Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi szerk.: Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 20. (2011)

Régészet - Cseh János: Kelta megtelepedés régészeti emlékei Kengyel-Kiss-tanyánál (Adatok a la Téne világ üvegkarpereceinek és kaszakarikáinak ismeretéhez)

CSEH JÁNOS: KELTA MEGTELEPEDÉS RÉGÉSZETI EMLÉKEI KENGYEL-KISS-TANYÁNÁL C objektum V. kutatóárok ill. szelvény (8-10. kép) A B objektumtól délkeletre úgy 5 méternyire, a parttól beljebb két terjedelmesebb felszíni hamus, 22-es számú folt közül az egyik, 3x3 m kiterjedésű bizonyult később keltának. Az V. kutatóárkot (majd rábontás-szelvény) nyitottam itt szeptember 13-án, észak-déli irányban, 6x0,5 m-rel. Mire két ásófogásnyi humuszt eltávolítottam, s elértem az objektumfoltot, Kr.e. Ill-I. századi edénytöredékek (pl. grafitos keramika) és malomkő jelezte, hogy az talán kelta hovatartozású. Annyit mindenesetre konstatálni tudtam, hogy nagyméretű archeológiai jelenségről van szó. A bajos, problémás, a szárazsággal és egyéb okokkal magyarázható megfigyelési lehetőségek miatt át kellett vágnom a betöltődést, legalább a szélek megállapítása céljából. Ennek során kemenceplatni töredékei kerültek napfényre például, s egy kelta tál fele része darabokban (szájával lefelé feküdt), melyet igen szerencsés leletnek gondoltam, tartottam. A most már gödörháznak vehető beásás kitöltése középen hamus, az oldalak felé csak kevertes volt, ahogyan azt azóta sok más esetben meg lehetett figyelni. A kapott információknak megfelelően 6x5 m nagyságú szelvényt volt szükséges kialakítani, hogy teljes terjedelmében előttem álljon a telepjelenség. Kiderült: a korrekt kibontást két, illetve három, más, korábbi-későbbi hovatartozású létesítmény nehezíti. Egyrészt középkori sütőkemence pont az északkeleti sarokban, s másik, gepidának bizonyult épületalap a nyugati részen, továbbá régebbi őskori gödör a délkeleti fertályon. Lényegében azt lehet mondani, hogy a La Tène háznak összefüggően csak déli fele maradt érintetlen, valamint egy szakasz az északi oldalfalból. Ennyi azonban elégséges a megfelelő, használható rekonstrukcióhoz. Az alábbiakban a tradicionális mód, és nem a nehezen követhető feltárásfolyamathoz igazodva adom ennek a régészeti objektumnak lehető részletes, tüzetes leírását. A másik két teleplétesítménynél nem írtam pontosan, fokokban jelezve vagy feltüntetve az égtáj, latinosan mundi pars szerinti elhelyezkedésről, csak nagyjából, mert különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam ennek. A leírás alatt lévőnél azonban nem hanyagolhatom el: a gödörnégyszög északkeletdélnyugati hossztengelyű volt 17° eltéréssel. Részint rekonstruált formája zömök, rövid téglalapnak nevezhető, a meglévők esetében ívelődő sarkokkal. Az oldalfalak vonalai nagyjábanegészében egyenesen futottak. A tér hosszirányban 4,8 m, keresztirányban pedig 4,2 m volt, ebből az alapterületre kb. 20 m

2-t számoltam. (Ami a kelta házak ismeretében az átlagoshoz-nagyobbhoz közelít.) A földfalakat helyenként függőlegesként, másutt rézsűsként jellemezhetem. A gödörház egy köztes vagy közöttes plánumának része az a vízszintes padka, amely a déli fal mellett húzódott végig 20-40 cm szélességben, -20 cm-re a megnyesett szelvényfelülettől (a padlótól úgy 40 cmnyi magasságban). Nyomban hozzá lehet tenni, hogy ez egy, a kelta települések házainak egy részére jellemző megoldás vagy specialitás, megkülönböztető jegy, a keleti keltáknál föltétlen, a Kárpát-medencében bizonyosan. Az épületalap padlója jó három ásófogásnyira, 55-60 cm mélységben bontakozott ki, s kelet felé kissé lejtett. Állaga igen kemény sárga agyag volt, a huzamosabb, hosszabban tartó használat indikátoraként. Rajta 2-3 cm vastag, többsávos, kompakt, rétegesen/palásan felváló feketés földet találtam, amelynek értelemszerűen legteteje fogható fel úgy, mint utolsó járószint. A földbesüllyesztett ház legalsó plánumából még további beásások mélyedtek le, összesen öt: három vagy négy oszlophely és egy gödör. Az utóbbival kezdve elhelyezkedését tekintve központinak mondhatom, a középteret foglalta el. 170 cm és 110 cm méretekkel kibontakozó, szabályos ovális, teknős aljú, 100-110 cm mély gödör (talán munkagödör?) volt, amelynek közepén egy további kerek, 40 cm átmérőjű mélyedés volt (mélységére nincsen adatom). Kerámia egyértelműen keltezte. Cölöphelyszerű régészeti jelenség bukkant elő a délnyugati sarokban kör formátumban, teknős, -20 cm-es fenékrésszel. Külön jelenségcsoportként tárgyalandó a kunyhóalap három, egyfelől elsődleges és masszív, másfelől másodlagos fontosságú, funkciójú oszloplyuka egyvonalban, némileg eltolódva a déli földfal iránt. (A hosszanti tengelynek, az egész tetőszerkezetnek ez az aszimmetriája ugyancsak gyakran előfordul a kelták világában, a Kárpátok medencéje Celticum/Keltikumában.) Kettő a rövidebb oldalakhoz tapadva, egy a keleti előtt rajzolódott ki. Eme utóbbi hengerszerű, cilindrikus volt, teknős záródású, 30-35 cm diaméterrel, igen tetemes, 65 cm mélységgel. A betöltődésében konstatálható eltérő, laza-sötétes és tömör-sárgásabb rész talán az egykori, 20-25 cm vastag faoszlop nyomát, némi jelét őrizte meg, bár rajzomra jegyeztem, hogy kérdéses. A közelében fekvő cölöplyuk is hengeres formátummal került kibontásra - átmérője 25 cm, mélysége „csak" -45 cm-re rúgott. A nyugati tartóelem nyoma viszonylag nagyméretű, 70x55 cm volt és ovális-szerű, padkás kialakítású, cilindrikus. Betöltődésének lentebbi rétegeiben 1-2 cm szélességű, cca. 20 cm méretű, gyűrűs elszíneződést figyeltem meg; ez, az átellenes oldalon lévőt valamelyest igazolva, verifikálva a gömbfa-ágasfa nyoma lehetett. A bemutatandó kelta kistelepülésnek legmarkánsabb, legnagyobb régészeti jelenségéhez mindent összeszámlálva 292 régiséglelet tartozik (ezt 100%-nak veszem) - 118 db kerámia (40%) és más 174 db (60%). A cserépedények töredékei sorában 102 a korongolt és 16 a pusztán kézzel formált; ami 86%-ot és 14%-ot tesz ki a keramika megoszlásában. Az ún. egyéb leletek sorozata: 1 vaskarika, 5 további vastöredék, 1 orsókorong edényfalból, 4 igazi malomkő, 2 valószínű őrlőkő, 1 csillámos kő, 1 kőbuzogány, 2 kovadarab, 4 paticsrög, 54 kemenceplatni (természetesen nem a szuperpozíciós középkori objektumból), 3 salakrög, 1 agancság és 95 db állati csont (pl. lábközépcsont). Faszenet is gyűjtöttem. A C objektum korongolt fazekasáru kerámiaanyagának elsőrangú, jeles példánya egy igazi kettős kónikus, kelta asztali keramika S-profilú mélytál (a német terminológiai gondolkodásban Breitform, szélesforma kategória) fele részlete, melyet hat egybeillő cserépből hoztam össze. Tiszta, kövér agyagból » 9 «