Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Irodalom- és művészettörténet - Szabó István: Ami Szolnokot országosan is ismertté tette VIII. A Szolnoki Művésztelep 1949–1950

Irodalom- és művészettörténet

megtudjuk - Patay is részt vett a Magyar Rézkarcolók Egyesületének a Képzőművészek Szabadszervezetében júliusban megrendezett kiállításán, s „...művei közül az arcképsorozata emelkedik ki.”5 6

Patay Mihály: Kapás Béla portréja (1949)

Patay Mihály: Kucsmás férfi portréja (1949)

A még élő és alkotó egykori telepi tagok tevékenységét végigkísérve a valamikori, harmincas évekbeli vendégtag, Duray Tibor tűnik a legaktívabbnak. Neve már az év első lapszámában együtt szerepel a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség kiállításán a régi és a még élő, befutott nagyságokéval, s a névtelen cikkíró úgy látja, hogy „...Duray Tibor akvarelljei a falusi női munkáról jól megfigyelt, jól komponált, életteljes munkák.’’5 Még ugyanebben a hónapban szerepel a Rippl-Rónai Társaság Nemzeti Szalonbeli kiállítása kapcsán is: „...sötét, túlméretezett képeivel, (amelyeknek) figurái elvontak, arcai sematikusak.’’7 8. Egy júniusi hír szerint pedig a „Béke-rajzpályázat 10 darab 500 Ft-s díja közül a zsűri egyet Duray Tibornak ítélt.'5 A kiállítást a következő folyóiratszámban Pogány Ö. Gábor értékeli, mely szerint Duray „A béke őrét, (=„Megvédjük a békét”), néphadseregünk katonáját állította elénk jelképes kellékek között, szemben vele az imperialista rombolással, védelmi vonala mögött a virágzó magyar élettel. A beérkezett pályaművek közül szellemében a legpozitívabb Toroczkai Oszvald: „Megvédjük minden erőnkkel” című kompozíciójához hasonlóan. Duray azonban túlzott engedményeket tett a folthatásoknak, mintegy önálló szerephez juttatva az anyagszerűséget, ezúttal a linóleumtechnikát.”9 A kolónia első generációjához tartozó és még a második világháború után is aktívan dolgozó Zádor István nevével az elemzett év folyamán egyetlen alkalommal találkozunk. A már említett Magyar Rézkarcolók EgyesüleDuray Tibor: Megvédjük a békét (1949)

tének kiállításán való szereplése evidencia, hiszen 1929-től kezdve ő az elnöke ennek a művésztársaságnak. Kiállított lapjait Végvári Lajos meglehetős szigorral ítéli meg, mondván: „...csak technikai tudását mutatja meg.” Ennek ellenére az egész társaságot bemutatni szándékozó írásához az egyik illusztrációt tőle választja.10 Ugyanezen a csoportkiállításon állítja ki lapjait a telephez szintén annak korai szakaszában csatlakozó Barta Ernő is, akiről Végvári azt tartja érdemesnek megjegyezni, hogy „...művei közül kiemelkedik „Nagypapa és unokája” című műve, valamint tanácsköztársasági plakátja...”-, illetve ezen a tárlaton szerepel az ugyancsak második világháborút közvetlenül megelőző esztendőkben Szolnokon is alkotó előbb vendég, majd törzstagságot nyert G. Szabó Kálmán, akiről a beszámoló azt rögzíti, hogy „...a bányászok életét ábrázolja meggyőzően, művei azonban nem egyforma értékűek...”"

Az esztendő során mindkettőjük neve feltűnik még a lap hasábjain. G. Szabó Kálmáné egy közérdekű hírben szerepel, amely szerint a bányászok életét ábrázoló lapjai Hatos tárna címmel a Képzőművészek Barátainak Köre kiadásában mappa formájában is megjelent.12 Barta Ernőről pedig ugyancsak júniusban Rabinovszky Máriusz ír hosszabb elemzést Fészekbeli kiállítása kapcsán. „Barta Ernő több sorozatátállította ki; a legrégibb 1919-ből való, a legfrissebb 1949-ből. Viszontlátjuk erőteljes plakátját 1919-ből, amelynek szövege: Dolgozzatok, mert fogy a kenyér! ugyanezen évben készült Aratósztrájk című sorozata, amelynek három jellegzetes lapját látjuk s ezeknek címe élesen rávilágít a sorozat drámai tárgyára: A rossz szerződés, Megbeszélés sztrájk előtt, Sortűz.

5 VÉGVÁRI Lajos 1949/a. 340-344.

6 N.N.1949.30.

7 uo.

8 „Béke" rajzpályázatunk eredménye. Beszámoló a Szabad Művészet májusi számában meghirdetett „Béke” rajzpályázat eldöntéséről. In: Szabad Művészet III/ 6. (1949. június) 264.

9 POGÁNY Ö. Gábor 1949. 334.

10 ZADOR István I949. 344.

11 VÉGVÁRI Lajos 1949/a. 340-344.

12 A Pogány Ö. Gábor előszavával, 106 számozott példányban megjelent, 10 eredeti fametszetből álló kollekció 160 Ft-ra árazva került terjesztésre, amelyet a baráti kör tagjai „110.- Ft-ért szerezhetnek be, mely összeget négy egyenlő részben is befizethetik.” In: Szabad Művészet III/6. (1949. június) 272.

611