Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Korkes Zsuzsa: Próbált orvosságok a pestis ellen
Tisicum XVIII. citromot, narancsot, lémonyát és pomagránátot (gránátalma). Magára a gyógyításra fűből, fából, virágból, gyökérből, kövekből és élő állatokból ajánlott különböző gyógymódokat. A gyökerek közül pl. az angelikát, a bábakalácsot, a csabaíre füvet, a Szent László-füvet és gyökerét, de hatásos gyógyszernek tartotta a fokhagymát és a vöröshagymát is.6 Az 1664 körül készült kéziratos orvosságos könyv szerzője pestis elleni gyógyírként ajánlotta, hogy a beteg három eleven pókot, három gerezd fokhagymát törjön össze, egy kevés ecetben és mézben keverje el, és a „mérget” azzal kenje be.7 A XVII. század nagy tudós egyénisége volt Lippay János, aki széles körű természettudományi, kertészeti és botanikai ismeretekkel rendelkezett. Fő műve a Posoni kert, melyet három kötetben adtak ki. Az első kötet Virágos kert (Nagyszombat 1664), a második Veteményes kert (Bécs 1664), a harmadik Gyümölcsös kert (Bécs 1667) címmel jelent meg. Munkájában bátyja, az esztergomi érsek pozsonyi kertjét akarta dicsőíteni és megörökíteni.8 Műveiben nemcsak gyakorlati és termesztési tanácsokat adott, hanem a növényeknek a gyógyításban felhasználható szerepéről is szólt. Lippay olvasottsága révén jól ismerte a korábbi évszázadok hazai és külföldi szerzőinek műveit, így nem meglepő, hogy szinte szó szerint vette át Melius javaslatát: „Pestisnek idején, rozmaringból füstöt csinálni, elűzi az dögletes eget”. Ugyancsak hasznosnak vélte, ha az alma héját használják füstölésre. A diófánál ez olvasható: „A diófán termett gombábúl jó tapló lészen, ha azt lúgban erőssen megfőzik, azután megszáraztyák. Pestiskor, ha füstöt csinálnak efféle gombábúl, elűzi a dögletességet. ”9 Általános orvosi gyakorlat volt a középkorban, az újkorban, sőt még a XIX. században is az érvágás. Ezt az eljárást szinte minden betegség gyógyítására alkalmasnak vélték. Lippay is ajánlotta ezt a módszert, mikor a dió hasznáról szólt. „Ha szeptemberben ennek a dió héjának (ha szintén fekete lészen is, csak rothatt ne légyen) vizét veszik, minek harmad része ecet légyen s abban nem igen sokat vésznek be, mikor a hévség kezdődik, és ha előbb eret vágattak, bizonyos, és próbált orvosság pestis ellen,”10 Évszázadokon át tartott az összetett, komplikált gyógyszerek divatja. Népszerűségüket annak a tévhitnek is köszönhették, hogy már azt is elegendőnek vélték, ha az orvosságnak egyetlen alkotórésze használ, a többi viszont nem árt, közömbös. így születtek meg az 50, 60, sőt 134 elemből álló receptek. 1588-ban jelent meg Frankovith Gergely: Hasznos és fölötte szükséges könyve, melyben 123 féle növényből, 16 féle állat hájából, 10 fajta olajból és 21 illatos virágból állította össze a Serapium kenetét. Pestis idején hasznosnak 6 PÁPAI PÁRIZ Ferenc 1984. 329-330., 333-334., 337. 7 ORVOSSÁGOS Könyvecske 1983. 305. 8 PINTÉR János-FÜR Lajos 1985. 334-335. 9 LIPPAY János 1966. 2. könyv VII. rész 54., 3. könyv XI. rész 145., 3. könyv XI. rész 212. 10 LIPPAY János 1966. 3. könyv XI. rész 210. vélte a 28 különböző növényből összeállított teakeveréket, így volt benne többek között pápafű levele, ciprus, levendula, izsóp, zsálya, majoránna, dióbél, füge, rozmaring stb. Mindezekre rá kellett önteni még egy kis bort, ecetet és birsalma vizet. Az utasítás azt is pontosan meghatározta, hogy idős ember vagy gyermek naponta hányszor és mennyit ihat ebből az italból. Majd hozzáteszi: „De mikor a pestisről való italokat megissza, ugyanazon Serapium kenyettel mind járást megkenje ott, ahol érzi az pestist rajta és minden tagjait.” Ezenkívül többfajta kenetet és italt is felsorolt, melyek közül a legegyszerűbb a fekete mák, a füge és a kappanhájból készített flastrom.11 Lippay ugyancsak többfajta növény, sőt ásványi anyag keverékét ajánlotta a betegség kezelésére. A ruta leírásánál ez olvasható: „Pestiskor végyen az ember 2 lat ruta levelet, fügét fél latot, fenyőmagot másfél latot, diót egy latot, rózsa vagy bor ecetet 4 latot: törje mind össze, minden reggel végyen egy kalánnal éhomra, és mikor ki akar az házból menni, nem árt neki az dögletesség. Ha kin pestis vagyon, főképpen amaz vörös, hegyes mérges guga, törje meg a rutát, tégyen hozzá kovászt, disznó hájat, vöröshagymát, fügét, oltatlan meszet, mustár magot, körösfán termő, avagy spanyol zöld legyet, egy kevés törjéket, csináljon flastromot és tegye reá, meg fakasztja.”12 A vöröshagymánál pedig ez áll: „Az pestis ellen fölötte hasznos, ha egy vöröshagyma fejet vészesz, a tetejét szépen kimetszed, azután a bélit és székit kivájod három vagy négy részre. Tégy abban másfél nehezék jó régi törjéket, avagy egy jó mogyorónyit, és ha akarod facsard bele lemonya levet, tégy velencei terpentinét is egy keveset hozzá, tedd reá megént a tetejét, takard be vizes szösszel, süsd meg parázs hamuban, törd meg mozsárban, tölts három vagy négy kaién jó ecetet hozzá, facsard ki a levét, és add meg a pestises embernek innya, hogy jól izzadjon utána. A kiből pedig kifacsartad a levét, kösd azt flastrom módjára a g ugara.”n Lippay több növényt is alkalmasnak vélt a pestis és egyéb „mérgek” gyógykezelésére, így a fekete retket, a pápafüvet, a sóskát, a mérges kígyó füvet. Az isten fája nevű növényt és a ciprust is hatásosnak tartotta pestis esetén. Az elkészítési mód mindkét növény esetében ugyanaz volt: „ha az mag- vában egy Corona arany nehezéket vészesz, és ennyihány levelecskéjét s virágját, egy diót, fejér bort, Bolus Armenust, és megtöröd, s megiszod hatalmas fő orvosság pestis és minden-némű méreg ellen.”™ „Az próbált dolog ugyan, hogyha valaki nagy hévsé- get szenved akár hidegleléstől, akár pestistől, ha a fekete retket szeletenként metélik, föllyül sóval meghin11 FRANKOVITH Gergely 1983.107-142. 12 LIPPAY János 1966. 2. könyv VII. rész 56. 13 LIPPAY János 1966. 2. könyv X. rész 143. 14 LIPPAY János 1966. 2. könyv VII. rész 37., 39. 348
