Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - P. Szalay Emőke: Úrihímzéses úrasztali terítők a tiszaderzsi református gyülekezetben
Tisicum XVIII. aranyosi 1794-es terítő mintája.17 Figyelmet érdemel, hogy Hajdú-Bihar megyéből négy térítőt ismerünk ezzel a mintával. Közülük kettőnek, az egymáshoz közeli kismarjainak és konyárinak a szerkezete megegyezik a tiszabezdédi térítőjével.18 Az ugyancsak mellettük fekvő kokadinak a mintája viszont a révaranyosi terítő díszítményével azonos egészen apró részletekig.19 Ezek a térítők azt mutatják, hogy egymás közelében ugyanannak a mintának némileg eltérő változatai is éltek. A negyedik debreceni terítő 1819-es évszámmal ellátott.20 Ha figyelembe vesszük, hogy a csoport jelenleg ismert legkorábbi példánya 1759-es, és ehhez hasonló az 1819-es hímzés is, látható, ez a kedvelt minta több mint fél évszázadon át szinte semmit nem változott. Ananászmotívum Az úrihímzéssel díszített úrasztali térítők viszonylag kevésbé ismert és használt motívuma az ananász.)21 V. Ember Mária foglalkozott részletesen az ananászmotívummal egy különleges párnalap kapcsán. Megállapításai szerint az ananászmotívum Európa-szerte kedvelt díszítmény volt a textilművészet minden ágában, a különböző szövött anyagokon, a bársonyokon, brokátokon, selymeken, szőnyegeken. Széles elterjedtségének megfelelően változatos a gyümölcs megformálása. Bizánci stílusú, olasz - luccai, firenzei, velencei - emlékek mellett spanyol szöveteken, török bársonyokon és brokátokon egyaránt fellelhetők. Eredetük egyrészt dekoratív perzsa előképekre vezethető vissza, másrészt itáliai naturálisabb megfogalmazású formákban jelentkezik. Az ananászok ábrázolásában jellegzetesnek tekinthetjük a gyümölcsöt alul körbeölelő levélsort, amely lehet palmetta alakú. Az egymás mellett szorosan sorakozó, lekerekített végű levelek gyakran a reneszánsz kút félkör alakú, bordázott medencéjére emlékeztetnek, olykor pedig vázára hasonlítanak. Az eddig közölt, ismert úrihímzés-anyagban csupán úrasztali térítőkön találkozhatunk ezzel a díszítőelemmel. A motívum két szerkezeti formában jelenik meg, amely az úrihímzések díszítményrendszerének két fő alaptípusa. Atiszaderzsi gyülekezet térítőjének ananászos virágbokra a kis bogyós ágas, háromleveles csoportba tartozik. Eltérő sajátossága, hogy a gyümölcs alsó, szív alakú része megnőtt. A hímzés arany skófium mellett kék selyemfonallal készült, a szív alakú elemben a sarkukra állított arany négyzetek között az elválasztó sávok kék zegzug vonalak. Az ananászok különlegessége, hogy hiányzik róluk a többieknél megjelenő két kis kacs (jegyzék 6. sz.). Ilyenek az 1778-as pocsaji és egy debreceni 1786-os terítő gyümölcsei.22 A színezésben a kék adja a csészelevelek, a szárak és a gyümölcs felső részének körvonalait, a hármas levélkék váltakozó színezésűek. Eltérő háromelemes virágbokrok A gránátalmás és ananászos csoport mellett a három fő elemből álló bokormintának más változataival is találkozhatunk. Nagy változatosság jellemzi őket, bár az egyes hímzések díszítőelemei azonos szerkezetet követnek, mégis különbözők. A tiszaderzsi gyülekezet újabb térítője az említett változatosság egyik ékes példája (jegyzék 7. sz.). Rózsaszín-arany hímzésében kis becsavarodó végű levélből indul a kettéváló szár, amelyen mindkét oldalon egy-egy nagyobb méretű féloldalas fűrészes levél emelkedik. Az egyik szár újból kettéválik, mindegyik ág végén egy-egy fűrészes levél ül. A főág végét nagy virágszerű elem zárja, amely azonban elárulja, hogy a gránátalma átalakult változata. Ezt támasztja alá a két szélső eleme, amely a gránátalmák csészeleveleinek formáját mutatja. Továbberősíti az ornamentum belsejének kialakítása, amelynek áttört lyukhímzése a gyümölcs apró magvas belsejét utánozza. Ugyancsak a gránátalma voltát bizonyítja a motívumot lezáró, kör alakú, háromkacsos elem, amely eredetileg hármas sziklevél volt. A díszítménynek jelenleg hasonlóját nem ismerjük. Négy azonos virágú bokor Az úrasztali térítők jellemző díszítménye a sarokban elhelyezett virágbokor. A virágtő és a virágbokor különbsége a szárakban van, a virágtő egyenes főszárú, részarányos, amelyről szimmetrikusan hajlanak ki az oldalágak, így íves vonaluk miatt lendületes mozgalmasság jellemzi ezt a kompozíciót.23 A virágbokor változatnál az egymáson áthajló két szár virágokkal díszes. A szárak azon megoldását, melynél az általuk közrefogott ovális mandorlaszerű teret pontok töltik ki, a kutatók már a barokk sajátosságának vélik. A díszítmény szerkezete különbözik mind a török, mind a nyugat-európai megoldásoktól, bár mindkettő hatott rá. Török hatás a négy sarokból kiinduló minta és a teljes felület kitöltése, míg a nyugati jelleg a körbefutó folytatólagos keretcsík lenne. Ezzel szemben csupán a négy sarokban elhelyezett azonos sarokvirág jellegzetes magyar sajátosságnak 17 P: SZALAY Emőke 2009/a.; uő 2009/b. 22 P. SZALAY Emőke 2000. 20. és 22. rajz. 18 P. SZALAY Emőke 2000.10-11. rajz. 23 V. EMBER Mária 1981. 35. 19 P. SZALAY Emőke 2000. 7. rajz. 20 P. SZALAY Emőke 2000.10. rajz. 21 Az ananászmotívum jelenlétéről a tiszántúli úrihímzéseken lásd: P. SZALAY Emőke 2006. 404
