Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Régészet - Fodor István: A belső-ázsiai normád népek halottas szokásainak sajátos eleme, a tul
Tisicum XVIII. hívják. A halotti bábut gyakran a najza (Haröa),'3 a hosszú nyelű pika helyettesíti. Nyelének végét a jurta földjébe szúrják, hegyét pedig - az e célra vágott nyíláson át - kidugják a sátortetején.13 14 Csúcsához zászlócskát erősítenek, amelynek színe ifjan elhunyt férfi esetén vörös, középkorú férfinál fekete, öregnél pedig fehér színű.15 így marad a pika a halott képmása egy egész éven át. Amikor a nomád közösség legelőváltó útra indul, viszik magukkal a pikát is, méghozzá az elhunyt lova előtt, amely a költöző menet élén halad.16 Az elmondottak kitűnő forrása G. Altinszarin 1870-es leírása az Orenburg környéki kazahok (akiket akkor kirgizeknek hívtak) temetkezési szokásairól és halotti emlékünnepéről.17 Errefelé a halottat általában fél nappal a halál után már eltemették. A szertartás a mohamedán vallás szabályai szerint folyt le. A sírt az aul környékén lévő lehető legmagasabb helyen ásták meg, a sírhalomba kopját szúrtak (a nők sírjára pedig egyszerű rudat). Amikor a férfi halottat kiviszik a jurtából, felesége, lányai és az aul asszonyai keserves sírásba törnek ki, körmeikkel arcukat véresre karmolják. A magaslatokon lévő kopjás sírok útjelzőül szolgálnak az úttalan steppén utazóknak, akik gyakran azt is tudják, ki nyugszik az illető sírhalomban, s egy időre megállnak mellettük, hogy leróják tiszteletüket. Ezért a sírhely kiválasztásakor arra is ügyelnek, hogy a közelben legyen víz (forrás, tó, patak), ahol az utazó állatainak itatót talál. A férj halála napjától a felesége, lányai és az aulbéli asz- szonyok napkeltekor összegyűlnek a halott sátrában, s három-négy órán át siratóénekekkel búcsúztatják, amelyekben megemlékeznek élete fordulóiról, nevezetes tetteiről, családi életéről. Eközben érkezik a távolabb lakó rokonság, a barátok, akik anyagi helyzetüktől és az elhunyttal való kapcsolatuktól függően két, három, hét, esetleg tíz lovat vagy tevét hoznak a gyászoló családnak. Ezeket a vendégeket a halott hozzátartozói különösen előzékenyen fogadják.18 Ezalatt a sátorban kiaggatják a halott lovának szerszám- zatát, fegyvereit, ruháit és legszebb tárgyait, majd a sátor bal oldali részén egy hosszú lándzsát szúrnak le, amelynek csúcsa a sátor fölé nyúlik. Ennek csúcsára egy nagy kendőt kötnek - vörös, fekete vagy fehér színűt, attól függően, hogy a halott fiatal, középkorú vagy öreg volt. Ezzel az a céljuk, hogy az arra járók tudják, hogy az illető jurtában ki halt meg s milyen életkorban. Az említett tárgyak néha egy esztendőn 13 JUDAHIN, K. K. 1965. 550. A szó jelentése: kopja, pika. 14 Ez azért volt szükséges, mert a pika nyelének hossza 8 arsin volt, így nem fért el a jurta belsejében. (1 arsin, azaz orosz rőt = 0,711 méter.) Ld. DIVAJEV, A. 1898.185,1. j. 15 Ugyanilyen színek jelzik az elhunytak életkorát a még ma is használatos halotti zászlókon is. Vö. BARTHA Júlia 1998. 51-52.; uő: 2006. 135-136. 16 SISLO, B. P. 1975. 249-250. 17 ALTINSZARIN, G. 1870.117-122. 18 Uo. 117-120. át maradnak így. A halotti tort (emlékünnepet) a haláltól számított negyvenedik napon vagy az első évfordulón tartják.19 Ilyenkor már egy hónappal előbb értesítik a távolabb lakókat az emlékünnep napjáról, hogy azok felkészülhessenek, s előkészíthessék lovaikat a versengésre. Az érkező vendégek az aul mellett sorokba rendezve állítják fel sátraikat, a vendéglátók pedig nekikezdenek a megvendégelésükre szánt állatok levágásának. E vendéglátás a gazdagabb kirgiz családok számára kész tönkremenés. A szerző az egyik ilyen emlékünnepen megfigyelte, hogy 100 lovat s ennél több juhot öltek, elfogyott továbbá harminc púd20 köles és tíz púd mazsola. Ezen felül a vendéglátót terhelte a lovasversenyek győztesének jutalma, aki negyven lovat és négy tevét kapott. Annyi vendég volt, hogy kétszáz sátrat ütöttek fel nekik. A vendégek sátrait szőnyegekkel és takarókkal kellett berendezni. Az érkező vendégek bőrtömlőkben kumiszt hoztak magukkal. A húsétel elosztásánál szigorú rendet kellett tartani. Az öregek és a mohamedán papok kapták az állat fejét, amelynek egyik levágott fülét az egyik fiúnak adták; az előkelő férfiak kapták a combot, az oldalast, a máj és a fagy- gyú egy részét. A belsőséget az aulbéli asszonyoknak adják, a nyakat a csikósoknak, a lábat és a vesét a gyerekeknek. Ezeknek az étkezési szabályoknak a megszegése nagy sértésnek számít a vendégek szemében. A hús, a piláf és a kumisz elfogyasztása után a vendégeket a steppére hívják, a lovas versenyek színhelyre, ahol birkózóversenyt is rendeznek. A győztesek apróbb ajándékokat kapnak, de azt általában a rokonaik kapkodják szét, meg a szomszédok, úgy hogy ők maguk kénytelenek a dicsőséggel beérni. Ezt követően a vendégek hazamennek, a halott sátrában leszedik a kiaggatott ruhákat és egyéb tárgyakat, a kopját eltörik, az özvegy is leveszi fejéről a fekete kendőt, amelyet férje halálakor kötött fel. Halotti emlékünnepet csak a férfiak tiszteletére rendeznek, nőknek csak nagy ritkán, de akkor is jóval szerényebbet, ahol a vendéglátás kivételével elmarad a többi ceremónia. A felnőtt kort el nem ért gyermekek halála után azonban egyáltalán nem rendeznek emlékünnepet.21 A kazahoknál csak a 60-70 évet megélt elhunytak tiszteletére rendeznek lovas játékokat, versenyeket, a fiatalabbaknak nem. Ennek az a magyarázata, hogy a nagy kort megéltek halálán a résztvevők kevésbé búsultak, ezt az élet természetes rendjeként fogták fel.22 Bizonyára ezzel 19 Uo. 120. 20 1 púd = 16,38 kg 21 ALTINSZARIN, G. 1870. 120-122. 22 DIVAJEV, A. 1898.187. (Divajev dolgozata nem más, mint a Taskent környéki, a Kangli nemzetséghez tartozó Mulla—Kubej Tokpulatov kéziratának orosz nyelvű fordítása.) 46
