Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó Anna Viola: Forog a film a Hortobágyon
Tisicum XVIII. jelenítettek meg: Kína, Amerika, Velence, Spanyolország, London, Nápoly, a szultán birodalma és az Északi-sark képződött meg a kíváncsiak előtt. A saját haza bemutatására s így a hazafias érzelmek emelésére azonban, a technikai akadályok miatt, egy darabig nem kerülhetett sor. Ennek az akadálynak a leküzdésén folyamatosan dolgozott mind az egyesület vezetősége, amely anyagilag támogatta, mind az egyesület ezermester művezetője, Zitkovszky Béla, aki lefolytatta a kísérleteket, és gép-prototípusok sorával kitartóan igyekezett előállítani a használható filmfelvevő- és lejátszó készüléket. 1901-re sikerült végül a művezetőnek egy olyan gépet szerkesztenie, amellyel már forgatni lehetett. így született meg Pékár Gyula tánctörténeti előadásának illusztrációjaképpen az első magyar filmként tisztelt A tánc című képsorozat, amelyen balett-táncosok és a Vígszínház korhű jelmezekbe öltözött művészei adtak elő történeti és modern táncokat, csoportosan, párosán vagy egyénileg. Ez a film valójában nem egy film, hanem több rövidke, tekercsenként- jelenetenként fizikailag is különálló mozgó illusztráció sora, amelyek önmagukban ugyan már gondosan megrendezet- tek-koreografáltak voltak, de nem volt cselekmény általi kohéziójuk, s az előadás folyamán a mozgóképek diaképekkel, szöveges betétekkel, színpadi élőképekkel váltakoztak - az Uránia bevált módszerének megfelelően. így tulajdonképpen csak technikai értelemben, teljes egészében magyar előállítása révén viselheti az elsőség címét - hiszen magyar témájú filmeket már a millennium idején készítettek Lumiére-ék operatőrei.23 A következő évben aztán a minisztériumi támogatásnak köszönhetően „költségetnem kímélve, modern berendezést kapott a színház”,24 valószínűleg egy Lumiére-féle kamerát, s Zitkovszky ennek segítségével tökéletesíthette a maga készülékét oly módon, hogy az már más operatőrök számára is kölcsönözhető, kiadható volt. A negyedik évad nyitószámául az akkori igazgató, a debreceni kötődésű Szana Tamás eszméje nyomán és az egyesület pedagógiai programjába illeszkedve - mintegy szimbolikusan is felvezetve a hazai témák bemutatási lehetőségének immár elérkezett idejét - a magyarság ősi fészke, Debrecen és a Hortobágy kínálkozott; ehhez kerestek alkalmas személyt. (Az egyesület szakosztályain belül többnyire közös 23 BOGDÁN Melinda-MUNKÁCSY Gyula é.n.; MOLNÁR István 2000. 53-54.; KŐHÁTI Zsolt 1996. 24-27.; MAGYAR Bálint 2003. 42-47.; KŐHÁTI Zsolt 2008. 24 A délibábok hazája. Debreczen, 1902. augusztus 19. - citátum a Pesti Hírlapból. döntés alapján jelölték ki és íratták meg a színházban bemutatandó előadásokat.25) Nem tudni, ebben az esetben a tyúk volt-e előbb vagy a tojás, hogy tehát Zitkovszky kérte fel Haranghyt a fényképezésre, vagy Szana Tamás az esetleg debreceni újságíró-kapcsolatai révén ismert Lovász Jánost a szöveg megírására, s így „Haranghynak Lovász által magyarázott remek képei” vagy „Lovásznak Haranghy által színezett poétikus rajzai"26 készültek-e végül el - a kettő mindenestre, az előadásról szóló beszámolók szerint, szervesen kiegészítette egymást. Lovász János Haranghyhoz hasonlóan, banktisztviselő volt Debrecenben, újságíró s műkedvelő író; négy könyve jelent meg, két szépirodalmi munkája két számviteli-közgazdasági művel felváltva.27 Első kötetét, az Alföldi képek címet viselő anekdotikus tárcagyűjteményt 1899-ben a Csokonai Kör adta ki, a megjelentetést kettős kötelesség teljesítésének állítva be az előszóban: a fiatal debreceni írónak és az oly ritkán megszólaló debreceni témáknak és alakoknak kíván így tért nyitni. Bár „nem mondjuk, hogy a kötet mind igaz gyöngyöket foglal magában, de számos lapján meg-meg- csillan a jól talált rajz fénye, sőt itt-ott a humor derűje is”', s így ajánlható „mindazoknak jóakaró figyelmébe, akiket érdekel a tősgyökeres magyar népéletnek egyszerű, de hű rajza”. Valószínűleg ennek a Pesten is jó visszhangot kiváltott kötetnek köszönhette Lovász az előadásra való felkérést - hiszen említett erényei, „éles megfigyelése, hangulatos leírása, színes előadása”28 mind ismeretterjesztésre teremtették. Lovász János előadásának szövegét olvasva szinte bizonyosnak látszik, hogy az, saját régi szövegei mellett, Haranghy korábban - előző nyáron és télen - készült hortobágyi fényképei köré épült - s a már kész szöveget illusztrálta, egészítette ki később a fényképész Debrecen belvárosában lekapott jelenetekkel - melyeken a város „életének sajátos, magyar jellege legimponálóbban bontakozik ki”. A mozgófilmeket Haranghy „az Uránia nagy kinematograf gépével” készítette, 1902. június 15-én „vasárnap délelőtt a Nagytemplom előtt, a Piac utcán, a Kossuth utcán, délután a Nagyerdőn", hétfőn pedig a Hortobágyon.29 - A premierre a negyedik évadát ezzel a műsorral nyitó Urániában 1902. augusztus 16-án került sor. 25 BOGDÁN Melinda-MUNKÁCSY Gyula é.n. 26 Debreczen, 1902. szeptember 22. 27 GULYÁS Pál 1995. 28 LOVÁSZ János 1899. III-IV: A „Csokonai Kör” Előszava. Megjegyzendő, hogy a kötet bírálatakor még szigorúbban fogalmaztak: Kardos Albert jelentése szerint Lovásznak, amellett, hogy erős a hangulatok megfigyelésében és leírásában, legnagyobb baja, hogy kevés benne a humor, szerkesztésben nem elég erős, stílusa nem elég tisztult, a műfaj pedig, amelyet leginkább kedvel, a magyar népéletnek egyrészt nagyon is népies, másrést nagyon is felszínes rajzát nyújtja. Vö.: ASZTALOS Dezső-LAKNER Lajos-SZABÓ Anna Viola 2005.109. 29 Kinematograf képek Debrecenről. Debreceni Újság, 1902. június 14. 212
