Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Történelem - Szabó G. László: Maximus Thrax és a senatus
Tisicum XVIII. germán fogoly ül a lábánál. A győzelem istennőjének ábrázolása a germán fogollyal a lábánál egyértelműen a császár germánok fölötti győzelmét hirdeti.27 Ugyanezen felirat mellett egy esetben Maximinus is megjelenik a hátlapi ábrázoláson. Ezen a vereten a császár látható katonai ruhában, jogarral, lábánál germán fogollyal, miközben Victoria győzelmi koszorút helyez a fejére.28 Természetesen ezen érmetípus jelentése is megegyezik az előzővel. A VICTORIA AVG. körirathoz tartozó érmék hátlapi ábrázolása egységes. Mindegyiken Victoria látható jobbra, pálmaágat és koszorút tartva a kezében.29 A körirat, valamint a győzelem istennője ábrázolása a pálmaággal és a győzelmet jelképező koszorúval szintén a győzedelmes császárt propagálja. A VICTORIA AETERN. körirattal ellátott érmeken szintén a győzelem istennő jelenik meg balra, és mindkét kezében koszorút tart. Előtte egy pajzs látható. A győzedelmes korszakot hirdető érme az előlapi IMP. MAXIMINUS. PIVS. AVG. felirat miatt 235 márciusa és 236 januárja közé datálható, tehát szintén a germánok elleni hadjárat sikerét ünnepli. Maximinus érméi között van még egy típus, amely a germán hadjáratra vonatkoztatható, bár ez az ábrázolás majd minden császár éremverésében megjelenik a hadjáratoktól függetlenül. Ezen érme hátlapján MARTI PACIFERO, azaz a békehozó Mars látható, jobb lába egy sisakon nyugszik, ágat és jogart tart.30 A római császárkorban ez az ábrázolás sok esetben előfordul a győzedelmes hadjáratok után. Hirdetve a rómaiak által vívott háború után bekövetkező békét. A fentebb elemzett veretek túlnyomó többségét adják Maximinus érméinek, különösen 235 és 236 folyamán. A császári éremverés fő irányvonala tehát ezekben az években egyértelműen a császár katonai erényeinek, illetve a germán hadjárat sikerének a propagálása volt. A germán hadjárat után 236 elején Maximinus felvette a GERMANICVS cognoment, ami ezek után, mivel a hivatalos császári titulatúra része lett, valamennyi feliraton megjelenik. A 236 és 238 közötti időszakból több mint 100 feliratot ismerünk, amelyeken megjelenik a fent nevezett cognomen.31 A Maximinus idejében keletkezett papiruszokon is megjelenik a császári titulatúra részeként ez a cognomen32. Maximinus még 235/236 telén Sirmiumba vonult téli szállásra 27 RIC 48 Maximinus 23. 28 RIC 4B Maximinus 70. 29 RIC 4B Maximinus 16, 22, 67, 68, 69 30 RIC 4B Maximinus 11. 31 Lásd. Függelék 32 Germanikosz megisztosz: CPapGr 2_1 77.rp. 1.1.1.1.8; PRossGeorg 519.1.1.1x11 PSI 9 1067.1.1.1.1.18. Germanikosz megisztosz Dakikosz megisztosz Szarmatikosz megisztosz: ChrWilck Work 001 497 rp. 1.1.1.1.21 PLond 2 212B.1.1.1.1.2; POxy 8 1114.1.1.1.1.17 POxy 43 3107.1.1.1.1.2.; PS112 1254.1.1.1. r. 11 a hadseregével együtt, és ott egy nagyszabású hadjáratot készített elő a szarmata-jazygok valamint a dákok ellen. Hé- ródiánosz azt írja, hogy Maximinus ki akarta terjeszteni a birodalom határait egészen az Ókeanoszig33. Ez a gondolat Marcus Aurelius markomann-kvád hadjárata óta először és a Római Birodalom történetében utoljára jelenik meg. Maximinus szarmata hadjáratáról vajmi keveset tudunk. A források nem említenek róla semmi érdemlegeset, csak azt, hogy a császár készült erre a hadjáratra, és hogy a következő két évet ezen a területen töltötte. Annyi bizonyos, hogy még 236 folyamán Maximinus felveszi a SARMATICVS illetve a DACICVS győzelmi cognoment. Illetve ismerjük pár katona sírkövét Daciából, akik ezen hadjárat során estek el34. Valószínűnek tartom, hogy ez a hadjárat nem hozott különösebb sikereket, inkább csak határrendezési munkálatok, illetve kisebb összecsapások zajlottak. A szarmata-dák hadjáratot nem kísérte a germán hadjárathoz hasonló propaganda. A császár veretein egyik győzelmi cognomen sem jelenik meg. A feliratos anyagban azonban a császári titulatúra részeként megjelenik mindkét melléknév a birodalom valamennyi területén Africától Hispánián keresztül Germánjáig.35 Illetve a papiruszokon is gyakran megjelenik a császár két új mellékneve.36 A korábbi gyakorlatból kiindulva feltételezhetjük, hogy Maximinusnak valamilyen sikereket mégis el kellett érnie, ha felvette ezen cognomeneket. Véleményem szerint két oka van annak, hogy Maximinus miért nem propagálta ezen hadjáratát az előzőhöz hasonlóan. Az első természetesen az előző propaganda eredménytelensége volt. A senatori rend továbbra sem tartotta Maxi- minust méltónak a császári bíborra, hiába ért el szép katonai sikereket, alacsony származását ezzel nem tudta feledtetni. Sőt azzal, hogy propagandájában szinte kizárólagosan katonai erényeit igyekezett kiemelni, csak még tovább erősíthette a senatus ezen véleményét. Maximinus propagandája tehát túlságosan egyoldalú volt, és ezáltal nem érte el célját. A másik oka pedig az volt, hogy Maximinus saját csapdájába esett bele. Nyilvánvalóan szarmata-dák hadjáratát is azért indította, hogy ezzel megerősítse császári pozícióját, és katonai sikerei révén tartsa meg a hatalmat. Azonban míg a germán hadjáratnak megvolt az anyagi fedezete, hiszen azt még Severus Alexander indította, a szarmata-dák hadjá33 Hér VII. 2.9. 34 Ibid. 2308-9; CILIN 3336 35 Lásd. Függelék 36 Lásd. 32. jegyzet 92
