Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: A magyar parasztság és az öngyilkosság
Néprajz BÓDÁN ZSOLT A magyar parasztság és az öngyilkosság Az öngyilkosság általános emberi jelenség. Sem térben, sem időben nem találunk olyan társadalmat, ahol ne lett volna ismert valamilyen formája. Az emberi tudat magára ébredésétől számolhatunk azzal a ténnyel, hogy bizonyos körülmények között az a saját élet elvetésének a lehetőségét is magában hordozza. Azt, hogy melyek ezek a körülmények, alapvetően meghatározza az adott kultúra, melynek az egyén részese és hordozója. Más és más kultúrák más és más öngyilkossági jellemzőkkel rendelkeznek, úgy az önkezű halál elfogadottsága és ennek megfelelően alkalmazása vagy elutasítása, mint a hozzá kapcsolódó hiedelmek szabályozó voltának érvényessége és iránya, valamint a végzetes tett és az általa hordozott sajátos jelentések tartalma által. Mindezek a kulturális vonatkozások, melyek - ha nem is egyedüli, de - mindenképpen hangsúlyos meghatározói egy-egy csoport öngyilkossági mintáinak, módszeres kutatások által feltárhatók és elemezhetők. Mely más tudományágaknak, ha nem éppen a tágabban értelmezett néprajznak és antropológiának - amelyek fő tárgya az emberi kultúra különböző aspektusainak illetve ezeknek, mint rendszerként működő, jelentéseket hordozó egésznek a tanulmányozása - juthatna ez osztályrészül? Ennek ellenére az öngyilkosság nem tekinthető a néprajzi kutatások klasszikus témájának. Míg az antropológiai szak- irodalomban már a XIX. század végén összefoglaló jellegű tanulmány született ebben a kérdéskörben,1 s a ha nem is nagy számban, de találhatunk példákat az öngyilkosság kulturális szempontú elemzéseire,2 addig a magyar bibliográfiákat gyakorlatilag hiába vesszük kézbe kiindulási pontot keresve, hiszen kifejezetten ilyen irányú kutatásokra a legutóbbi időkig nem került sor. Azért is sajnálatos ez, mert Újszászy Kálmán 1936-ban megjelent falukutatási útmutatójában már találkozhatunk a problémafelvetésével,3 de kézzelfogható eredménye ennek tudtommal nem született. Sőt Sebestyén Gyula és Bán Aladár gyűjtési útmutatójában már 1 STEINMETZ, S.T. 1894. 2 A különböző kultúrák és népek vizsgálatáról Id. B0HANNAN, Paul I960.; FIRTH, Raymond 1971.; FONTAIRE, Jean La 1971; HEADLEY, Lee 1972.; JEFFREYS, M. D. W. 1971; MALINOWSKI, Bronislaw 1972.; PINA CHAN, Roman 1972.; PINGUET, Maurice 1993.; R0PP, Paul S.-ZAMPERRINI Paola-ZURDORFER, Harriet T. 2001.; ROSHENTAL F. 1974.; WOLF, Margery 1975. Egyedüli magyar összefoglalása az öngyilkosságok kultúrtörténeti vonatkozásainak. ZONDA Tamás 1991. 3 ÚJSZÁSZY Kálmán 1936/1992. 32. 1912-ben megfogalmazódik az igény - egy mondat erejéig - az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek gyűjtésére.4 Jelen állás szerint tehát csak egy pár rövidebb tanulmányra, illetve néhány oldalas összefoglalásra,5 valamint a legkülönbözőbb kiadványokban szétszórtan fellelhető adatmorzsákra támaszkodhat, aki az eredményeket kívánja áttekinteni. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy az adatok döntő többsége két nagy terület, a hiedelmek és a sajátos temetkezési szokások körére vonatkozik. Az ördög öngyilkosságban játszott szerepéhez kapcsolódó hiedelmeket, melyek egyrészt szorosan kapcsolódnak a keresztény vallás tanításához, másrészt attól független pogány elemeket is hordoznak, az egész magyar nyelvterületen találhatunk.6 Számos adat szerint az ördög a felbujtója az ember önpusztító tettének, aki a hiedelemtörténetekben mint aktív szereplő jelenik meg, az öngyilkosság véghezvitelének segítője.7 Jól mutatja ezt azoknak a hiedelemmondáknak a sora, melyek azokról a látomásokról számolnak be, amikben az akasztást megkísérlő, de megmenekült emberek részesülnek. A beszámolók alapján mindannyian ugyanazzal a képpel szembesülnek-szerencsés kimenetelű öngyilkossági kísérletüknek köszönhetően - életük csak majdnem utolsó pillanataiban. Furcsa alakok veszik őket körül, s valamilyen hegyes tárggyal a szemük felé szurkálnak, mely az áldozatokat hátrálásra, s ezáltal a kötél szorosabbra húzására készteti saját nyakuk körül. Apróbb eltérések csak az alakok megjelenésében vannak, illetve az általuk használt szúróeszközök mibenlétében. Előbbiek lehetnek fekete emberek, piros sapkás alakok, szuronyos katonák, csendőrök, míg az utóbbiak izzó vasak, bajonettek, szuronyok. Mindez azonban az esetek értelmezését nem befolyásolja. Azt egyöntetűen mint az „ördögök segítségét” értelmezik az öngyilkosságok elkövetésében, s ennek megfelelően az alakokat az ördöggel azonosítják.8 4 SEBESTYÉN Gyula-BÁN Aladár 1912. 210. 5 BALÁZS Lajos 1995.; BERTA Péter 2001.; BÓDÁN Zsolt 2003., 2005.; BOSNYÁK Sándor 1999.; CSÁKY Károly 1999.; FRIDA Balázs Zakariás- KALAS Györgyi 1999.; NAGY Olga 1990., 2000.; KUNT Ernő 1981., 1987. 6 A hiedelmek kérdéséről legbővebben Id. BÓDÁN Zsolt 2003. 7 BOSNYÁK Sándor 1977. 138-139.; BALÁZS Lajos 1995. 240-242.; BIHARI Anna 1980. 39.; CSŐGÖR Enikő 1998.103.; MAGYAR Zoltán 2001. 436., 437.; BONDÁR Ferenc 1982. 41.; FRIDA Balázs Zakariás-KALAS Györgyi 1999.21.; FÉL Edit 1976.62.; JANKUS Kinga 2001.173. 8 A kérdésről annak pszichológiai vonatkozásaival bővebben: BÓDÁN Zsolt 2005. 321
