Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)
Néprajz - Porkoláb Péter: Parasztság és agrárhelyzet Magyarországon Tiszadob példáján 1945–1975
Tisicum XVIII. a 40-es évek végétől kezdődően hazánkban egyre nagyobb ütemben a nehézipar összeroppanásáig. Tiszadobról a mezőgazdaságot elhagyók nagy része nem az ingázást választotta, mint az ország más területén sokan, hanem a falut elhagyva új otthont kerestek. A borsodi iparvidék szippantotta fel ezeket a családokat. Mivel a távolság nem nagy Tiszadob és e terület egyes ipari központjai között, ezért szívesen választották a következő városokat új lakóhelyül a Tiszadobot elhagyók: Leninvárost, a mai Tiszaújvárost, Miskolcot és Kazincbarcikát. A falut elhagyók nagy része fiatal volt, ezért fontosnak tartották, hogy a közeli városokból18 könnyen hazajutottak otthon maradt szüleikhez, rokonaikhoz. Könnyebb volt a városra való távozás a szülőfalutól való csekély távolság tudatában. Azokra, akik otthon maradtak és a földből, állattartásból próbáltak megélni, nehéz körülmények vártak. A háború utáni ínséges években a beszolgáltatási kötelezettségek és a progresszív adó nehezedett a falusi lakosság vállára. A beszolgáltatással 1945-ben rögtön a régi19 és a nagyobb gazdákat sújtották. A két holdnál kisebb területekről aratóknak gabonából csak 25 kg-ot kellett beadniuk, a 15 holddal rendelkező gazdáknak viszont 120 kg kenyérgabonát kellett beadniuk. Érvényesült a „kinek több van, többet bír” elve.20 Tiszadobon a régi, 1945 előtt is gazdálkodókat sújtották leginkább a helyi bizottságok: Végrehajtó Bizottság, Begyűjtési Állandó Bizottság, melyek a különböző területek ellenőrzését látták el falun. Az új gazdák21 az új rend emberei voltak sok esetben, és mivel maguk osztották a földet, s mindent elég jól osztottak maguknak, esetünkben a faluban előfordult, hogy jóval több földdel rendelkeztek egyes, a tűzhöz közel álló új birtokosok, mint a régi gazdák. A régi, 1945 előtt is saját földjén gazdálkodó gazdákat a régi rendszer, a gróf embereinek tartották. A régi gazdákra és az újonnan született gazdák közül azokra, akik megpróbálták az önállóság, az önálló gazdálkodás megpróbáltatásait felvállalni, és lehetőséget láttak az egyéni gazdaságok működtetésében, ezekre rótták ki a legnagyobb adókat, a beszolgáltatásnál ezeknél a gazdáknál ellenőriztek a legintenzívebben. A helyi vezetés minden esetben igyekezett gátolni, nehezíteni a számára nem tetsző családok életét. 18 Leninváros a Tisza Polgár és Tiszadob közti aszfaltozott szakaszán megközelítve 20 km-re van Tiszadobtól, Miskolc 40 km-re, Kazincbarcika 60 km-re abban az esetben, ha Tiszadobnál a tiszai pontonhíd vagy a kompszállítás üzemel. 19 Régi gazdákon és gazdálkodó családokon azokat értem, akik már 1945 előtt önálló családi gazdasággal rendelkeztek, és a helyi uradalmakhoz nem jártak rendszeres munkákra sem maguk, sem a családtagjaik. 20 VARGA Zsuzsanna 2003. 289. 21 Új gazdákon azokat a gazdálkodókat értem, akik az 1945-ös földosztást követően jutottak földterülethez, korábban nem volt önálló családi gazdaságuk, s az uradalmaknál vagy a helyi gazdáknál végeztek különböző juttatásokért munkát, amiből eltartották magukat és családjukat. 1947-ben már jelentkezett a szövetkezetesítés gondolata a magyar politikában, ami a falusi agrártársadalom bizonyos köreiben gyökeret is vert. Tiszadobon a régi cselédekből újgazdává lett emberek között sokaknak tetszett és látszott jó megoldásnak a szövetkezés, a szövetkezeti forma. A szövetkezetesítés gondolata, a mezőgazdaság további irányának kérdése a politikai vezetők között tüzes vitákat keltett, erős ellentéteket szült. A Rákosi—Gerő-féle irány ütközött itt a Nagy Imre-féle, fokozatosságot előnyben részesítő iránnyal. Rákosiék a szovjet követeléseknek kívántak teljesen eleget tenni, melyek a kolhozok mintájára történő szövetkezetesítést kívánták Magyarországon is, ha kell, radikális eszközök használatával megvalósítani. Ezzel szemben Nagy Imre elképzelése a fokozatos, hosszan tartó változtatás volt. Nagy Imre szerint a szövetkezetek párhuzamosan működtek volna a családi, illetve magángazdaságok mellett, azokat segítve, és így fokozatosan megnyerve a gazdaréteg tetszését. Nem tartotta a szövetkezeti formát az egyetlen lehetséges megoldásnak a mezőgazdaságban, Rákosiék elképzelésével szemben. Nagy Imre a gazdatársadalom bizalmának fokozatos megnyerését látta a legcélravezetőbb megoldásnak.22 Tiszadobon az újgazdák három év elteltével az 1945-ös földosztást követően 1948-ban megalapították az ország ötödik termelőszövetkezeti csoportját, a megyében elsőként, ahová azok a gazdák tömörültek, akik 1945-ben az uradalmi birtokok legjavát ragadták magukhoz, földterületben, épületekben, eszközökben egyaránt. A falu vezetése is az MDP politikai irányzatát követve a szövetkezetek oldalára állt, így a régi, 1945 előtti egyéni gazdák és főleg a kulákoknak kikiáltottak élete nagyon nehéz, illetve azt kell mondanom, nagyon megnehezítetté vált. Rákosi Mátyás 1950-ben bejelentette, hogy a parasztot kényszeríteni kell a szövetkezésre, ezáltal a szocializmus építésére.23 * * A kollektivizálás megindításával egy időben a kommunista párt igyekezett a módos gazdák létezésének, gazdálkodásának teljes gátolására, ezzel is megmutatva, hogy az egyéni gazdaságoknak semmi esélye nincs Magyar- országon. Az MDP az első ötéves terv alapján meg akarta valósítani a paraszti gazdaságok felszámolását, s azt tervezték, hogy 22 FAZEKAS Béla 1976.; ROMSICS Ignác 1999. 374-382.; VALUCH Tibor 2002.191-194.; - VARGA Zsuzsanna 2003.283-293. 23 VARGA Zsuzsanna 2003. 283. 278
