Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)
Történelem - Puskás Zoltán: Szolnoktól Paokingig (P. Lombos László és a kínai magyar ferences misszió)
TISICUM XX. - TÖRTÉNELEM elő. 11 1 Csang és hadvezetése azzal magyarázta saját passzivitását, hogy a már elfoglalt hatalmas területek őrzésének biztosítása miatt majd eleve csökken az agresszorok létszáma, és a japán sereg rövidesen „kimerül." Úgy gondolták, hogy ekkor jönnének azok a „hazafias honvédők", akik, nyugati támogatással, végre elvégezhetik az „országmentést", és egy utolsó rohammal a kommunistáktól is megszabadulhatnak. Biztosra vette ugyanis, hogy a Pearl Harbor-i esetet követően (1941. december 7.) a szövetségesek sem akarhatnak mást, mint Japán megbüntetését. Az acsarkodó felek úgy kalkuláltak, hogy letompítják a belső polgárháborús akciókat, nehogy emiatt a remélt nyugati segítség elmaradjon. Addig is Csangnak lesz ideje a néhai hadurak még nem átállt, szétszéledt csapatait maga mellé vonnia, 112 egyúttal pártembereit igyekezett a helyi kormányzati egységekbe szivárogtatni. Az ily módon toborzott és immár a tartományi katonaságtól függetlenített fegyveresek párthűségére minden körülmények között lehetett számítani. Nem volt szükséges már éjszakára a nyakuknál fogva összekötni őket, sem elvenni a ruházatukat. 11 3 A amerikaiak által támogatott nemzeti hadsereg már nem tudott Japán ellen hatékonyan kiállni. Alultápláltság és korrupció volt tapasztalható mindenütt. Külön bosszantó volt a nyugati tisztikar számára, hogy a dezertőrök az újonnan kapott modern amerikai harci eszközökkel együtt léptek tovább. A nyugatiak által kiképzett kínai „elit" tisztekkel rövid időn belül a japán oldalon lehetett találkozni, és ott ártottak az amerikai katonáknak, ahol tudtak, mivel immár őket hibáztatták a japán veszély miatt. A hadsereg fele alapvetően teljesen használhatatlan és alkalmatlan volt a legegyszerűbb harcászati feladatok végrehajtására is. A nyugatiak hiába szimpatizáltak eleinte a kínaiakkal Japán ellen, a támogatást felfüggesztették. Végül a Szovjetunióban elszántabb támogatóra sikerült találnia a Kuomintang vezetésének, mivel 1938 óta ők már hadban álltak. Hadianyag és harcászati eszközök küldése terén nem is volt fennakadás, de a németek támadása (1941. június) után ezzel leálltak. A harmincas évek második felében még a németek is jelentős fegyverszállítók voltak, de a német-olasz-japán tengely-nagyhatalmak szövetségének („háromhatalmi egyezmény") megkötése után (1940) az onnan jövő szállítások is megszűntek. Sőt a Reichstag 1941 nyarán már mindenféle egyéb diplomáciai kapcsolatot is megszakított Kínával. Végül is az amerikaiak maradtak meg legtovább mint legfőbb támogatók Japán ellen, de ők sem sokáig. Inkább a németekre és európai szövetségeseinek a legyőzésére szerettek volna minden erővel koncentrálni, emiatt az ígért segítség lassan elmaradozott. 11 4 A szegénység Paokingban egyre súlyosabbá vált, a 111 A „kapituláns technika" a nankingi kormány későbbi tervének része volt. GERNET, Jacques 2001. 479. 112 A japánok úgy tervezték, hogy a félmilliónyi dezertőrt később majd a kommunistákkal szemben fogják bevetni. 113 Eredeti és bevett kínai „megoldás" volt ez, a dezertálás megelőzésére. 114 APAP 2005.44. misszionáriusok kapcsolata a támogató szervezetekkel és Magyarországgal évekre megszakadt. 1942-től a kialakult kínai-amerikai nézeteltérések nyomán a két fél már igencsak ellenszenvvel kezelte egymást. Csang Kajsek azt szerette volna, ha a szövetségesek nélkülük bánnának el a japánokkal, ő pedig saját erejét csakis a kommunisták ellen vethetné be. Az amerikaiak ellenben jobban szerették volna, ha a támogatás legalább északon megmaradna a japánok végső kiűzéséig, de Csang tábornok erre már semmilyen hajlandóságot nem mutatott. Tovább hátráltatta a megoldást, hogy a háttérben az amerikai vezetés sem értett mindenben egyet. Voltak, akik legszívesebben légitámadást indítottak volna a japánok ellen, és voltak, akik ettől tartózkodtak, mert nem merték kockáztatni, hogy a feldühített ellenség újra rávesse magát más fontos amerikai támaszpontokra. Mindenesetre Roosevelt elnök a légicsapást támogatta, aminek következtében többször szálltak le Paoking repterére is a harcokban megrongálódott repülőgépek. A katonák pedig rendszeresen bejártak a misszióba misét hallgatni, áldozni. Egyúttal vittek ajándékba némi pénzt, gyógyszert, konzerveket stb. 11 5 Ebben az időben nem más, mint a magyar P. Gábris Grácián számított Paoking „elsőszámú légvédelmi parancsnokának", méghozzá állami megbízásra. 11 6 P. Lombos pedig, kihasználva a pillanatnyi jó viszonyt, a keresztény missziók ügyét szívén viselő Szung Mej-linget, (Csang feleségét) próbálta megnyerni a paokingi központ védelmezéséhez. A helyi mandarin igazságtalanságai ugyanis már a misszió létét veszélyeztették. „Ferences Testvérek Katolikus Misszió Paoking, Hunan, Kína 1943. augusztus 23. Madam Csang Kai-sek Kegyelmes Asszony Kegyelmes Asszonyom! A paokingi (Sao-jang) Katolikus Missziós Árvaház alapítása óta (1933) több mint ötszáz árvát fogadott be. 1939-ben a jóságos Kerületi Magisztrátus 134 picuP 1 7 hozamú rizsföldet vásárolt x-tői y keresztény nevén 51 kínai árva élelmezése céljából. Két évig az árvaház a helyi hatóságok háborgatásától mentesen takaríthatta be a termést. Tavaly a kinevezett Kerületi Elöljáró Lo úr (...) parancsára erőszakkal elkoboztak 67 picul rizst az árváktól, és igazgatójukat börtönbe vetették. Idén a teljes termést lefoglalta, és arra kényszerítette az igazgatót, hogy a rizsföld eredeti, 1939-es árát (8 ezer Mex.) fogadja el, és a rizsföldet adja vissza rokonának, x családjának. 115 APAP 2005.195. 116 TUNG-SUNG, Chao 1944. 29. 117 1 picul (p'M) = kb. 60 kg. 120«
