Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Kotics József: Az arzén mint a női emancipáció eszköze? A tiszazugi arzénes gyilkosságok történeti-antropológiai elemzése
Néprajz gyilkosságokat. Pl. eltartási szerződést kötnek öregekkel, és arzén beadásával siettetik a halálukat.5 A nagy port kavart tömeges gyilkosságsorozat élénken foglalkoztatta a kortárs magyar közvéleményt. Az eseményekről kezdettől igen részletesen beszámolnak a napi- és hetilapok. Ezek az újságcikkek egy igen határozott, jellegzetes olvasatát adják a gyilkosságsorozatnak. Ezekben a tiszazugi esetek valamiképpen a házasságtörés fogalmával keverednek, valamint a földtulajdonért vívott küzdelemmel - t.i. hogy azok örökölhessék a földet, akik természetes halál esetén, mint örökösök nem jöhettek volna szóba. Megerősítette ezt a hitet Háy Gyula Tiszazug című, az emigrációban írt drámája, melynek középpontjában az öregedő férj-fiatal menyecsketüzes szerető háromszöge áll.6 Háy nyilvánvalóan a korabeli magyar újságokból értesült az eseményekről, s információinak, valamint marxista meggyőződésének következtében a földtulajdon kérdését állította a dráma középpontjába. Azt ábrázolta, miként torzult el a paraszti tulajdon nyomása alatt mindenki, aki ezzel a tulajdonnal kapcsolatban állt. Nem volt nehéz a közvélemény számára az ügynek magánéleti színezetet adni. Nagyrév és Tiszakürt lakosságából számos egyént, elsősorban asszonyokat vettek őrizetbe. Csupán a megfelelő válogatáson múlt, milyen sorrendben, hogyan kerülnek a vádlottak a bíróság elé. S a sorrend, a tálalás, eleve eldöntötte az aspektust. Olyan asszony, aki nálánál fiatalabb szeretőt tartott - hogy majd a szeretőjéhez mehessen, ezért eltette láb alól férjét - nem is egy akadt a perbefogottak között. A tiszazugi perek így mint a kikapós parasztasszonyok esetei kerültek be a köznapi tudatba. Ha valaki szörnyülködött az eseten, azért tette, mert ezek az asszonyok nem elváltak a férjüktől, hanem megmérgezték őket.7 A kortárs értelmiségiek is rákényszerültek a brutális eseménysorozat magyarázatára. A kor kiemelkedő írói (Móricz Zsigmond,8 Féja Géza,9 Kassák Lajos10 11), véleményformáló értelmiségi elitje (pl. Klebelsberg Kunó11) élénken érdeklődött az események iránt, és annak magyarázatára is kísérletet tett. A kiváltó okokat két eltérő szférában találták meg. írásaik kíméletlen kritikát fogalmaznak meg a kor politikai-hatalmi kurzusával szemben. A fő vád a feudális nagybirtok fennmaradása, amely megfojtja a paraszti életformát. A másik vád, hogy a magyar állam magukra hagyja, nem figyel a vidéken élő emberekre, így ők erkölcsi-kulturális nihilbe süllyednek, ez váltja ki a tömeges gyilkosságokat. A fő bűnös - felfogásukban - a politikai hatalom, de bűnösek azok az elvetemült, primitív, önző, tanulatlan, erkölcstelen nők is, akik a méreg5 GUNST Péter 1986. 92-93. 6 HÁY Gyula 1945. 7 BAKOS László 1997. 225. 8 MÓRICZ Zsigmond 1958. 42. 9 FÉJA Géza 1980. 10 KASSÁK Lajos 1930. 11 KLEBELSBERG Kunó 1929. hez nyúltak. A kortárs értelmiségiek tehát a politikai hatalom és a női lélek természetében vélik felfedezni az okokat. Az utókor társadalomtudósai nem fordítottak kellően nagy figyelmet a kérdés elemzésére. A társadalomtörténész Gunst Péter azt mondja, hogy itt a parasztság olyan gyakorlatáról, életének, mindennapjainak olyan aspektusáról van szó, amelyet korábban titokként őrzött a faluközösség zárt, az úri társadalom előtt soha fel nem tárulkozó világa, s melyre most azért derülhetett fény, mert a parasztság a századforduló körüli évtizedekben módszert változtatott, A módszer megváltoztatását a légypapír megjelenése tette lehetővé.12 Ez az arzénsókkal telített, preparált papiros, melyet vízzel öntöttek le, majd megcukroztak, hogy a rászálló legyeket elpusztítsa, az 1880-as évektől terjedt el az országban. A felismerés falun is kézenfekvő volt: ha a legyek elpusztulnak, nyilván más élőlényekre is halálos lehet ez a méreg. Valószínűleg városi eredetű felismerés, mely azonban lassan teret nyert falun is. Nagyréven több asszony előzőleg macskán próbálta ki hatékonyságát. A légypapírnak a gyilkosságokban már korábban is volt szerepe, de csak városokban. Gunst Péter szerint az egész gyilkosságsorozat társadalomtörténetileg azzal magyarázható, hogy a magyarországi agrárfejlődés zsákutcába jutott.13 Csak csökkenő számú parasztság számára tett lehetővé kiteljesedett paraszti életet. A járványok megfékezése, a védőoltások elterjedése hozzájárult a paraszti lakosság számarányának gyors növekedéséhez. így az egyensúlyt valamiképpen helyre kellett állítani. Mindig azok váltak áldozatokká, akiket el kellett tartani, akik terhet jelentettek a lokális közösség számára. Ezt az erősen malthusiánus felfogást magam egyértelműen elvetem, később érveket hozok fel ellene. Bodó Béla - Gunst Pétertől eltérően - a tiszazugi gyilkosságokról írott könyvéhez nemcsak a kortárs újságcikkeket tanulmányozza, hanem a levéltári iratanyagot is.14 Igen alapos elemzésnek veti alá a forrásokat, s árnyalt szempontok szerint próbálja értelmezni az eseményeket. A gyilkosságsorozatnak az új stílusú balladákkal való párhuzamba hozása igen erőltetett, és teljesen kizökkenti az értelmezést korábbi medréből.15 Mindenekelőtt nézzük meg azt, miért alkalmas ez a téma történeti antropológiai vizsgálatra? Elsősorban azért, mert olyan komplex forrásanyag áll rendelkezésre, amelyből az egész társadalom globális életvilágára vonatkozóan nyerhetünk információkat. Az elemzés során az értelmezéseket visszahelyezzük abba a kontextusba, ahol keletkeztek, s nem külső szempontok alapján próbáljuk azokat megérteni. 12 GUNST Péter 1986. 91. 13 GUNST Péter 1987. 95. 14 BODÓ Béla 2002. 15 BODÓ Béla 2002. 237-253. 331
