Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Irodalom- és művészettörténet - Bistey András: Egy szolnoki prózaíró a XX. század közepéről
Irodalom- és művészettörténet gyakran vázlatosság lesz, ez a jellemek festésére és a cselekmény vezetésére egyaránt vonatkozik. Mintha Gyomai egy kissé alábecsülte volna ifjú olvasóinak igényességét és felfogó képességét. Szinte teljesen kibontatlanul hagyja a szerelmi szálat, alig törődik a cselekmény helyszínének, környezetének leírásával, pedig alkalmas helyeken beleszőtt néhány mondattal szemléletesebbé, színesebbé tehette volna a regényt, összetettebbé a jellemeket, indokoltabbá a cselekmény egy-egy fordulatát, anélkül, hogy visszaélt volna olvasóinak türelmével. Noha korai elszigeteltsége miatt Gyomai György nem talált igazán hatékony érintkezési pontokat a korszak modernebb törekvéseivel, és ez akadályozta művészi kibontakozását, pedagógusi és főleg népművelői elkötelezettsége, amely meghatározó jelentőségű volt irodalmi tevékenységében, sajátos színt adott írásainak. Tanyasi tanítóként megismerte a falun-tanyán élők életét, gondolkodásmódját, nyelvét, ezért kezdeti túlzásai ellenére tapasztalatait hitelesen tudja beemelni az irodalomba. Irodalmi munkássága sajátos jelenség a XX. század közepén kialakult szolnoki irodalmi életben, és megőrzésre méltó része az irodalmi hagyományoknak. 607
