Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Havassy Péter: Várurak és várúrnők a középkori Gyulán
Tisicum XVIII. szlavón birtokait, többek között Mária királynénak. Még ebben az évben az országgyűlés kizárta mint idegent a királyi tanácsból, továbbá az is érzékenyen érintette, hogy elrendelték a Dózsa-féle parasztháború után a birtokaira szökött jobbágyok visszaadását. Tulajdonképpen egykori gyámtársai, Bornemissza és Bakócz ösztönzik e döntések meghozatalát. Ekkor elhagyja Budát és hazatér Ansbachba. II. Lajos erélyes felszólítására 1525 tavaszán rövid időre Budára jön, de visszatér szülőföldjére, melynek 1527-től egyedüli uralkodója lesz. Ugyanezen év november 3-án még részt vesz Fehérváron Ferdinánd koronázásán, ezt követően azonban végleg elhagyja Magyarországot. Mivel októberben Ahorn János gyulai udvarbíró Budára megy az őrgrófhoz, feltehetően ekkor szállítja fel a gyulai uradalomra és a várra vonatkozó iratokat, s a koronázás után viszi azokat haza az őrgróf. Ezzel óriási szolgálatot tett az utókornak - még ha akkor nyilvánvalóan nem ez a cél vezérelte mert a török harcok közepette ezek a dokumentumok nyilván elenyésztek volna. Ez idő tájt tért át az evangélikus hitre öccsével együtt, a kettős királyság idején mégis a katolikus Ferdinándot támogatta. Annál is inkább, mert Szapolyai János és közte elég súlyos nézeteltérések voltak, sőt tulajdonképpen gyulai várának elvesztését is János királynak köszönhette. Az ágostai birodalmi gyűlésen egyik leglelkesebb támogatója volt a protestantizmus ügyének, de nagy szerepet játszott a reformáció Brandenburgban való elterjesztésében is. 1542- ben huzamosabb ideig udvarában tartózkodott Dévai Bíró Mátyás evangélikus, majd később református prédikátor, debreceni esperes, akit „magyar Luthernek” is neveztek. Hohenzollern-Brandenburgi György Hitvalló Györgyként való ábrázolása György őrgróf minden hibája ellenére művelt ember volt, anyanyelvén kívül beszélt latinul, szerbül, románul és csehül. Amikor 1543. december 27-én Ansbachban elhunyt, kortársai már a reformáció egyik leghívebb támogatójaként tisztelték, akit vallásos buzgalmáért felruháztak a Jámbor vagy Hitvalló György (Georg der Fromme) névvel. Czibak Imre váradi püspök és a Patócsiak A két rokoni család (Imre unokaöccsei voltak a Patócsi fiúk, a püspök után a vár urai, Miklós és Ferenc) már eddig is több ízben szerepelt a gyulai vár történetében. Először még a Marótiak idején: Ilona férje, mint láttuk, Patócsi Miklós volt. Ezt követően említettük a Gútkeled nemzetség kapcsán, hogy Szakolyi Bálint gyulai várnagy leánya, Katalin, Czibak Ferenc felesége lett, s e házasságból származott Imre püspök. Az 1520-1524 között várnagykodó Patócsi Péter testvére volt Jánosnak, akinek a felesége feltehetően Czibak Borbála, innen a rokonság. (Könnyen meglehet azonban az is, hogy Patócsi Bertalan felesége lehetett a Czibak leány.) A későbbi várnagy, Mágocsi Gáspár első felesége pedig Patócsi Anna volt. Czibak Imre családja (ez az ág a géresi, palotai előnevet használta) Arad, Bihar, Békés, Csanád és Temes vármegyében volt birtokos. 1484-ben egy hatalmaskodási ügyben, melyet pontosan a gyulai várnagyok követnek el, említik szüleit, akik gyermekeik: János és Margit nevében is nyilatkoznak, tehát ekkor Imre még nem él. Gyermekkorában Szapolyai János - akkor még erdélyi vajda - udvarában apród, és Szerémi szerint közöttük rokoni kapcsolat is kimutatható. Az ország későbbi talán leghíresebb hadvezére, Tömöri Pál érsek és főkapitány mellett kezdte katonai pályafutását Fogaras várában. 1506-ban is Tömöri várnagy mellett találjuk, amikor kezdeti vereség után legyőzi a Lajos trónörökös születése alkalmából rájuk kivetett adó (az ún. „ökörsütés”) miatt fellázadt székelyeket, s részt vett a törökök elleni ütközetekben is. Szapolyai vajda mellett harcol a Dózsa-féle parasztháború idején. Ezt követően udvari szolgálatba kerül, mert a „királyi fenség kapitányának" nevezik, s pénzt is vesz fel a királyi kincstárból. 1525 elején Tömöri lemondott tisztségeiről, s maga helyett Czibakot ajánlotta kalocsai érseknek és főkapitánynak. Tömöri távozását se Buda, se Róma nem fogadta el, de Imre ettől függetlenül belépett a papi rendbe, és II. Lajos király még ugyanazon év május 31-én szerzetesi javadalommal tüntette ki, a kolozsmonostori apátságot adományozván számára. Mohácsnál ismét Tömöri Pál oldalán küzd, egyre inkább katonai vezető pozícióban. Ám a csatában elesett II. Lajos, és a székesfehérvári országgyűlés 1526. november 10- én királlyá választotta Szapolyai János erdélyi vajdát, akit másnap meg is koronáztak. A pozsonyi diétán azonban a magyar urak másik csoportosulása uralkodónak nyilvánítja Habsburg Ferdinánd cseh királyt és ausztriai főherceget. Megkezdődik a kettős királyság időszaka, amelyben, mint később látni fogjuk, fontos szerep jut a gyulai várnak is. 108
