Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Irodalom- és művészettörténet - Bistey András: Egy szolnoki prózaíró a XX. század közepéről

Tisicum XVIII. Több írásnak is témája a téli estéken az iskolában rende­zett népművelő előadás, illetve háztartási, főző-, varrótan­folyam, vagy éppen színjátszó kör szervezése (Ősz utolján, Tanyai háztartási tanfolyam, János vitéz a Sóhajtó-dűlőn, Népművelés a pusztaságban, Főpróba a tanyán). Ezek az írások művészi szempontból eltérő színvonalú­ak, egy részük nem is elbeszélés, inkább publicisztika vagy riport, vagy ezek elemei keverednek a szépirodalmi jellegű ábrázolással. Olykor egy-egy publicisztikai jellegű okfejtést mintegy bizonyít epikus elemek beiktatásával, vagy fordít­va: az elbeszélésnek induló írás a konklúzió levonásával mint publicisztika fejeződik be. Egyértelműen riport például a Népművelési munka a pusz­ta szélén című írás, amelyben a szerző maga is megjelenik: vonaton találkozik egy vándoriskola tanítónőjével, aki mesél neki a gondjairól, tapasztalatairól. Más írások inkább a publicisztika körébe tartoznak. A Sze­reti-e a pusztai nép a verseket konklúziója, hogy a pusztai nép azért nem szereti a verseket, mert az igazi versek el sem jutnak hozzá. Ami eljut, a kalendáriumban és a „vándor nép­költők” maguk árusította versesfüzeteiben, az többnyire ér­téktelen. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozik a Mit olvas a falu és a tanya?, illetve A festőművészet és a tanyai ember. Ez utóbbiban leírja, hogy a falra a szentképek mellett legföljebb csak búcsúban vásárolt olcsó giccseket kiakasztó tanyasi­aknak értékes festmények reprodukcióit mutatják meg, és kérik a véleményüket a képekről. Gyomai György szinte minden írásának hőse tanyasi ta­nító, tanítónő, illetve tanyákon élő parasztember. A Virrad a tanyán szereplői önzetlen, munkájukat hivatásként végző pedagógusok és egyúttal önkéntes, lelkes népművelők, a tanyasiak pedig szinte kivétel nélkül szépre-jóra vágyó, tisz­ta lelkű emberek. Önzés, rosszindulat alig, legföljebb olykor valami gyermekien naiv kópéság bukkan föl az elbeszélések­ben. Ez nem Móricz feszültségektől, fojtott indulatoktól re­megő vagy (ön)pusztító tanyasi-falusi világa, hanem például a Gárdonyié, igaz, nem a Göre Gábor-történeteké, inkább Az én falum idilljeié. A szemlélet, a látásmód és a stílus a kötet szépirodalmi igényű írásaiban harmonikus egységet alkot. A stílus ott válik disszonánssá, ahol az író mindenképpen eredetiségre törekszik. Míg szereplői többnyire a falusi-tanyasi emberek minden cicomától mentes nyelvét beszélik, amelyet Gyoma­inak volt alkalma megtanulni, amikor a szerző maga szólal meg, néha népieskedő nyelvi cikornyákba téved, mint pél­dául A tanyai nép történelmi tudata című, egyébként érdekes írásban, amelyben riportszerűen azt mutatja be, hogy mit tud a falvak-tanyák népe a saját múltjáról. Értékes irodalmat a falunak és a tanyának Szó volt róla, hogy Gyomai György több írásában is foglal­kozott azzal, hogy milyen könyvek jutnak el a falusi-tanyasi néphez. Következtetései általában lesújtóak: „műveiket” ol­csó füzetekben búcsúkban árusító vándorpoéták, a legsilá­nyabb filléres detektívregényeket a falvakba és a tanyákra autók csomagtartójából rendszeresen árusító és kölcsönző „könyvterjesztők” látják el az olvasni vágyó embereket rom­lott szellemi táplálékkal. Gyomai azonban nem marad meg a tény föltárásánál és a helytelenítésnél. Mivel a falun és tanyán lakó emberek akkor sem nem tudnák megvenni a klasszikus és értékes kortárs irodalom drága kötetekben megjelent remekeit, ha hozzáfér­hetnének, tehát elképzelése szerint az olcsó, füzetes regé­nyek sorozataiban kell értékes irodalmat adni az olvasóknak. Ilyen témájú írásaiból egy Olcsó Könyvtár-féle sorozat igénye bontakozik ki, olyan sorozaté, amely két évtizeddel később két-három fagylalt áráért valóban eljuttatta több tízezer pél­dányban a magyar és a világirodalom remekeit az ország legeldugottabb zugaiba is. Elképzeléseinek gyakorlati megvalósítása érdekében írhatta Vasárnap délutáns című regényét, amely 20 filléres áron jelent meg még a második világháború előtt vagy alatt. Ezt a mind­össze 32 oldalas kisregényt azzal is közelebb óhajtotta vinni az olvasókhoz, hogy tanyasi emberekről szól, olvasói tehát bizonyos értelemben a saját világukra ismerhettek benne. A történet egyszerű, egy harmincnyolc éves korában öz­vegyen maradt háromgyerekes parasztember, Csutkás Pista újra megnősítését mondja el. A regény késleltetett expozícióval kezdődik, két házas­ságszerző asszony, Kása Polla és Rébik Panna kocsin megy a kiszemelt lány szüleinek tanyájába. Be akarják jelenteni Csutkás Pista ama szándékát, hogy elvenné az egyébként a tanyák világában már öregecskének számító, 19 éves Tompa Borist, akit a szülei mindenképpen szeretnének férjhez adni, nehogy szégyenszemre vénlány maradjon. Az előzménye­ket a kocsin Kása Polla visszaemlékezéséből tudjuk meg. Gondot csupán az okoz, hogy Kása Polla attól fél, Tompa Boris szülei öregnek találják a harmincnyolc éves férjjelöl­tet, és a három gyerek sem lesz ínyükre, ezért elhíreszteli, hogy Boris egy hatvanéves öregemberhez megy feleségül. Ez nagy szenzáció a tanyákon, mindenki faggatja az egyre ingerültebb anyósjelöltet, hogy ki az illető. Mérgében elha­tározza, hogy odaadja a lányát az első kérőnek, aki legalább nem hatvanéves. így is történik: amikor megtudja, hogy a jövendőbeli vő csak harmincnyolc, örömmel beleegyezik a házasságba, Kása Polla pedig megkapja a sikeres házasság- közvetítésért neki ígért süldőt. A nem túl nagy igényű írás értéke a jól megformált, humo­ros alakok sora és az ízes, néhol Jókai hatását tükröző nyelv. 8 GYOMAY György é.n. (2)

Next

/
Oldalképek
Tartalom