Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kókai Magdolna: Adatok a népességnövekedés szabályozásának negatív formáihoz a Jászságban
Tisicum XVIII. el, de a rendőrség a feljelentés alapján tudomást szerzett a borzalmas cselekedetről. Vallatásánál először mindent tagadott, de később megtört és bevallotta tettét...”22 A következő három eset is kétségbeesett cselédlányok által elkövetett csecsemőgyilkosságokról tanúskodik. A Jász Hírlap egyik 1926. évi számában olvashatunk egy Budapesten szolgáló jászberényi cselédlányról, aki gyermeket szült. A vonaton hazafelé Jászberényhez közeledve azonban „elfogta a félelem amiatt, hogy mi lesz otthon, ha a gyerekkel megjelenik, s elhatározta gyermekének elpusztítását. Kiment a gyermekével a vonat lépcsőjére és onnan bedobta a töltés mellett lévő árokba.”23 Egy 19 éves cselédlány szégyenében vödörbe fojtotta újszülöttjét. Az esetet így kommentálja a Jász Hírlap'. „F.É. 19 éves cselédlánynak ez év 16-án törvénytelen gyermeke született. A leány - ki különben gazdája előtt is titkolta állapotát - a lakás félreeső helyén szülte meg gyermekét, és azonnal bele is fojtotta egy vizesvödörbe. A gazda nem tudott semmit, a jó barátnők azonban siettek közölni észrevételeiket a csendőrséggel, ahol hamarosan kiderítették, mi történt. »Szerettem volna, ha élve marad a kicsi« - mondotta a leány az őt felelőségre vonó bíró előtt, »de a fájdalom és a szégyen elvette az eszemet.« A síró leány három hónapi fogházat kapott... ”24 A következő eset különös kegyetlenségre utal. A jászberényi államrendőrség a bűntényről a következő hivatalos jelentést adta ki: „S.B. jászberényi születésű 20 éves r.k. hajadon cselédlány f. hó 9-én éjszaka egy teljesen kifejlett leánygyermeket szült. Mostohaapjától való félelmében a gyermek nyakát egy evőkéssel elvágta, s a gyermeket az illemhelyre dobta. A cselédlány bűnét beismerte. A nyomozás folyamatban van.”25 Csecsemőgyilkosságotazonban nem csupán szégyenüktől menekülő leányanyák követtek el, hanem házasságban élő asszonyok is. Ilyen esetekről is olvashatunk a régi lapokban. Egy asszony - akinek férje orosz hadifogságban volt - házasságon kívül született csecsemőjét megfojtotta, majd a veteményes kertben egy rossz zsákba varrva elásta. A cikk írója mintegy erkölcsi ítéletet mondva megjegyzi: „az asszony férjének távollétét nem arra használta fel, hogy hosszú idő óta távollévő férjének melegebb otthont készítsen, hanem idegen férfiakkal járva, az erkölcsi törvényeket félre rúgva botrányos életet élt...”26 A másik asszonyt, akinek férjét elmegyógyintézetben kezelték és 4 gyermekét egyedül nevelte, kilátástalan helyzete vitte a szörnyű tettre. Zsebkendőjével fojtotta meg magzatát, majd az udvarban elásta.27 22 Jászkürt 1947. 39. szám 23 Jász Hírlap 1926.7/4. 24 Jász Hírlap 1932. 52/7. 25 Jász Hírlap 1931.3/6. 26 Jászkürt 1947. 29. szám 27 Jászkürt 1947.41. szám A Jász Hírlap 1940. évi 37. száma egy háromgyermekes asszony szörnyű tettéről tudósít, miszerint: „J.A.J- né háromgyermekes jászberényi asszony újszülött fiúcsecsemőjét vízzel teli lavórba fojtotta. Később a holttestet zománcos edényben elásta. A rendőrség bizalmas feljelentés után értesült a bűntettről. A nyomozás folyamán a csecsemő hulláját megtalálták. Az anya azzal védekezik, hogy ura rendkívül durván bánt vele, megelégelte a gyermekáldást. Most, mikor újszülöttje megszületett, férje közvetlenül a szülés után pár órával munkába kényszerítette. Ezt a megerőltetést nem bírta és elhatározta, hogy végez újszülöttjével, aki újabb nehézségeket okozott volna életében. Előzetes letartóztatás után a szolnoki ügyészségnek adták át J-nét,”28 Ugyancsak a Jász Hírlapot fellapozva olvashatunk egy jánoshidai házaspárról, akit az ügyészség három rendbeli csecsemőgyilkossággal vádolt. A vád szerint B.P. jánoshidai napszámos kéthónapos Antal nevű fiúgyermeke 1938-ban meghalt. Mivel a haláleset gyanús körülmények között következett be, az ügyészség elrendelte a csecsemő felboncolását, mely során nagy mennyiségű rézgálicot találtak a gyermek szervezetében. Ezért B.P. és felesége ellen eljárás indult, és a nyomozást is tovább folytatták. Ugyanis egy névtelen bejelentő fölhívta az ügyészség figyelmét, hogy a házaspárnak 10 és 6 évvel ezelőtt is tragikus hirtelenséggel hunyt el egy kilenc hónapos lánya és egy fiúgyermekük. A két holttestet exhumálva bizonyosságot nyert, hogy a csecsemőket arzénnal mérgezhették meg. Ezért az ügyészség vádat emelt.29 Az ügy végkimenetelére vonatkozóan sajnos nem találtam további információkat. A fentebb említett példákon túl felbukkant néhány olyan eset is, ahol csak a csecsemők holtteste került elő - pl. a Zagyvából, a Tárnából, az árokszállási „Muszka kútból” - a kegyetlen anyák személye azonban homályban maradt.30 A levéltári büntetőper-anyagban is rábukkantam csecsemőgyilkosságokat tárgyaló esetekre. Néhányat részletesen tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy - noha sokszor számos terhelő bizonyíték szól a vádlott anyák ellen - bűnösségüket nem tudják egyértelműen bizonyítani, ezért felmentést kapnak a vád alól. Egy ilyen pert tárgyalt 1840. április 7-én Jászberényben a Büntető Törvényszék. A vádlott D.A. jákóhalmi lakos, V.J. hitvese, akit gyermekének elvesztésével vádolnak. Az esetleírásban olvashatunk a gyilkosság lehetséges körülményeiről. 1840. március 2-án egy jákóhalmi lakos a vízimalom szabad zsilipjének oldala mellett a vízben egy újszülött leánygyermeket talált. A molnárgazda fiának megmutatta, ő 28 Jász Hírlap 1940. 37/2. 29 Jász Hírlap 1938. 31/3. 30 Jász Hírlap 1923.18/3., 1924. 52/3.; 1931.14/4. 340
