai fonetika teljesen értelmetlen volt a tanulók számára. Ebből a szempontból semmi különbség nem mutatkozott a keresztény és a régi tradicionális konfuciánus szent szövegek között, mert egyformán homályos volt a nyelvezete számukra, ha egyálta140 Kínában (1936-ban) az államilag elismert katolikus iskolák száma 4283, a bejegyzett imaiskolák száma 11.827 volt. A tanulók összlétszáma: 413.479 fő. VÁMOS Péter 2003. 205. 141 APAP 2005. 80-81. 142 Imaiskola = elemi hitoktatásra épülő oktatási intézmény (Csing jen hsziao) 143 P. ERDŐS Apollinár 1946.16. 144 A munkát olasz és kínai ferencesek végezték el. Ián találkoztak vele. 14 5 Bár alapvetően jó memóriájuknak köszönhetően vissza tudták mondani a bemagolt ima szövegét, de annak pontos tartalma jóformán ismeretlen maradt számukra. Paradox módon a szöveg végeredményben megőrizte a maga „titokzatosságát", fokozott „varázserőt" tulajdonítottak neki, ami érdekes módon még inkább fokozta a tanulók érdeklődését. A latin nyelv tanulása sem volt egyszerű feladat, ugyanis szinte semmiben nem hasonlított a kínai nyelvre, sem kiejtésben sem nyelvtanában. 14 6 Ráadásul megfelelő segédkönyvek híján még a legegyszerűbb ábécé szerinti táblázatot sem lehetett felvázolni. A misszionáriusok csak megközelítőleg tudtak olyan kínai jelet találni, amely hasonlított a latin betűk kiejtéséhez. Nagy küzdelmet jelentett ez fiatalnak, idősnek, tanárnak, tanítványnak egyaránt. A gépies magoláshoz szokott és a logikát nemigen kereső kínai részére a latin grammatika elsajátítása eleinte mindig keserves szenvedéssel járt. Kiváló memóriájuknak köszönhetően viszont különösebb nehézségek nélkül is képesek voltak több sornyi szöveget bemagolni. Jellemző volt, hogy a felnőtt keresztény kínai nem is hordta magával az imakönyvét, mert tudta az összes imaformulát kívülről. Talán ez még annak a régi beidegződésnek lehetett a hozadéka, hogy hagyományosan a császárkori hivatalnokvizsgákon is az kapta a legnagyobb elismerést, aki képes volt hosszan és pontosan idézni a konfuciánus klasszikus szövegeket. 14 7 A szövegértés felől már annál nehezebben ment a tanulás. A misszió jelenléte mindenütt nagy változást hozott a megszokott életrendben, mert a kialakított épületrészekben a környékbeli lányok is ugyanúgy tanulhattak írni, olvasni és számolni, amire addig nem volt példa. Ezenkívül gyakorlati képzést is kaptak, melynek során ruhákat varrtak, szőttek. Tanulhattak hittant és nyugati nyelveket (latin, angol), sőt bizonyos szintű zenei képzésben is volt részük, a jobbak a misszió kórusában énekelhettek kínai nyelvű keresztény zsoltárokat, harmóniumkísérettel. Amint állandó papja lett valamelyik falunak, ott hamar megszaporodott a keresztények száma. Amelyik szülő tehette, el is küldte tanulni a gyermekét. A kis keresztény közösségekben kinevelkedő katekista, mint már a misszió fizetett alkalmazottja, irányíthatta később a hitéletet. Ő tartotta a kapcsolatot a helyben lakó keresztényekkel, ő kommunikált a misszionáriusok és a hívek között, és tartotta rendben a vallási életet. Egyes hitoktatók a misszionáriust kísérték, mások, ha a pap távol volt, egymaguk járták be a körzetüket, de a legtöbben helyben végezték a munkát. A hitoktatók főleg női alkalmazottak voltak, akik ugyan nem voltak apácák, de szüzességi fogadalmat tettek, közülük többen már csecsemőkoruktól fogva a misszió lakói vol145 A vallástörténet előtt nem ismeretlen ez a jelenség. Például a zsidók közül ma már kevesen értik az eredeti arám vagy héber szövegeket, mint ahogyan kevés malajziai vagy indonéz muzulmán érti a Korán nyelvén írott szúrákat. 146 A latin nyelv oktatása elsősorban P. Erdős Apollinár feladata volt a kisszemináriumban. 147 Az „idézgetés hagyományos művészetéről" lásd: BALÁZS Étienne 1976. 183-208. » 125 «
