Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Havassy Péter: Várurak és várúrnők a középkori Gyulán
Tisicum XVIII. Maróti család A családnév egyértelműen helynévből képzett, melynek alapja az az egykori, a Duna, valamint a Dráva és a Száva alsó folyása által bezárt történelmi táj, a Szerémség területén, ezen belül is Valkó vármegyében fekvő Marót nevű település (a mai szerbiai Morovic), mely a Báza (Bosut) folyó mellett fekszik. A környék Bázaközként, Szigetként is előfordul a régiségben. Szerintünk nevezhették a középkorban Vízköznek is, mert az 1405. évben gyulai várnagyként előforduló Vízközi Benedek családja az oklevelekben Bázaközi, sőt Beletinci néven is előtűnik. Beletinc vára Maróttal szemben, a Bosut nyugati oldalán terülhetett el. A család a Gútkeled nem legdélebbi ágából származott, s első ismert őse, Mihály (1263). Az ő fia István, aki udvari ifjú (királyi apród) volt, 1275-1298 között fordul elő az oklevelekben. Öt fia közül a legidősebb, Mihály magister emelkedett a legnagyobb tisztségre, vitányi várnagy lett. Tőle eredeztethető a Maróti-ág Bujáki családja. Öccse István udvari lovag, ám minket igazán legfiatalabb testvérük, János érdekel, akit 1353-1364 között említenek az oklevelek, ő a mi János bánunk édesapja. Anyját - eddigi ismereteink szerint- sajnos nem említik a rendelkezésünkre álló források. Az ifjabb János tehát a kutatók véleménye szerint az 1360-as évek második felében, Karácsonyi János szerint 1366-ban születhetett. Egyetlen felnőtt fiútestvérét ismerjük, Dénest, aki 1390 körül a nagyolaszi csatában török fogságba került, majd 1396-ban a nikápolyi csatában hősi halált halt. Ezenkívül még János nővére, Ilona ismert, akit a nem különösebben tehetős, Békés és Arad megyei birtokokkal rendelkező iregdi Patócsi Miklós vett feleségül, de Ilona 1399-ben már özvegy. Azonban a Maróti rokonság hamarosan megnövelte a család elismertségét, mert leányukat, Patócsi Katalint 1413- ban már az ország egyik legelőkelőbb családjából, a Ludány nemzetségből származó Lévai Cseh Péter lovászmester feleségeként említik. Lévai egyébként az akkor már rokonának számító Maróti Jánossal együtt 1427—1428-ban macsói bán, 1436-1438 között pedig erdélyi vajda. A következőkben röviden összefoglaljuk Maróti János tisztségeit. (A felsorolt dátumok nem a hivatalviselés pontos idejét, hanem az okleveles említést jelölik.) Rögtön első ismert, s később általa többször betöltött méltósága a macsói báni volt (1397. március 4. - szeptember 13.; Perényi Péterrel közösen), melyet rövid időre megszakított a korszakban szintén rangos tisztségnek számító székely ispánság (1398. január 12. - február 20). Még ugyanez évtől 1401 végéig, sőt a kései dátum miatt nyilván 1402-ig (1398. április 2. - 1401. december 29. Bebek Ferenccel, 1401-ben ismét Perényi Péterrel közösen), sőt érthetetlen módon hamarosan ismételten visszahelyezve, immáron hosszabb időre (1402. szeptember. 21. - 1409. december 08.; Újlaki Lászlóval), s végül negyedszer és utoljára (1427. május 19.- 1428. október 27.; Lévai „Cseh” Péterrel) macsói bán. Közben 1406-ban a kalocsai érsekség világi kormányzója, 1414-ben pedig friauli kormányzó. Tisztségeinek viselése közben természetesen sok tagból álló familiáris csoportra támaszkodhatott. Közülük most csak egyet emelünk ki: János bán valkói és bácsi alispánját, valamint 1405-1408 közötti szreberniki várnagyát, Szilágyi „Bernolt” Lászlót, Szilágyi Erzsébet apját, Mátyás király nagyapját. Érdekes, hogy unokáik, Maróti Máté és Szilágyi Margit házastársak lesznek (lásd később). Életpályáját, hasonlóan néhány fentebb említett rokonához, lehet, hogy udvari ifjúként, királyi apródként kezdte, igaz ennek alátámasztására csak egy híres irodalmi példával szolgálhatunk. Arany János a Toldi estéje című művében így ír Nagy Lajos király udvaráról: „Mert szolgála ottan sok úri csemete: Losonczi-, Maróti-, Bánfiak nemzete, Kanizsai, Szécsi, Kont, Balassa, Csupor, És ama nagy híres, fényes Laczfi-Apor.” Lehet, hogy a királynő közvetlen kíséretéhez tartozott, mert ilyen minőségében kerül a szemünk elé 1386-ban, amikor a Kis Károly király elleni gyilkosságot megtorlandó, Horváti János macsói bán és Palisnai János, a johannita lovagok vránai perjele Diakóvár mellett megtámadták Mária királynőt, édesanyjával, Erzsébet királynéval együtt. Garai Miklós nádort lekaszabolták, Maróti János pedig többekkel együtt kemény harc után, súlyos sebekkel bontottan került a zendülők fogságába, de sikerült megszöknie. A rákövetkező Jan van Eyck (?): Keresztvitel Zsigmond király és kísérete ábrázolásával. Elképzelhető, hogy egyikük Maróti János bán | 100
