Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Régészet - Madaras László: Honfoglalás kori leletek Tiszasüly–Éhhalmon - Selmeczi László–Szabó Géza: A jászberényi Nagytemplom kriptájában régészeti módszerekkel feltárt XVIII–XIX. századi sírok

Tisicum XVIII. 41. sír A koporsófedélen fehéren tűnt elő a belső részeiben is növényi ornamentikával gazdagon kitöltött kereszt, mely a rokokó jegyeit mutatta. A két oldalra lelógó keresztszára­kat egy forgórózsaszerű mintával alakították ki. Az alapszín szinte teljesen lekopott, csak helyenként maradt meg a sötét, kékesfekete, a széleken futó növényi minták körül pedig a kék és piros, a kibontáskor fehéren előtűnő felirat belsejében a citromsárga festés nyoma. A felirat szerint „b Nyugszik Sipos Anna Éltének 40dik Esztendeiben Az Úrnak Adta Lelkét 28dik Áprilisban 1798". A fej felőli végnél IHS, láb felőli vé­gén „Mária” felirat volt (JBQ41J1). (30. kép) A koporsófedelet leemelve láthatóvá vált, hogy a halottat gyaluforgács derékaljra, s ugyancsak forgáccsal tömött, szé­les, a hát közepéig érő párnára fektették, majd ritka szövésű szemfedéllel takarták le (JBQ41J2). Gerince a mellkasi ré­szen feltűnően ferde volt, majdnem egy 20 cm átmérőjű, a bal váll felé nyitott félkört írt le. A csigolyák tövise lefelé állt a koporsófenék felé, az elcsúszás tehát egyértelműen elsősor­ban oldalirányú volt. (31. kép) Hajának maradványai a felszedés során teljesen elpor­ladtak (JBQ41J3), csak csipkés főkötőjéből tudtunk kisebb részeket megmenteni (JBQ41J6). Olvasójának gyöngyeire és a végén lévő kis feszületre a jobb csípőlapáton, valamint a combcsont környékén találtunk rá (JBQ41J4). Lábán nagyon jó állapotban megőrződött, magas szárú, hegyes orrú bőr­csizma volt. A mintegy 10 cm-re a térd alá érő szárát kicsit ívesre vágták, a bokánál elöl 4 nagyobb és egy kisebb ránc­cal díszítették. Az erős, vastag bőrtalp kettévált, és láthatóvá vált, hogy a borítás alatt a sarka ugyanaz a fából ívesre fara­gott, bőrrel bevont sarok volt, mint amilyent már több sírban is megfigyeltünk. A kéreg síkjától mintegy 3-4 cm-rel beljebb álló sarkot a belső oldalán és a talprészen vassal erősítették meg oly módon, hogy a finoman ívesre munkált vas egyik végét a sarok alá lapolták vastagon - a patkó helyére -, a másik végét pedig legyezőszerűen kiszélesítve és elvékonyít­va a talp formájára kovácsolták. Minden bizonnyal erről a sarkot erősítő vasdarabról kaphatta a nevét a forrásokban emlegetett „steklis” csizma (JBQ41J5). (32-33. kép) 42. sír Bolygatott, törmelékkel feltöltött sír, melyből értékelhető leletek nem kerültek elő. 43. sír A textillel bevont koporsófedélen zöldre oxidálódott fémszálas szalag rajzolta ki az egyszerű, egyenes vonalú, szélesített végű keresztet, melyen INRI felirat, alatta pedig korpusz volt. A koporsó szélein is végigfutó szalagot és a feliratokat fehér porcelángyöngyökkel verték ki. A felirat szokatlan tömörséggel tudatta „Kosotzky Therézia elhunt 84 évéb” (JBQ43J1). Teste teljesen elenyészett, ruházata azonban viszonylag jó állapotban maradt meg. Fekete fő­kötőjét felül nagy, széles masni, szélét pedig fodros barna szegély díszítette. Szalagszerű megkötője hosszan lelógott a mellkasra (JBQ43J2). A vállára borított kendő rojtos sze­gélyén legalább két világosabb színű rávarrt szalag futott körbe (JBQ43J3). Az elporladt kézfejek környékén olvasója nem került elő, csak valami elbomlott szerves anyag ma­radványait sikerült rögzíteni (JBQ43J4). Nyitott imakönyve viszont jól látható volt a bal combcsont középső harmadánál (JBQ43J5). Derekán húzott, hátul masnira kötött, egyenes aljú kötény volt (JBQ43J6). Cipőjének csak vastag bőrtalpa maradt meg (JBQ43J6). (34-36. kép) 44. sír Az erősen korhadt koporsófedélen még jól felismerhető volt a kékesfekete festett forgórózsás díszítés nyoma. A sírban fekvő Nagy Rozália valószínűleg 1805-ben hunyt el, elhalálozása évének utolsó számjegye már nem olvasható ki egyértelműen. Főkötőjének fátyla a test két oldalán követhető volt egészen a combcsont közepéig (JBQ44J1). Olvasóját a medencén összekulcsolt ujjai közé fűzték (JBQ44J2), s köz­vetlenül alá, a combjához tették nyitott, kapcsos imakönyvét is. Az imakönyv elporladt lapjain csak néhány betűfoszlány - e, /j /, i, s - volt kivehető, sajnos ezúttal sem sikerült kide­ríteni, hogy pontosan hol nyitották ki (JBQ44J3). 45. sír A textillel borított, erősen korhadt koporsófedélen nehe­zen, de azért olvasható volt a díszszögekkel kivert felirat, mely szerint „It Nyugszik T. Kállai Anna Aszony T Kovács Imre N. Táb. Úr Özvegye Elhunt Élte 92. Évében Július 22 napján 1842". A könyökben a hasára hajlított bal kezében szívére tett feszületet fogott (JBQ45J1), ami mellett a jobb mellka­sán csukott imakönyve volt (JBQ45J2). Jobb keze kevésbé behajlítva pihent a jobb csípőnél, ujjai között olvasóját tartva (JBQ45J3). Gyenge megtartására ellenére is jól látszott, hogy ruhája hátul végig nyitott volt, amit csak a nyaknál kötöttek össze. Hosszú ujját a csukló fölött saját anyagából rávarrt mandzsettával, alját fodrokkal díszítették (JBQ45J4). Leke­rekített orrú, fűzős, a lábfej közepén hasított cipőjét koraiak­ban összehúzott textildarabból készített kis rózsa díszítette (JBQ45J5). (37 kép) Az exhumálás során felnyitott 45 fülkében legalább 69 személy földi maradványait tártuk fel. A nemek eloszlása egyenletesnek mondható, bár valamivel nagyobb számban vannak a női sírok. Feltűnő azonban, hogy a gyermeksírok aránya messze elmarad a kor temetőiben szokásos magas átlagtól, mindössze az egyik fülkébe behányt csontok között került elő egyetlen gyermeksírra utaló adat. A feliratoknak, összegyűjtött koporsódaraboknak köszönhetően 32 eseté­ben az elhunyt teljes nevét, két további halottnál pedig csak a családnevet sikerült megállapítani. Az adatokból az is kö­vethető, hogy a kriptába a leggazdagabb herényi polgárok és tisztviselők, egyházi személyek temetkeztek. Érdemes egy pillantást vetni az egyes családokhoz tartozó sírok elhelyez­kedésére is. A Kállai család rokonságához tartozó sírok pél­dául (1. sír: Molnár Anna, Kállai István özvegye; 6. sír: Kállai István; 45. sír: Kállai Anna) a bejárat két oldalán lévő első 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom