Gecse Annabella et al. (szerk.): Tisicum - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 18. (Szolnok, 2009)

Történelem - Szabó István: Egy város jelvényekkel írott történelme

Történelem amikor egy boltíves konyhájában támlás székén ülő hosszú hajú, városi polgár baljával állát támasztva az asztalra kö­nyököl, miközben várakozóan figyeli az asztalnál álló, talpas poharába bort töltő dús hajú menyecskét, kinek hajkoronája e megfogalmazásban is kilóg a jelvénymezőből, és hullámos vonalaival megbontja a zárt négyzetes formát. Az őrszolgálatot teljesítő fegyveres vitéz a Kiek in de Kök lőrésein át lelátott egészen a tengerparti kikötőig, ahová rend­szeresen befutottak a várost jelképező, kiskereszt felségjelű áruszállító hajók, amelyekből a kirakott árut rendszeresen szállították az Alsóvároson át fel egészen a Toompeára. Az idevezető meredek és szűk, egyenes utca neve Pikk jalg (= Hosszú láb) volt. Ezen keskenysége miatt csak nagy nehéz­séggel közlekedhettek a lovas kocsik és a lovasok. A gyalo­gosok viszont néhány lépcsőn felkapaszkodva a Lühike jalg (=Rövid láb) utcán juthattak fel a Dóm hegyre. 12. Ilyen a macskaköves Pikk jalgon lóháton a Dóm­hegyre igyekvő két lovas látómezőnkbe hozott ugyancsak TALLINN feliratú jelvény alkotójának négyzetes formájú kis remekművébe sűrített figurája. A rendelkezésre álló felület bal oldalán alulról felfelé futtatott feliratot és az egymást a szűk utca miatt szinte takarni kényszerülő két lovas figu­rát kell bezsúfolnia, ily módon is érzékeltetve a város szűk főutcáját. A helyszűkére utal az a kompozíciós megoldás is, hogy a művész az útról látható egyik védbástyát már csak a mezőn kívüli toronysisakjával tudja jelezni. A Dómhegy nevű domb déli részén először fa-, majd kőerődítményt építettek. Ez volt a későbbi felsővárosi rész úgynevezett kisebb vára (castrum minus), míg a domb al­jában, a mai Városház tér körül egy nagyobb várat emeltek (castrum maius). Az utóbbiban lakó polgárság és a castrum minust birtokló nemesség közötti gyakori nézeteltérések miatt az Alsó- és a Felsőváros közé a XV. század közepén erős falat emeltek, így mind a tengerig vezető Pikk jalg Felső­városnál lévő, mind pedig a Lühike jalgon átvezető átjáróját nemcsak be lehetett zárni, de este 9 órakor be is zárták. Az utóbbit elzáró - ma is látható - vasalt fakapu a XVII. század­ból maradt fenn. A XV-XVI. század elejének időszaka a város virágkora­ként ismert. Ekkor épül ki a zömében középkori Alsóváros. Benne a lekövezett Pikk jalg mentén keskeny, utcafrontján 8-12 méter szélességű, de sokszor annál is rövidebb (5-6 méternyi) többszintes (2-4 emelet magasságú), de a por­tálok mögé néha akár 100 méternyi mélységbe is benyúló műemléképületei magas homlokzatukkal, meredek tetőik­kel, a házban belső lépcsőkkel, az utcafronton, a padlástér magasságában a timpanonba szerelt kovácsoltvas felvonó csigákkal. Ugyanis itt - mint azt az átjárók, utca-, mellékutca elnevezések (Kullasepa=ötvös; Kinga=cipő; Saia=kalács; Ratsep=szabó; Hobuse=ló stb.) mutatják, ezek a házak mesteremberek, iparosok, kereskedők lakhelyei voltak. A jelvénykínálatban ezekre való utalást is bőséggel találunk. 13. Ilyen mindenekelőtt az említett, többszintes építésű házakba az érkezett árut a kovácsoltvas karra rendszere­13. kép 14. kép sített csigaszerkezet segítségével beemelni képes rögzített vasrúd, mely egy ugyancsak TALLINN feliratú jelvényen mu­tatja meg, hogyan emelték fel a tető alatti rakodó-padlás­térbe a kereskedő számára fontos, háza elé lerakott frissen érkezett árut. A kisméretű ábra mind a Pikk jalg utcai házak jellegzetes motívumait (magas, meredek tetőit, mind a tetőtér magas­latából kilógó csigarögzítő vasat, mind pedig a ház belső szerkezetét, illetve az ott dolgozó kereskedőt láttatja, amint éppen a nevére hajón érkezett bálát beemeli a raktárul szol­gáló, tető alatti raktártérbe. 14. De ide sorolható a TALLINN KALARAND (=Tallinn Ha­las-part) feliratú jelvény is, amely egy halas hordó előtt álló halászt (vagy halkereskedőt?) jelenít meg, amint éppen áru­ját kínálja egy polgári öltözékű asszonynak. 15. A toronyban szolgálatot teljesítő strázsa végigfigyel­hette egy malacsütés teljes folyamatát. A jelvénymező bal felső sávjában szalagszerűen futó TALLINN feliratú zsá­nerkép szerint akár órákon át is vágyakozva nézhette, mint forgatja, süti, pirítja nagy gonddal konyhakészre a nagyba- juszú tallinni polgár (vagy vendéglős) egy sütőállványon a mérsékelten lobogó tűz fölött nyársra húzott, kiadós vacso­----------:--------------------------------------------------­i .1. ' ~11"■!■Ifc■ ■' ■»'' ■»'■m-«». ■ ■»|<^y^i||i||ii'»-''ii«T.i'iim 15. kép 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom