Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Fodor István: A belső-ázsiai normád népek halottas szokásainak sajátos eleme, a tul
Tisicum XVIII. Tárgyi mellékletek Mint azt már fentebb tisztáztuk, az általunk összegyűjtött tárgyakat minden valószínűség szerint egy sírhoz tartozónak véljük, így azokat együtt tárgyaljuk. A férfit gazdagon díszített veretes övével együtt helyezték végső nyugalomra. Az öv egy ovális elejü és egyenesre alakított végű vascsattal zárult. A díszítmények közül sajnos mindössze két veretet sikerült összegyűjtenünk. Az egyik egy szív alakú, mind elő- mind hátoldalán díszítetlen, viszont rendkívül jó minőségű ezüst övveret. A másik töredék egy szíjvég darabja, hasonlóan jó minőségű ezüstből öntve. Előlapján középtengelyre felépített geometrikus, vésett, stilizált indadísz látható, hátlapja sima. Mindkét övdíszt kicsiny ezüst nittszegekkel erősítették a bőrövhöz. Szíjvégünk töredékéhez a Sárrétudvari-Hízóföld 31. sírjából előkerült szíjvég áll legközelebb,10 mert egészen pontos analógiát sajnos nem sikerült találnunk. A szív alakú ezüst veretek viszonylag gyakoriak a honfoglalás kori magyar anyagban, azonban ezek túlnyomó többsége díszített, sima felületű darab nemigen akad közöttük. Feltételezhetően valamiféle tarsolyban tartotta lant alakú vascsiholóját harcosunk. Ennek analógiái szinte minden temetőben megtalálhatók. A halott mellé fektették a túl- világi útra felszerszámozott lovát. Előkerült a lekerekített sarkú, nagy méretű hevedercsat, az oldalpálcás zabla és a két kengyel is. A kengyelekről még töredékes állapotukban is megállapítható, hogy két különböző típushoz tartoztak. Minden bizonnyal a lószerszám szíjazatát díszítette Ahmad ibn Iszmail szamanida emír meghatározhatatlan verőhelyen kibocsátott ezüst dirheme. Az érmet a peremén négy helyen átlyukasztották, így került felerősítésre. A sírból előkerült edény mind készítési technikájára, mind pedig díszítésére nézve beleillik a X. századi magyar kerámiaanyagba. Harcosunkat teljes fegyverzetével együtt temették el. Előkerült reflexíjának csont markolatborítása, a nyíltegez vaspántjának töredéke és aranyozott ezüst szerelékes szablyája. Ha egyáltalán a fegyverzet tekintetében hiányérzetünk lehet, akkor a vas nyílcsúcsok hiányát említhetjük meg. Az azonban közismert, hogy egy nem régész által feltárt sír esetében a legegyszerűbb vastárgyak tűnnek el legkönnyebben kézen- közön. Külön kell szólanunk a szablya aranyozott ezüst markolatvégéről. A tárgy a maga nemében a legutóbbi ideig egyedinek látszott. Természetesen kerültek már elő szablyákhoz tartozó hüvely végek (pl. Püspökladány-Eperjesvölgy 16. sírjából, valamint a karosi II. temető szintén vasból készült koptatói).11 Sőt Rakamaz-Strázsadombon a szablya kop10 M. NEPPER Ibolya 2002.1. rész 301-302.; 2. rész 238. és 232. tábla 8-9. 11 M. NEPPER Ibolya 2002.1. rész 132.; 2. rész 137. és 131. tábla 4.; RÉVÉSZ László 1996.181. és 11. tábla 8.; 55. tábla 10. tatója ezüstből készült, de formailag más típust képviselt, mint a Tiszasülyből előkerült társa.12 Azonban 2000-ben, mint azt már a bevezetőnkben említettük, Gnadendorfban előkerült egy nemesfém véretekkel ékesített szablya, amit 2006-ban magunk is megszemlélhettünk Budapesten. Már korábban is felmerült a kérdés, helyes-e a tiszasülyi szablya rekonstrukciója, vagy pedig a markolatdíszként számon tartott aranyozott ezüst tárgy a szablya tokjának alsó végét díszítette mint koptató? Mivel síron belüli megfigyelés nem áll rendelkezésünkre, csak magának a tárgynak az alapos vizsgálatával kaphatunk választ erre a kérdésre. Szerencsénkre mind a markolat, mind pedig a szablya alsó vége épen maradt, tehát következtetések levonására alkalmasnak tűnik. Már az első vizsgálatnál észrevettük, hogy a markolat egyik oldalán egy kis ezüst szegecs található. (3. t. 2-3.) Ez éppen beleillett abba a kicsiny nyílásba, ami az ezüsttárgy oldalán látható. Ugyanakkor a szablya alsó vége, a pengére rározsdásodott fatokkal egyetemben semmiféle hasonló rekonstrukcióra nem nyújtott lehetőséget. Mert ne feledjük el, az ötvös mester valami ok folytán átütötte a már készen lévő ezüst tárgyat. Egy-egy ilyen lyuk pedig - ismerve a magyar ötvösök felerősítésre szolgáló technikáit - a tárgyak stabil egymáshoz való csatlakozását szolgálta. Mindent összevetve csatlakozhatunk Révész László álláspontjához. A gnadendorfi és a tiszasülyi szablyák hasonló kivitelezésű tárgyainak ellentétes helyen történő felhasználásának ellentmondása a következőképpen oldható fel: „E tárgy - mármint a tiszasülyi markolatvég (beszúrás tőlem ML) - eredetileg bizonyosan koptatónak készült, s csak másodlagosan kerülhetett valamely okból a szablya markolatára.”13 A temetkezés kora Nem egyszerű feladat pontosan meghatározni a sír meg- ásásának időpontját. Különösen azért nem, mert a tárgyak között nemigen találunk olyat, melyet ne használhattak volna az egész X. század folyamán. Van azonban mégis két biztos fogódzó pontunk. Egyrészt az, hogy bizonyosan honfoglalás kori temetkezéssel van dolgunk, melynek sírgödrét 907-912 után ásták meg. Hiszen ezen időintervallumban verték az arab dirhemet. Másrészt támpontot jelent az elhunyt férfi életkora, hiszen harcosunk halálakor 35-45 éves lehetett. E két adat arra mutat, hogy a temetés idejét a század első felére, esetleg kétharmadára helyezzük. Ezen belül magunk hajlamosak vagyunk a század első felére helyezni a hangsúlyt. Annak tudatában tesszük ezt, hogy az érmék keltező értékéről ma még közel sincs konszenzus a kutatók között.14 12 HONFOGLALÓ MAGYARSÁG... 1996.113-114. és 5. kép 13 RÉVÉSZ László 2006.14. 14 KOVÁCS László 1989.161-175; KRISTÓ Gyula 1997. 236-239. 54
